SZENTENDREI CROSSFUTÁS 2011

ATLÉTIKA 2011-01-27

Számomra az új esztendő kezdetét már évek óta nem a szilveszteri pezsgős palackok pukkanása jelzi, hanem a szentendrei crossfutás. E megmérettetéssel kezdődik az év és maga a teljes versenyszezon.

A versenytáv nem tűnik egetverően hosszúnak a 11,5 km-vel, viszont a Kőhegy meghódítását magába foglalja. Ezért az egyik legstrapásabb versenyek közé tartozik .Ehhez párosul, hogy ezen a versenyen a talaj milyensége talán a legbefolyásolóbb. Idén az "égiek" nem kegyelmeztek. Kimondottan enyhe időben kezdtük a melegítést .A hőmérő higanyszála - talán saját magán is meglepődve - egészen +5 fokig tornázta fel a celsiusokat. Az éjszakai lehűlés után természetes volt a párával telített levegő. A hegy tetején amolyan szűrreális álomképben találtuk magunkat. A hegy tetejéig azonban keserves út vezetett, így kanyarodjunk vissza az elejére.

A Merkapt SE-t hárman képviseltük: Bartos Juci, Gaál Tomi és jómagam. A szokásos bemelegítési proceduránkat is együtt ejtettük meg. A rajtvonalon meglepően szép számmal toporogtunk. Közel kilencven induló. Felmérve a reális esélyeket az első tízbe kerülést céloztam meg. Mindig találkozom meglepetés emberekkel, főleg a fiatalok körében, hiszen az "öreg sasokkal" már régóta ismerjük egymást!

A rajtjel után most is három fiatal lódult az élre, míg én Gerlei Tomival, Beda Szabival kiegészülve követtük őket. A meglehetősen felpuhult talaj dagonyává változott helyenként, így a csúszkálás elkerülhetetlenné vált. Szinte felüdülés volt az első 500 méter után kezdődő 400 méteres aszfaltos műúti szakasz. Ez vezetett egészen a Kőhegy lábáig, ahonnan egy éles jobb kanyarral megkezdtük a közel 2 km-es "mászást".

Tartottam a hatodik poziciót a hegy közepéig, majd fokozatosan különböző hullámokban hárman is megelőztek. Szerencsére nem roppantot meg agyilag a dolog, mert elég jól ismerem a hegy rejtett eszköztárát is. Az utolsó 150 méteren kezdődik az igazi kálváriás kaptató, ahol sokan megreccsennek. Ez most is bejött, hiszen két helyett visszahoztam a hókásával és jéggel borított kaptatón. A tető utáni ösvényes tekergős hullámvasútra hajazó részen egész becsületes tempót diktálva ráfutottam a hatodik helyezettre. Az erdő rengetegében az újabb kaptatót abszolválva tartottam a 6-7. helyezés valamelyikét.

Az utolsó 3-4 km-es - főleg lejtmenetes - távot egymást váltva előzve tettük meg. Nagyon jól éreztem magam, tényleg jól ment a futás! A befutó 500 méterén már belenyugodtam a 7. helyezésembe, igaz az 5. helyezett,mindössze 30"- 40" -re volt előttem. Elégedettséggel léptem át a célon, mivel teljesítettem a magam által kitűzött "célom"! :-) Az időm 55’01". Két évvel ezelőtti időmet kopíroztam le,mivel akkor 55’06"-cet hasítottam.

A versenyt Csere Gáspár nyerte egy egészen fantasztikus idővel 47’36". Csak megjegyezném,hogy tavaly ideálisabb talajon 42’-cel nyerték a crosst, akkor 46’02"-vel 6.lettem.

Másodikként Ott Balázs (50’30"), míg harmadikként Gerlei Tomi (50’32") ért célba. A hölgyeknél Wermescher Ildikó nyert 1 óra 05’03"-cel.

Beérkezésem után azonnal visszaindultam a terepre, hiszen két társam még küzdelemben volt. Gaál Tomit a céltól 1 km-re csíptem el, így őt egy erős buzdítással segítettem. Bartos Jucihoz 500 méterrel később csatlakoztam és megpróbáltam a lejtőn futott gyorsaságát a célig konzerválni. Azt hiszem elég jól sikerült, hiszen 3-4 embert is megfogtunk a végéig. Szuperul küzdött és ami a lényeg tempósan haladt! Ezer gratula Juc 62. helyezéséhez és 1 óra 20’ 24"-ces idejéhez, valamint Tomi 51. helyéhez,amihez 1 óra 16’ 40"-ces idő párosult!

Megérdemelték a hazaindulás előtti cukrászdázást! Természetesen a vendégeim voltak! :-)

Mindenkinek jó alapozást!

Üdv: Kassai Karesz