VI. BUDA MARATON

HEGYIKERÉKPÁR 2008-05-01

Idén hatodik alkalommal került megrendezésre a Buda Maraton és Buda Mountain Bike Majális, amely a hazai hegyikerékpáros maratonok szezonkezdetét is jelenti.

A csapat számára új élmény volt a rendezvény, hiszen többen még soha nem álltunk rajzhoz a Hármashatár-hegyi versenyen. Ennek oka az, hogy minden évben, ugyanebben az időpontban kerül megrendezésre az olaszországi Rivában a Garda Bike Festival, és az elmúlt években a csapatunk a mediterrán ország hegyei között kezdte a maraton évadot. Nos, idén másképp alakult és így belekóstolhattunk a főváros legjelentősebb hegyikerékpáros rendezvényébe.



Reggeli kiérkezésünkkor már nyüzsgő rajtterület fogadott minket. Meglepően sok sátorban kínálták a különböző bringákat és bringás termékeket a kiállítók, igazi expo hangulatot varázsolva. A hangulat fokozásáról - Biró Ádámon kívül – a rendezők is gondoskodtak, akik színes programokkal várták az érkezőket. 

A családi majálissá bővített rendezvény alkalmával a gyermekek is megízlelhették a versenyzés izgalmát. A kicsiknek rendezett futamokat Parti András és Benkó Barbara vezette föl.

A maraton rajtja tizenkét órára volt kitűzve, ami kényelmes készülődésre adott lehetőséget. Szemlátomást mindenki feldobott hangulatban volt, ami a jó időnek is betudható, de gyanítom, hogy inkább a hosszú „maraton csend” végének örültek a bringások.



Kb. 700 kerekes sorakozott fel a „legszélesebb” rajtvonalon, hogy nekivágjon a 20 és 40 km-es távoknak. A mezőnyben volt Zsivótzky Attila atléta, a rajtot pedig zászlójával Kozmann György kenus „lőtte el”…

A rajt után a széles reptéren gyorsan megindult a mezőny és mindenki kedve és ereje szerint eredhetett az élen állók nyomába. Roni és Balu gyorsan eltűnt a látómezőmből és úgy gondoltam, majd Zsoltival összedolgozva tudjuk le a távot. Jó erőben éreztem magam és a rajt után elég jól „odaléptem”, nem néztem hátra, aztán már hiába tekintgettem magam mögé, nem láttam Zsoltit sehol.



Azt ugyan nem tudom, hogy miért tartottam előzetesen a pályától de annyi biztos, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Gyors, izgalmas és kellően nehéz útvonalat sikerült kijelölni Harangéknak. Egy 20 km-es kör után a pálya visszakanyarodott a rajtterületre, ahol mindenkinek lehetősége volt eldönteni, hogy befejezi és a befutót választja, vagy tovább nyomja és elindul egy újabb 20 km-es körre.



A férfiak között Buruczki Szilárd hamar az élre állt és a vezető pozíciót sikerült is a végéig megtartani. A nők versenyében Roni jó szereplésében bíztunk, aki ebben az évben elég komoly esélyese lesz bármelyik versenynek ahol rajthoz áll. Nem is kellett csalódnunk, hiszen az izgalmas verseny végén a kategóriáját megnyerve állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Az összetett eredményeket nézve is csak a KTM-es Simon Emese bizonyult gyorsabbnak Roninál.

Változatos, izgalmas versenyen vagyunk túl, amit az időjárás is a kegyeibe fogadott, így maradéktalanul elégedettek lehetünk.