DONOVALY SZEZONZÁRÓ EDZŐTÁBOR

HEGYIKERÉKPÁR 2015-10-09

Nem kell szörnyűlködni a címen, mostanában nekünk minden edzőtábor néven fut, ha csak áztatjuk magunkat a termálvízben, már az is. ;) Ennél azért most egy kicsit aktívabbak voltunk, ugyanis múlt hétvégén tartottuk a hagyományos, közös szezonzáró hétvégénket.

Idén Donovaly-t választottuk az évzáró  helyszínéül, mivel Liptovske Revuce után már Rimakokova környékét is alaposan bejártuk az elmúlt pár alkalommal, így valami újat szerettünk volna. Vonzó volt, hogy télen síparadicsomként üzemel a hely, így éttermekből, boltból nincs hiány, és persze a legfontosabb, hogy hegyek is akadnak a környéken, többfelé is el lehet indulni egy-egy körre.

A szokásos kemény magon kívül szerencsére még jó páran jelezték részvételüket, így összesen tizenhatan bandáztunk péntektől vasárnapig. A szállásunk három apartman lett végül, így könnyen el tudtuk osztani a társaságot, külön részt kaptak a megfáradt, kisgyermekes apukák. :) Úgy terveztük, hogy pénteken minél korábban elfoglaljuk a szállásunk és már megyünk is bringázni. Az időjárás viszont csak nem akart kedvezni nekünk, de ennek ellenére páran fölkerekedtünk, hogy körbenézzünk egy kicsit a környéken.

Felderítettük Donovaly-t, bevettük a bankautomatát és a kisboltot, valamint kiszemeltük a vasárnapi vacsoránk helyszínét is. A végén még csak az íze kedvéért felmásztunk az egyik sípálya tetejére, csak hogy lerongyolhassunk rajta. Összeszedtünk vagy tíz km-t aznap, de valahogy senkinek nem volt hiányérzete utána. Legalább volt időnk rápihenni az esti bulira, ami igencsak jól sikerült. :)

A szállásunk közösségi terében biliárdoztunk több-kevesebb sikerrel, majd mikor már kezdtek ránk csúnyán nézni a saját pálinkánk miatt, áttettük székhelyünket a saját bűnbarlangunkba. Szó szerint fergeteges Activity party kerekedett, mindannyiunkban örökre meg fognak maradni a házibarát, mágneslemez, gyermekvasút kifejezések, ezt garantálom. :D Valamikor éjjel kettő után kerülhettünk ágyba, várt minket a szombatra tervezett nagyobb kör. 

A reggel kicsit nehezen indult a társaságnak, de lassan azért csak összekapartuk magunkat, ki-ki a maga módján, vagy alváshiányt legyűrve, vagy kutyaharapást szőrével felkiáltással egy kis vodkával fűszerezve. Nagyon jó kis túrát sikerült összeraknunk, csak minimális sárral találkoztunk aznap, inkább a defektek voltak azok, amik lassították a tempónk.

A tervünk az volt, hogy Špania Dolina(Úrvölgy) felé indulunk a KC(kék kerékpáros jelzés) jelzésen terepen, majd letérünk a sárga jelzésre kelet felé Balázsra, és onnan tovább a sárgán(vagy PC) vissza Mistríkybe. Először aszfalton, majd ösvényen. Ez annyiban módosult, hogy a sárga leágazást amit a térképen kinéztünk nem találtuk meg, így találomra elindultunk egy erdészeti úton ami úgy tűnt jó irányba megy.

Hogy nem tartották fontosnak kijelölni, vagy csak korán jöttünk és a infótábla hamarabb került ki mint a jelölések, az nem derült ki. :) Balázs és Mistríky között már nem volt gond a tájékozódással. A gyalogos és kerékpáros jelek is kint voltak a fákon.

Nagyon jó volt az erdőben gurulni, igazi ősz volt, sok helyen megült a köd, külön hangulatot adott neki. :) Igazi kis levezető volt így a szezon végén.

Szombat este már a régi nagy klasszikust vettük elő, Perudóval csörömpölt a társaság szinte hajnalig. Közben a Hero-s különítmény Aperol Spritz-et iszogatott az idei "hőstettünk" emlékére. Mondanom sem kell, a hangulat kifogástalan volt, ilyen jót régen nevettem már, köszönhetően a Keczkó Úr, Kövér Laci és Alex triónak. :D

Vasárnapra már egy kicsit megfogyatkozott a létszám, többen is hazafelé vették az irányt már reggeli után. Tíz fővel vágtunk neki a Donovaly felett ágaskodó 1400 méter magas Zvolen csúcs meghódításának, elképzelésünk szerint egy nagyon jó kis kör lett volna, szinte végig terepen, haladós tempóban, egy nagyon finom kis DH-val a végén. :)

Tervünk ott dőlt dugába, hogy úgy tűnik Szlovákiában van értelme a kerékpáros és a túraútvonalak megkülönböztetésének, mert onnantól hogy rátértünk az általunk kinézett turistaösvényre, szinte csak gyalog haladtunk. Ahogy egyre magasabbra másztunk, a napsütéses őszből átértünk a ködös, fagyos, zúzmarás télbe. Az emelkedőket szinte csak gyalog, bringákat cipelve tudtuk teljesíteni, olyan köves illetve meredekek voltak. Időnként szélvédett helyen lekuporodva összevártunk mindenkit, hogy ne szakadjon nagyon szét a csapat.

A Zvolen csúcsán dermesztő szél és köd fogadott minket, a csúcsfotó is gyorsan elkészült. Csak a felhők között néha látható Donovaly tartotta bennünk a lelket, illetve egy jó kis DH reménye. :) Annyira nem volt egyszerű, de végül mindenki épségben leért, lányaink minden-mindegy alapon néha már dalra is fakadtak. :)

Gyors visszagurulás a szállásra, majd pakolás, számlaintézés következett. Beültünk még egy utolsó közös kajálásra Donovalyban, majd lassan hazafelé vettük az irányt.

Méltó lezárása volt a szezonnak ez a három nap, jó volt újra együtt bandázni nagyobb társaságban. Innentől van aki téli álmát alussza majd, a következő szezonon ábrándozik, viszont vannak akiket kemény hónapok várnak görgőn, hóban-fagyban, edzőteremben...

Ezúton üzenném mindenkinek, már nem kell sokat aludni a szezonnyitóig. ;)

Végezetül jöjjön mindez mozgóképeken is. Full HD beállít, hangerő felcsavar és adjad neki! 

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint
Fotók: Ladányi Miklós, Csete Sándor