AZ UTOLSÓ VERSENYEM TÖRTÉNETE

HEGYIKERÉKPÁR 2014-12-20

Rendhagyó beszámoló következik, amely a múlt év utolsó cyclocross versenyének, a II. Kőbányai Bringapark Kupa első fordulójának eseményeit eleveníti fel, ám az írás nem emiatt érdemel figyelmet, hanem azért mert ez a futam volt a cikk írójának, Pásztor Lacinak az utolsó viadala Merkaptos színekben. 

A cím több dolgot is takar. 2014. december 20-án, szombaton megvolt az idei utolsó versenyem, de utolsó volt abból a szempontból is, hogy a Merkaptos mezemet most húztam fel utoljára, ami azt is jelenti, hogy ez a beszámoló az utolsó, amit a csapat honlapjára írtam.

De kezdjük a végéről... A 2015-ös évben egy másik csapat színeiben fogom a kilométereket gyűjteni és a beszámolókat írogatni.

Majd térjünk vissza az elejére:

A tavaly kis létszámú résztvevőkkel lebonyolított 3 futamos Kőbányai Bringapark Kupa sorozat most új időpontban jelentkezik, de csak ez változott. Pontosabban ez is, meg az is, hogy sokkal több induló sorakozott fel a rajtkapu alatt, pluszban átalakult a pálya nyomvonala, ami még jobb és technikásabb lett, mint a régi. Nem volt megszámlálhatatlan kanyar, de ez nem is hiányzott. Volt viszont 2 lépcsősor, domboldalon fordulás, egy dirt pálya "pumpálós" szakasza és két döntött kanyar is cserébe. Ehhez jött a jó szervezés, a jó hangulat és a jó társaság.

Idén nem nagy eredményre számítottam magamtól, bár a tavalyi sorozatot megnyertem, de most év vége felé egy betegség és egy sérülés hátráltat a sikeres szereplésben. Szerencsére a nap rég nem látott erejével próbálta a nyarat visszaidézni, de a szél azért megmutatta az évszak igazi arcát.

Náthásan és fájó könyökkel tekertem ki reggel a pályára és pár emlékeztető kör után próbáltam a meleg öltözőben felmérni a lehetőségeimet és a megfelelő ruházatot kiválasztani. A start kicsit elcsúszott, mert az új nyomvonal hosszabb köridőket jelentett az előttünk induló mezőnynek, de ezért senki sem problémázott, főleg, amikor kiderült, hogy így a mi futamunk is rövidebb lesz 1 körrel.

A start után sikerült az elején maradnom, de ez semmit nem jelentett, mert levegőt nem nagyon kaptam és hát a könyököm sem bírta a rázós pályát, a folyamatos le- és felszállást. Ettől függetlenül ment az adok-kapok rendesen. A legnagyobbat Káldi Tomi kapta egy faágtól mögöttem, aki helyettem állt bosszút azért, hogy a kanyar íve előtt nekiment a hátsó gumimnak a sajátjával. A sors lecsapott rá, pontosabban a faág vágta vállon, ami a bringáról is lekényszerítette. Én már csak a hatalmas üvöltést hallottam és hátrafordulva a füvet legelésző Tomit.

A 4 kör alatt folyamatos volt a harc az 5. helyért, amiről végül is lecsúsztam, de nem bánkódom, mert amit lehet, kiadtam magamból. Fehér Csabi előző nap írt egy üzenetet: "...holnap is mutasd meg nekik, Oroszlán!" Hát ha oroszlán nem is, de egy vad kiscica mindenképpen megirigyelhetett volna. A befutót követően már a levezetésnél majd megfulladtam, úgy köhögtem és a karom is majd leszakadt, de megérte.

Most úgyis jön egy hosszabb pihenő és remélem, addig helyre tudom magam rázni annyira, hogy az említett oroszlán megmutathassa körmeit. Szóval csüggedésre nincs ok semmilyen téren sem, az élet nem áll meg csak más mederben folyik tovább.

Beszámoló: Pásztor László
Fotó: Hostya Zoltán

SOK SIKERT, LACI!

Nos, mint a feni sorokból is kiderült, Laci útja a Merkapt SE színeiben eddig tartott. Nem szeretnénk hosszasan búcsúzkodni, hiszen a barátságok már megkötettek, ezen a csapatváltás nem változtat és ezután is ugyanannál a rajtvonalnál felsorakozva, ugyanazon a versenypályákon fogunk együtt tekerni. Ám kétségtelen tény, hogy az elmúlt évek alatt Laci az egyik vezéregyéniségévé vált a csapatunknak, így mindenképpen érzékeny veszteség a távozása. 

A sok közös élmény, verseny és utazás felidézése helyett álljon itt egy fotó 5 évvel ezelőttről, ugyanis Laci 2010 óta volt tagja a csapatunknak. További sok sikert kívánunk – találkozunk a rajtnál!