X. BUDA MARATON

HEGYIKERÉKPÁR 2012-05-01

Jubileumához érkezett a Buda Maraton, hiszen 10. éve már, hogy május elsején a Hármashatárhegyi repülőtéren rajthoz állhatnak a montisok, hogy a versennyel együtt kezdetét vegye a maraton szezon is. Csapatunkból ezúttal nyolcan vettünk részt az erőpróbán.

Mint minden évben, idén sokáig gondolkoztam a részvételen. Végül is a helyszínen neveztem be, de mint kiderült nem csak én fontolgattam ilyen sokáig az indulást. Miki bár be volt nevezve, de nem volt magában teljesen biztos. Végül is nem hátráltunk meg a kihívástól és a 2 körös menetet választottuk.



Elindult még Jucus, Háden Tomi, Zézó, Szabi, Ondok Laci és Dala is. A sátor felállítása után leültünk és csapatéletet éltünk: latolgattuk a ránk váró megpróbáltatásokat és a meleg hatásait szervezetünkre. (az órám szerinti átlaghőmérséklet 32,4 fok volt).

A start előtt még elment a csapat együtt(!) és bemelegített, ilyen sem sűrűn fordul elő velünk, de nagyon jó volt. Indulás előtt még csapatfotó a sátor előtt, amelyről persze megint lemaradtak páran, majd be is álltunk a reptér szélességében felsorakozó bringások közé. A rajtra rengeteg induló gyűlt össze – a híradások szerint 7-800-an-, majd a startjel után örült vágtába kezdett a mezőny, aminek hamar meg is lett a böjtje. Több bukás is volt, mert többeknek szűknek bizonyult a kifutópálya is. Sajnos az egyik bukfenc éppen előttem történt, így a kezdeti lendületemet egy hatalmas fékezés törte meg. Csodás kép tárult elém, mikor is a spori a hátán fekve becsatolt pedálokkal egyensúlyozott a kerékpárral, ami levegőben billegett.

Kikerülve a "sérülteket" robogtam tovább, hogy beérjem az addigra eltávolodott csapattársakat, ami nem bizonyult könnyű feladatnak, mert a feltorlódott tömeg a legkisebb emelkedőt is megállással és tolással küzdötte le. Egyedül Mikit nem kellett megelőzni, mert ő 500 méter elteltével már defektet javított. A füvön sikerült sokakat megelőzni a bokrok és cserjék között.

Háden Tomit utolérve az első szűk emelkedő előtt, egymás mögött szorosan haladva sikerült a tolókat középről megelőzni és végig a nyeregben maradva átvágni a tömegen. Régen volt ilyen szerencsék, mert nyíltak szét előttünk és tudtunk a saját tempónkban tekerni.

A tetejére felérve Tomit megelőztem és Laci nyomába eredtem. Mögé érve szépen megkértem, hogy engedjen el, mire egy rövid és tömör választ kaptam: vártam már mikor érsz utol! ". Innentől kezdve ment a vonatozás, mert sokáig csak egy nyomvonal volt, előzési lehetőség nélkül. Szerencsére a fák között a meleg elviselhetőbb volt, nem úgy a por, ami hatalmas volt. Egy alkalommal lassítani is kellett, mert nem láttam semmit az előttem haladók által felkavart portól.

Beérve az első körről a második kör megkezdése már a tűző napsütésben történt és mivel ez a kör kevesebb erdős részt tartalmazott így igen csak megviselte a szervezetemet. Folyamatosan ittam és ittam, de mintha semmi nem történt volna. Vissza is vettem a tempóból, mert élvezni szerettem volna a verseny, nem végigszenvedni.

Beérve a célba, gyors frissítés, folyadékpótlás, mosakodás, majd irány a csapatsátor. Volt ott mindenki csak éppen Merkaptos nem: ZKSE, Market és egyéb csapattagok, akik mind a 9 m2-nyi árnyékunkba húzódtak. Alig bírtam leülni, mert az összes szék foglalt volt, ezt ellensúlyozta a jó társaság. Javaslom a csapatnak a sátor használati díj bevezetését nem csapattagoknak, mert jelentős bevételre számíthatunk ezekből. :-)

Szerencsére szép lassan mindenki egyben beérkezett, bár eltérő lelki és test állapotban. Legrosszabbul Zézó nézett ki (és ebben még az sincs benne, hogy a mezének zippzára teljesen le volt húzva és férfias mellkasi szőrzete izzadtan kandikált ki alóla). Az arcára volt írva minden, ami aznap a pályán történ: csapzott és megviselt volt.

A dobogóra most nem állhatott fel senki, de így is jó volt ez a nap és remélem mindenki élvezettel tekint rá vissza.

Beszámoló: Pásztor Laci