ELHUNYT A KÉTSZERES OLIMPIAI BAJNOK KOLONICS GYÖRGY

KAJAK-KENU 2008-07-14

Még mindig hitetlenkedve állok a hír hallatán: Kolo elment, itt hagyott bennünket. Egy időben kezdtük a kenuzást, a régi dobogós fotóimon ott van ő is. Nagyon korán kitűnt a tehetségével. Pont a Masters OB-n gondolkodtam azon, hogy talán egy-két éven belül itt fog versenyezni velünk és esélyünk se lesz a győzelemre. Az első hívásra jött, ha meghívtuk valamelyik rendezvényre és ideje is engedte. Példaképem volt a kenuzásban. Sokszor láttam kenuzni, de mégis mindig ámulattal néztem a harmonikus mozgását. Úgy érzem az ÉLET most tényleg nagyon arcul csapott minket. Megmutatta erejét, hogy emlékeztessen arra, amire igazából sosem lehet felkészülni, hogy bármikor bármi megtörténhet.

A csepeli Kis-Duna nekem mindig is egyet jelentett Kolo birodalmával, most úgy érzem egy hatalmas űr lesz ott egy ideig. Egyelőre nem tudom elfogadni ezt a tényt: Nincs többé Kolonics Gyuri. Hiába szeretném fölhívni, most már sosem fogja fölvenni a telefont. Sajnos a kenuzás fortélyait már nem adhatja át a fiataloknak, magával vitte örökre. Az a bosszantó az egészben, hogy erre a keddi tragédiára nem is tudott felkészülni. Meg miért is búcsúzkodott volna? Esze ágában sem volt itt hagyni bennünket...

Ipacs Endre

Kolonics György ötödik olimpiájára készült. Már maga a tény döbbenetes, lenyűgöző és csodálatra méltó.

És ha ehhez hozzátesszük, hogy az egyedülálló módon tizenöt világbajnoki aranyéremmel büszkélkedő „Kolo” Pekingben is olimpiai aranyesélyesként szállhatott volna vízre. 

Kolonics György szimbólum volt.

Elhivatottságáról, profizmusáról, küzdeni tudásáról messze híres a nemzetközi mezőnyben, és bár saját bevallása szerint a felkészülési szakaszban érezte az idő vasfogát, eredményein ez cseppet sem látszott meg Mindössze 19 éves volt, amikor az 1991-es párizsi világbajnokságon ő is felsorakozott a rajtnál, egy évvel később pedig már felszállhatott a barcelonai olimpiára tartó repülőgépre: párjával, a rutinos Pálizs Attilával 1000 méteren az ötödik, 500-on a hetedik helyet szerezte meg a katalán fővárosban.

És eljött az 1993-as esztendő, egy csodálatos sorozat kezdete! Kolonics György összetérdelt Horváth Csabával, akivel párosban és négyesben összesen 11 világbajnoki címet nyertek. 1993 és 1998 között mindössze kétszer (az 1994-es vb-n és az 1997-es Eb-n) kaptak ki világversenyen C–2 500 méteren, s természetesen az övék lett az 1996-os atlantai olimpia aranya (és az 1000 méter bronzérme) is.

Kolonics 2000-ben a sydneyi olimpián megmutatta, hogy egyesben (C–1 500 m) is képes a győzelemre, majd két világbajnoki ezüst (C–1 500 m) és egy bronzérem (C–1 1000 m) után edzője javaslatára összetérdelt a nála hat esztendővel fiatalabb Kozmann Györggyel.

A páros a 2003-as gainesville-i világbajnokságon és az athéni olimpián is bronzérmet szerzett 1000 méteren, majd a versenyzők 2006-ban Szegeden 1000, 2007-ben Duisburgban 500 méteren lettek világbajnokok. Nem véletlen, hogy most is aranyesélyesként tekintettünk a versenyzőkre, akik a május közepi milánói Európa-bajnokságon – kemény edzésből érkezve – ezüstérmesek lettek 500 méteren az orosz egység mögött.

Kolonics György Kozmann-nal kiegészülve a pekingi olimpia éremesélyese volt mindkét induló távon.