Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
TANFOLYAMOK



MAGUNKRÓL

A Merkapt SE Hegymászó- és Túra szakosztály 2007-ben alakult egy túrázni szerető baráti társaságként, azóta a csapat mind összetételében, mind céljaiban teljes átalakuláson ment át.

Céljaink közt a terepfutóversenyektől, a hazai és külföldi sziklamászó túrákon át, a magashegyi hegymászásig minden szerepel.
Hegymászó oktatóink tagjai a Magyar Hegymászó Oktatói kollégiumnak (MHOK), és rendelkeznek a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (TF) elvégzett OKJ-s hegymászó oktató és edző képesítéssel.
Rendszeresen szervezünk különféle hegymászó tanfolyamokat, melyeket az MHOK követelményrendszere szerint szervezünk.
Szakosztályunk tagszervezete a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetségnek (MHSSZ).



MONTE ROSA: EGY HÉT ALATT HÉT NÉGYEZRES!

HEGYMÁSZÁS 2011-09-19

A Wallisi-Alpokban található Monte Rosa csoport több négyezer méter fölé nyúló csúcsot foglal magába. Ezek közül a legkedveltebb a Signalkuppe, amelynek tetején van az Alpok legmagasabban épült menedékháza, a Capanna Margherita (4554 m). Tőle északra található a csoport legmagasabb pontja a Dufourspitze (4634 m), ami egyúttal az Alpok második legmagasabb csúcsa. Egy hetes kalandunk során igyekeztünk minél több négyezres csúcsot bekelebezni...

Az eredeti terv alapján Augusztusban teljesítettük volna ezt a túrát Gaál Tomi, Tóni, Oszi és jómagam részvételével. Tóni kislánya Anna is ekkor született, így maradt a Szeptember eleje. Az előkészületek részemről már nyár elején elkezdődtek: eljártam futni és lehetőség szerint még többet bringáztam. Magashegyi túrázásban rutinosabb emberektől próbáltam információt, felszerelést gyűjteni (ezúton is köszönet jár nekik). Volt, aki lebeszélt erről az útról, volt, aki biztatott. Kicsit vegyes érzelmekkel vágtam neki.

Az utazás azon kívül, hogy Oszi otthon felejtette a biztosítást nyújtó és kedvezményekre jogosító Öeav kártyáját zökkenőmentesen telt. Hála a távközlés tudományának ezt is gyorsan pótoltuk. Naplementében érkeztünk a Gressoney-La-Trinité falu északi részébe (1800m) ahol más szállást nem találván egy lakóautó parkolóban vertük fel sátrunkat.

1

Reggel korán keltünk, és az előre megbeszélt találkozóhelyre siettünk, ahová a minket 2900m-re felszállító terepjáró is hamarosan megérkezett. Mehettünk volna nem sokkal drágábban helikopterrel is, de végül mégis a Land Rover mellett döntöttünk. A sofőr miután felpakolta nagy zsákjainkat az autó tetejére, már indult is. Nagyon meredek és kacskaringós úton haladtunk felfelé, néhol első fokozatban felezővel. A füves tájat elhagyva egy sziklás úton álltunk meg ahonnan már gyalogszerrel folytattuk utunkat.

2

Célunk a Gnifetti menedékház volt 3600m-en ez 4 óra gyalogtúrát jelentett. Útközben voltak szikláról-sziklára ugrálós, kötélen felkapaszkodós, jeges gleccseren csúszkálós részek is. Ebéd utáni órákban értük el a házat. A házban bakancsok helyett az ott kapott gumi papucsokat kellett használni. Főzni a kijelölt helyen lehet és a tappancsos WC-t használat után az erre kijelölt és a házba bevezetett gleccservízzel kellett leöblíteni. Szobánk elfoglalása után már készülődtünk is az ebéd megfőzéséhez. Ebéd után kitekintve szobánk ablakán, ami a csúcsok felé vezető útra nézett láttuk meg, hogy a Merkaptos csapat korábban megérkezett része két-három fős kötélpartiban épp most sétál le a házhoz.

3

A nap további részén próbáltunk akklimatizálódni. Tomi és Tóni már sokat voltak ilyen körülmények közt, Oszinak és nekem volt ez inkább furcsa. Oszi émelygett és gyomorpanaszai voltak, míg én szerencsére csak a kis terhelése is azonnal megjelenő szapora légzést és pulzust figyelhettem meg.

4

Másnap korán keltünk, összeszedtük felszerelésünket, felvettük beülőnket, Tomiék elmondták a fontos szabályokat és négyen egy kötélen elindultunk a gleccseren felfelé. Az egyik ilyen fontos szabály volt, hogy a kötelet próbáljuk egymás közt lehetőleg feszesen tartani, miközben a hasadékok és jégfalak közt elhaladó utat minél hamarabb magunk mögött szerettük volna tudni. Eleinte nehéz volt úgy haladni, hogy a kötél is feszes legyen, a tempó is egyezzen a többiekével és maradjon még levegőm is.

Az időjárás nem volt éppen kegyes hozzánk azon a napon, mert erős, néhol viharos széllel próbált letéríteni minket a csapásról. Végül felértünk a Vincent Piramide-ra (4215m) Tomi szólt, hogy gyorsan nyomjak egy képet és menjünk le, mert ilyen szélben ez veszélyes hely. A kötelünket csak úgy dobálta köztünk az erős szél.

5

A csúcs egy havas, nem kifejezetten meredek hegy volt, amiről szépen lebaktattunk és toronyiránt felmásztunk a Balmenhorn-ra (4167m). Valójában ez csak egy kiálló sziklatömb, mely szigetként emelkedik a Lysgleccser fölé úgy 20 méterrel. A szikláról kötél lógott le és lépések voltak kialakítva melyeken könnyen a csúcson található Jézus szobor lábainál találhattuk magunkat. Erre a sziklára építették a Felice Giordano bivakot is. Ez rossz idő esetén nyújt védelmet a hegymászóknak. Sajnos az idő továbbra sem volt kegyes hozzánk ezért úgy döntöttünk több csúcsot nem mászunk meg aznap, inkább felmegyünk a Lysjoch nyeregig elősegítve az akklimatizációt. Oszi továbbra sem érezte kifogástalanul magát, nekem a szemem kezdett el nagyon szúrni. A nyeregnél hátra arcot vettünk és Tóni vezetésével visszatértünk a házba.

6

A délután ismét főzőcskével, kártyázással telt. Itt követtem el egy hibát azzal, hogy délután pisszentem kicsit. E miatt és a nagy magasságnak köszönhetően alig aludtam éjszaka. Az este összepakolt kétnapi felszereléssel hajnalban vágtunk neki az előttünk álló 900m-es emelkedésnek, melynek célja a Signalkuppén található Margherita menedékház. Az időjárás ismét ködös, szeles volt. Nem fáztunk, de fel kellett jól öltözni.

Jó iramban értük el azt a pontot ahol előző nap visszafordultunk. A nyeregben annyira fújta a havat a szél és olyan köd volt, hogy elvesztettük az előző kötél partik által taposott nyomot. Vártunk egy kicsit, amíg nyílt egy kis ablak a ködben és megláttuk merre járnak az előttünk haladó emberek.

7

A nyeregből ismét lefele ereszkedtünk, majd megkezdtünk egy elég meredek mászást a havas lejtőn a Margherita ház irányába. Itt akkora széllökések voltak, hogy mind a négyünket is megtorpanásra, volt, hogy majdnem térdre kényszerített. Az arcunkba csapódó hó és jégkásáról nem is beszélve. Már elég közel jártunk a házhoz, de még mindig nem láttuk azt. Tudtam, hogy egy igen meredek havas lejtőn harántolva kell felmenni, de nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz lehet. A szél folyamatosan cibált minket, nagyon körültekintően kellett haladnunk.

8

Végre felértünk a Signalkuppe (4559m) tetején lévő házba ahol levehettük hágóvasainkat, bakancsainkat. Kaptuk itt is egy szobát és a társalgóban vártuk a többieket. Meglepő, hogy ilyen magasan milyen jól felszerelt menedékházban találtuk magunkat. A társalgóban sok könyv volt kirakva (Olasz, Német, Francia, Angol) amikből az expedíciókról, hegyekről lehet olvasgatni. Nem sokkal később megérkeztek a többiek is és együtt vártuk a jól megérdemelt vacsorát, mert ugye nem minden nap ehetünk egész Európa felett, mivel ez a legmagasabban található ház közel s távol.

9

Az idő tovább tombolt kint, csak bízni tudtunk a másnapi napsütésben. Éjjel szinte semmit sem tudtam aludni, hajnalban kipislantva a szoba ablakán örömmel konstatálhattam, hogy látni a távoli városok fényeit és a szél morgását sem hallani. Alig vártam, hogy felkeljenek a többiek és végre zöröghessek a fényképezőgépemmel. Gyors reggeli és WC-zés (Nincs víz a házban, a WC használat, leleményességet igényel. :-) után már kint is álltunk a verőfényben és fenséges látvány tárult a szemünk elé. Leírhatatlan, ahogy a ház előtti 3000-es csúcsok eltörpülnek előttünk és szinte végig látni a horizontot, az irgalmatlan mélységet, teret. Ott álltunk Európa (beleértve az Elbruszt is) ötödik legmagasabb csúcsán. A ház mögött pedig méltóságteljesen ott áll a Lyskamm (4,527m) Matterhorn (4478m) és szinte karnyújtásnyira a Dufourspitze (4633 m).

10

A háztól a Dufour irányába indultunk és egy rövidebb gerincen való séta után a sziklák közt felmásztunk a Zumstein Spizte (4563m) csúcsára. Lefelé már Tomi biztosított a csúszós kövek közt. Lent találkoztunk a többiekkel és elindultunk lefelé, hogy aztán ismét meredeken emelkedhessünk a Parrotspitzére (4432m). A Parrot egy kitett gerinc, aminek az élén kell végigegyensúlyozni úgy, hogy közben mindkét oldalról a mélység vesz körül. Megfontolt lépések és mozdulatok közepette mentünk végig rajta. Innen nagyon jól rá lehetett látni a Lyskamm gerincére amin szintén így kell végigmenni azzal a különbséggel, hogy ott a két hólejtő néhol kevesebb mint 45°-ot zár be.

11

Innen már jóformán gyerekjáték volt a Ludwigshöhe (4341m) Egyik oldalról meredek lejtőn mentünk fel merőlegesen, majd kisétáltunk a gerincen keresztül a csúcsra. Itt csatlakozott hozzánk Ildi és Majré is. A kötelező csúcsfotó után már indultunk is tovább a kérkedőn magasodó Corno Nero (4322m) felé.

12

Oszi útközben megjegyezte, hogy ő tovább nem akarja kihívni a sorsot maga ellen így nem jönne fel, neki bőven elég a 6 eddig meghódított 4000m fölötti csúcs. Majré igaz pár napja már volt itt a többi magyar mászóval, de boldogan jelentkezett a mászásra. Eddigi legmeredekebb hófalon kellett feljutnunk, ami már önmagában is veszélyes volt. A csúcs közelében voltunk, de innen még volt kb. 7-8m sziklamászás, nem is mászás volt ez, inkább csak traverzálni kellett. Ez nekem már majdnem feladta a leckét, de Tomi és Tóni biztosítása mellett feljuthattam én is a csúcsra. Itt készült ez a kép, ami az aznapi összes csúcsot megmutatja.

13

A lefele út sem volt egyszerű, de végülis megoldottuk és jó hangulatban igyekeztünk a Gnifetti ház felé. Két ember kivételével mindenki hamarosan megérkezett. Ők ketten Csabi és Feri úgy érezték megmásszák a Lyskamm-ot is, már ha ilyen jó időt kaptunk mára. Már délután van, amikor végre ők is megérkeznek. Sikerült nekik, ezúton is gratulálnék nekik. Nekem az már túl nagy kihívás lett volna, a be..arásjelzőm így is besípolt egyszer-kétszer.

Eljött az indulás napja, reggel az egész táj felhőtakaróba burkolózott, búcsút intettünk a háznak és megkezdtük az ereszkedést lefelé.

14

Szép lassan nyeltek el minket a felhők, miközben zergékkel is találkoztunk. A terepjáróra igaz várni kellett keveset, de ezt, cseppet sem bántuk. Az út lefelé is izgalmas volt, a meredek úton a sofőr olasz zenét hallgatott és szinte végig hátrafelé beszélt a többi utashoz. Végre megérkeztünk az autónkhoz és vehettünk fel tiszta ruhát, kifújhattuk magunkat. Innen is megdöbbentő volt a magasság ahol jártunk.

Még egy ebéd a völgyben és ismét úton voltunk az olasz autópályán. Este még olasz kempingben aludtunk, majd Hohe Wand felé vettük az irányt megmászni levezetésnek a HTL –Steig-et.

15

Ez egy D-E kategóriás Klettersteig. Beöltözés után már siettünk is fal aljába, hogy próbára tegyük magunkat. Második ránézésre sem volt barátságos a meredek sziklafal, ami előtt álltunk, de Tomi azt mondta sima ügy, menni fog. Oszi indult elől, Tomi köztünk. Oszi cipője zsíros falon már az elején csúszkált, de végülis átevickélte magát a kissé fölé hajló sziklán. Tomi könnyedén felsietett, de ezzel a résszel még nekem sem volt nagyon nagy gondom. Oszi szép lassan elhúzott, míg engem Tomi biztatott, egyre gyengült a karom, reszketett a lábam. Nagyon megküzdöttem, egyszer-kétszer vissza is csúsztam, ami miatt nem sok bőr maradt az ujjaimon. Végre elértük az „egérutat” ahol Tomitól elnézést kértem és kiszálltam.

16

Oszi is így tett, neki még kevesebb ujja maradt épen. Ez az alig 200m klettersteig nehezebb volt, mint a magashegyi túra bármelyik pillanata. Úgy vélem mindenki maradjon a kaptafánál, vagy ha ilyenre vállalkozik, előtte gyúrjon rá jobban (karizom).

Ettől eltekintve már büszkén ültünk az autóba és rengeteg új meseszép élménnyel térhettünk haza. Csak remélni tudom, hogy máskor is csatlakozhatunk a Merkapt SE hegymászó szakosztályához egy magashegyi, vagy egy klettersteig túra erejéig.

Szeretném megköszönni Gaál Tominak és Wetzer Tóninak a túravezetést, a türelmet és az eszközöket, valamint Kiss Iminek és Fenyős Zolinak a jó tanácsokat és a kölcsönadott felszereléseket.

 Beszámoló: Röfler Tamás


CIKKAJÁNLÓ



2014-02-03  HEGYMÁSZÁS

TÉLI MAGASHEGYI HEGYMÁSZÓ TANFOLYAM TIROLBAN

"A kitartó hóolvasztás után szép lassan elkészültek a kajáink, de a palack már ekkor is odafagyott az asztalhoz, pedig messze volt még a hajnali minimum." [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: nyolc + három =