BUÉK KUPA 2010

HEGYIKERÉKPÁR 2010-01-01

Rájöttem, hogy miért szeretem a BUÉK Kupát… Azzal, hogy egy új esztendőbe lépünk, egy pillanat alatt megváltozik minden. Már nem a bringás szezon elmúlásáról beszélünk, hanem a következő évad közeledtéről. Azzal, hogy fordul egyet az évszámláló kereke optimizmussal telünk meg és ezt jelenti nekem a Harangék által újra és újra újév napjára szervezett futam. Ez a verseny tényleg csak a pozitív dolgokról szól, itt nem számítanak a helyezések, csak az, hogy ott legyünk, együtt legyünk és újra találkozzunk a hozzánk hasonlókkal.

Ha tavaly a mínusz 8-10 fokos hőmérséklet nem tántorított el, akkor most a szilveszteri esőzés meg sem kottyan, – gondoltam - pláne hogy reggel plusz 8 fokot mutatott a hőmérő. Bringával indultam a Hármashatár-hegyre és a 6 km-es mászás kiváló bemelegítésnek bizonyult. A Rekettyés büfénél ismét szép számmal gyülekeztek a bringások, ahol Bíró Ádám már javában „hangolt”. Előbb Keczkó Zoli, majd Ondok Laci és végül Pásztor Laci futott be a csapatból, amelyekből utóbbinak a BUÉK Kupa volt a debütálása a Merkapt SE színeiben.  

A csapattagok mellett voltak ismerősök szép számmal, akik közül a Bringabandás különítmény volt a legaktívabb, de a verseny alatt hangoskodott Zip és Orsi nagyhangú öccse is. Az egy órai rajtig még volt egy kis idő, így néhány ráhangoló kör keretein belül szemügyre vettük a pályát, amely az eső miatt ugyan mély volt és itt-ott csúszott is, de dagonyának nyoma sem volt.

A rajtra közel száz induló sorakozott fel és rendhagyó módon Buruczki Szilárd jelére vágtunk neki a körözésnek. A pálya egyetlen komolyabb mászása rögtön az elején volt, amit jó helyezkedéssel sikerült abszolválni és kimaradni az egymást feltartó versenyzők bringatolásából. A gyorsan felpörgő pulzusom a verseny alatt alig csitult valamit, köszönhetően a pálya nyomvonalának, ami egy pillanatnyi pihenőt sem engedélyezett. Jó volt ismét versenyhelyzetben tekerni, váltani, fékezni, előzni és elengedni, belül és kívül is vigyorogtam, jól esett minden pedálcsapás.

Valahol itt van a - bevezetőben is említett - BUÉK Kupa lényege: töltést, doppingszert, lendületet, izzadságszagú élményt ad tavaszig. Bíztatást, hogy már csak 2-3 hónap és újra düböröghet a „Fire!” és nem mellékesen értelmet, visszaigazolást ad a görgőn töltött óráknak. Az egy órai körözés gyorsan véget ért és az utolsó körben Pásztor Lacit sikerült utolérnem, - akinek az első kerekével gyűlt meg a baja - Ondok Lacival és Keczkó Zolival egy körön maradtunk. A verseny után a Rekettyésben még beszélgettünk egy jót, amíg ki a teáját, ki a forralt borát megitta, majd a lejtőnek fordítottam a bringámat, hogy hazaszáguldjak az év első erőpróbájáról.

Beszámoló: Fülöp Miklós
Képek: H.Zoli, DBob, FD