SZÉP KIHÍVÁS KERÉKPÁROS TELJESÍTMÉNYTÚRA

HEGYIKERÉKPÁR 2016-05-08

“ … aki a SZÉP KIHÍVÁST 214 km-es távon sikeresen teljesítette” - ez állt a tavalyi oklevelünkön. Idén kicsit másképp alakult, de azért nagyon jót kerékpároztunk ezúttal is! :)

Második alkalommal került megrendezésre ez a nagyon kellemes alföldi kör. Tavaly a csapatból négyen teljesítettük a 214 kilométeres távot, és a Hajtány párossal úgy döntöttünk idén is bepróbálkozunk, elvégre jó edzés ez a hosszú távú montis maratonokra is.

A sikeres (és relatív jó időn belüli) teljesítés esélyei a hét vége közeledtével némileg rosszabbra fordultak, mivel Szilvi szombaton a Tisza-tónál nyert oúti versenyt, ezzel valamelyest lefárasztva magát, Miki kezét pedig kedden műtötték és szombat reggel jött ki a kórházból. Az én erősségem pedig kimerül abban, hogy remekül tudok mögöttük haladni az árnyékban, viszonylag hosszabb ideig is, amennyiben a sebesség nem megy tartósan 35 fölé. :) Persze nem is versenyezni készültünk, leginkább csak tekerni egy jó hosszút.

Mivel Miki bal keze kötésben, és fogni csak jelképesen tudott vele, viszont kerékpározást le nem mondunk, adott volt a feladvány! Előfordult már korábban, hogy fél kézzel kellett tekernie, legutóbb épp 24 órás versenyt nyertek így párosban… :) Van egy régi, városi közlekedésre épített fekvő kerékpárja, azt szokta bevetni ilyen esetekben.

Szép számmal gyülekeztek a bringások vasárnap reggel a Kecskeméti Arborétum hátsó bejáratánál, úgy tippeltem majd kétszer annyian mint a tavalyi túra alkalmával. Szép idő ígérkezett, élveztük a májusi napsütést! Lassú rajttal, rendőri felvezetéssel hagytuk el Kecskemétet, majd kezdődtek a néha elég necces előzgetések. Az első bal fordulóig, kb. 11km-ig jutottunk mire megnyúlt a sor. Az volt a terv, hogy öten összeállunk, és együtt megyünk végig. Kezdetben ez ment is szépen, többnyire előttünk is és mögöttünk is voltak még néhányan, volt hogy egész nagy bolyban találtuk magunkat. Ideges volt a mezőny, ahogy a szakkommentátorok szokták mondani, volt is egy nagyobb bukás, szerencsére pont mögöttünk, kicsivel az első ellenőrző pont előtt.

A második frissítő pont féltávnál, a Kiskunfélegyházi pékség üzeménél volt, ahol megtöltöttük a kulacsokat, és burkoltunk némi friss péksüteményt, mialatt kinyújtóztunk egy kicsit. Miki itt már érezte, hogy ez a nap nem lesz sétagalopp... A reku ülése kezdte feltörni a hátsóját, ritkán szokta csak használni, nincs hozzászokva. A 110. km táján jelezte hogy lassítsunk, mert nem fogja bírni. Két társunkat így szélnek eresztettük, lassítottunk kicsit, és hármasban folytattuk az utat.

Tőserdőre érve egy fröccs mellett megtanácskoztuk sanyarú helyzetünket, és úgy döntöttünk a szentkirályi frissítőpont után visszafordulunk Kecskemétnek. Ha összeszorítjuk a fogunkat, biztos le tudtuk volna tekerni a 214-et, de jobbnak láttuk ha nem tesszük tönkre még jobban Mikit, és inkább élvezzük a csodálatos délutáni napsütést, és az esti grillezést! :) Edződni mentünk, de nem “meghalni”.

 A végeredmény 160 km, 7:08:10 alatt. Részemről maximálisan elégedett is vagyok ezzel! :D

Köszönjük szépen a szervezőknek, Barna Iminek, a Szép családnak és a Magyar Kerékpáros Klubnak ezt a remek napot! Az ellátás minősége és mennyisége a legtöbb MTB maratonnak is odavert, pedig ott ötezer körül szokott alakulni a beugró, ami itt 0 Ft volt! 

A célban Boronkay Péter, többszörös világ és Európa bajnok paratriatlonista várta a fáradt beérkezőket, méltán híres Boronkay lángossal! Életmentő volt! :) Ráadásul Szilvi még a Bajnokok borából is kapott ajándékba egy palackkal, tekintettel a szombati győzelmére!

 Jövőre is biztosan ott leszünk a rajtban!

Beszámoló: Csete Sándor
Fotók: Ladányi Miklós, Novák Mária, Csete Sándor