SUPERCROSS NYITÁNY A RÁHANGOLÓDÁS JEGYÉBEN

HEGYIKERÉKPÁR 2015-10-26

VI. SuperCross sorozat – I. futam - Eddekor Ózd Kupa

Ózdról kellemes emlékeim vannak. A legelső gyötrelmes próbálkozásom után talán ez volt az első versenyem, ahol örömmel fröcsköltem a sarat, a kos kormányos bringa nyergében.

A pálya 3 éve gyakorlatilag változatlan, kihasználva a hely adottságait és kedvezve a szezonkezdet első szárnypróbálgatásainak. Kevés az igazán technikás szakasz, de a jó időkért sokat kell rajta küzdeni. Tapadós sár, egy kevés gyökér, rézsű, egy meredekebb lejtő és két lendületből megmászható emelkedő fűszerezte a temérdek kanyart és lassítót.

A versenyre nem készültem, és az edzést is hanyagoltam mostanában. A bringámból eladtam a kereket is, új pedig még nem került bele. Így egy héttel korábban már elkönyveltem magamban, hogy az ózdi futam idén lemarad a listámról. Az élet azonban közbeszólt. A Merkapt szezonzárón - Donovalyban – nagyon élveztem minden tekerést, erő és állóképesség terén sem voltam annyira kevés, mint gondoltam. Ezek mellé Zoli barátom felajánlotta a saját bringáját és az időjárás is elkényeztetett minket a verseny előtti héten, ami a hétvégére is kitartott. Ilyen együttállás mellett gyorsan lecsaptam a lehetőségre és neveztem a versenyre.

Hármasban keltünk útra Budapest reggeli ködjéből, az ózdi felhők alá, amik a déli futamokra oszlottak csak szét igazán. Mivel az előző napokban erre nem jutott időm, a verseny előtt viszont volt még 2-3 órám, Zoli bringájára ekkor ültem rá először. A méretét mintha rám öntötték volna, még a nyereghez sem kellett hozzányúlnom, sőt a guminyomást is helyén volt. Egyedül a tárcsafékkel gyűlt meg a bajom, de csak mert nem értek a bovdenes, féloldalas rendszer lelkivilágához.

Jucus futama következett előbb, amit szurkolás helyett öltözködéssel és fékállítással töltöttem. Csak párszor láttam elhaladni, de egyértelmű volt, nem száguld úgy, ahogy szokott. Jucus és Laci is a végigküzdött MTB szezonban megedződve léptek át az új cross évadba, ami tapasztalatban és erőben sokat számít. A fárasztó szezon azonban most mindkettejüknél visszaütött. Korábbi sérülés, izomfájdalom miatt nem tudtak mindent beleadni. Judit 6. lett a női mezőnyben, míg Laci 11. helyen futott be a Master2 korcsoportban.

Saját futamom volt az utolsó a versenynapon. A rajtnál név szerint szólítottak be a tavalyi eredményem alapján ami kellemes meglepetés volt. A mezőny közepéről indultam, de hamar az utolsó sorban találtam magam a tömegrajt után. Az első kör a tömeg helyezkedéséről szólt, ezért ez lett egyben a leglassabb köröm is. A végére mindenki a helyére került, a sprinterek kimerültek, az erősek előre értek. Én is javítottam pár helyet és a hátralévő hét körben csak lassan közeledtem másokra. Kihajtottam magam és jól esett a célban elengedni végre a pedált. Másnap láttam, hogy egész jól sikerült az előzgetés, a 14. helyre jöttem fel, ami volt már jobb is, de mindenképp motivál, hogy élveztem a tekerést, és nem lettem utolsó.

A virslit és kilométereket falva hazafelé már a veszprémi futamot tervezgettük, ami egy lépcsővel nagyobb kihívás lesz mindannyiunknak. Addig azonban még 3 hetünk van hogy pihenjünk, gyógyuljunk és edzünk, aztán megújult erővel vágjunk neki a második SuperCross futamnak. 

Beszámoló: Fehér Csaba
Fotó: Cséri Szilvia, Káldi Tamás