Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 northwave
heavytools1 bryton rudyproject1

STRAVA



IRON BIKE ORADEA ÉS KIRÁLYERDŐ BIKE MARATHON

HEGYIKERÉKPÁR 2011-08-02

Kihívást és a dobogó lehetőségét kerestünk a keleti szomszédoknál… megkaptuk mindkettőt. Na, de ne ugorjunk bele azonnal a dolgok sűrűjébe. A tavalyi verseny óta többször is voltunk a szervezőkkel, Tibiékkel bringázni a Bihar hegységben, ami szépségével minden alkalommal le tudott minket nyűgözni. Ezért idén már nem is volt kérdés, hogy ismét nekigyürkőzünk az általuk kijelölt ismét tetemes távoknak.

Többen is jelentkeztünk a Merkaptból a nagyváradi Xterra Sport Bihor SE által szervezett Iron Bike Oradea (240km/4060 méter szint) és valamivel könnyebb Királyerdő Bike Marathonra (135km/1600 méter szint). Oszi és Pásztor Laci a Merkapt Vihar csapatnevet, míg Soma és Enté Bimetál nevet választották a duójuknak. Danuelszki Laci (Dala), Buki, és jómagam a rövidebb távra iratkoztunk fel. A nevezési díj kissé magasabb lett, de mivel ismertük Tibit, azt is tudtuk, hogy nem fogunk csalódni. És alig vártuk, hogy mivel lepnek meg minket.

Az indulás napján sikerült elaludnom, így fél órám maradt mindenre. A velem utazók már türelmetlenül vártak az autónál mire sikerült lekászálódnom hozzájuk. Pár óra múlva már meg is érkeztünk a kempingbe ahol a rendezvény központja volt. Ismerősök üdvözöltek minket Eve, Tibi, Józsi a szállásadónk és a tavalyi versenyről olyan versenyzők, akiket akkor láttunk utoljára. Voltak magyarul nem beszélő, de mégis őszintén és boldogan üdvözlő helyiek is.

iron_bike_oradea_3

Már a nevezés meglepetéssel indult. Eve miután kikérdezte a vércsoportomat és, hogy kit kell felhívniuk, ha valami nagyobb baj történne velem átadta a rajtcsomagot. Volt benne egy műanyag rajtszám, egy aznapi pasta party, és verseny napjára szóló grill jegy, egy mez (mindenki az adott táv logóját viselhette.), és egy olyan „Road Book”, hogy leültem a meglepetéstől. Le volt írva ill. garfikonon jelölve az adott szakasz (itatópontok közt) hossza, szintek fel és le, mennyit és milyen utakon kell menni. Hányadik kilométernél merre kell kanyarodni. Teljesen, mint a Dakaron.

Hamarosan már Somával mi is segédkeztünk a regisztrációnál Evének amikor befutottak a Pásztor Laciék is. Természetesen őket is kipipáltuk. Megvártuk még a tésztázást és mentünk a szállásra. Józsi látott vendégül még egy Gyulai különítményt is. Este közös vacsora, beszélgetés, kis bicajszerelés, majd takarodó, mert a IBO-n indulóknak hajnalban kellett a rajthoz gurulniuk. Az időjárásról eddig szándékosan nem írtam. Borongós időben érkeztünk, de estére más szemetelt is kicsit az eső. Lefekvés után nem sokkal azonban már csak úgy verte a tetőt az eső.

iron_bike_oradea_6

Reggel még mindig esett, a nappaliba lecsoszogván meglepődve láttam, hogy a Merkapt Vihar gépei ott állnak még mindig a szoba közepén a Gyulai Tandem lovaival karöltve. Érthető volt a döntésük, hiszen egész éjjel esett és reggelre sem hagyott alább. Azért felkiabáltam jó hangosan, hogy mindenki hallja: „Ezek gyalog vágtak neki a hosszúnak!” Örültem is, hogy maradtak, mert így Oszitól elcsakliztam a sárvédőjét és a cipőjét is, mert én a nagy rohanásban bizony itthon hagytam. A rajthoz csendes esőben érkeztünk.

Összesen 34-en voltunk, a rajt után az első 500 méteren én mehettem elől, de tudtam, hogy ez nem tart sokáig. Egy nagyon pocsolyás erdei út következett, ahol itt-ott tengelyig süllyedt hirtelen a bringa. Ezen a részen egy román srác ment elől, majd utána Dala és Buki. Örültem neki, hogy talán dobogón is végezhet valaki közülünk. Aszfalt út következett, ahol még láttam a többieket, Dala a sráccal ellószolt, Buki harmadmagával kb. 100 méterrel utánuk. Pár ember és következtem én.

iron_bike_oradea_5

Szép lassan gyűltek a kilométerek és a dombokon fel-le a szintek is. Ekkor előzött meg egy srác igen jó tempóban, akiről később kiderült, hogy harmadik lett. Kis falvakon vitt át utunk, amikor találkoztam egy pesti sráccal egy mászásnál, elmesélte, hogy nem járt még Romániában, de nagyon tetszik neki a verseny és a hely is.

Az eső hol jobban, hol kevésbé, de esett. Egy kanyar után láttam meg az első ellenőrző pontot. Itt várt Buki akivel úgy egyeztünk, ha nem tud a dobogó közelében maradni akkor megvár egy itatópontnál. Mire én ideértem ő már jól is lakott. Volt minden, aszalt gyümölcs, narancs, banán, izó, stb. Innen együtt mentünk végig. Dala ekkor még javában meccselt a román riválisával.

Utunk egy igen sáros és csúszkálós lefelé után Cotiglet faluba vezetett, ahol még mindig a falu főutcáján folyik végig a patak. Meg is jegyeztem Bálintnak, hogy Ausztriában ilyet tuti nem látsz. Itt elég mély patakátkelések voltak. Mire kiértünk a faluból nem fogott az első fékünk, csak nagyon csúnya surlódó hangot adott. Innen aszfalt következett, majd ismét sotter. Az egyik íves kanyarban nagy sebességgel érkeztünk, éreztem, hogy nagyon necces lesz. Sikerült bevennem és néztem hátra: Buki nagy sebességgel tágra nyílt szemekkel egyenesítette ki az utat és landolt egy nagy bokorban. Kiabált, hogy semmi gond, mehetünk is tovább.

iron_bike_oradea_4

A következő itatónál ismét terülj-terülj asztalkám várt. Volt kifli, szalámi és sajt, amiből magadnak állíthattad össze a kaját, de akár csak sajtot is ehettél szalámival. Volt kis rostos ital (Kubu), csokis keksz és még rengeteg minden. Itt egy hosszabb mászás következett, átmentünk egy cigánytelepen is, ahol a kint álmélkodó roma gyerektől kaptam egy paradicsomot. Nem, nem a hátamra, hanem a kezembe.

Egyre magasabbra emelkedtünk és az idő is egyre rosszabb lett. Egy rövid, de nagyon meredek részen Buki ismét bemutatott egy attrakciót, de szerencsére ezt is megúszta, jót szórakoztunk rajta. Nagy volt a köd és szakadt az eső. Az egyik ellenőrző pontnál a kint lévő emberek megdöbbenésére hangosan énekeltük a „mint a mókust”. Fékünk ekkorra már jóformán nem is volt. Hosszú salakos lejtő következett néhol saras bozótos betétekkel. Aztán valahogy csak leértünk az aszfalt útra ahol a harmadik itató várt minket. Itt a szokásos dínom-dánom várt ránk. A srácok azt mondták, ha nem esett volna, akkor most bográcsolnának is nekünk. Elmondásuk szerint, még 2-3 km a Zece Horate és onnan megint aszfalt.

iron_bike_oradea_1

Nagyon lassan telt az idő, a ködben alig láttunk, az eső szakadatlanul esett, hol alig, hol pedig csak úgy ömlött a víz. Végre kiértünk az aszfaltra, ami néhol macskakő volt, ekkor szólt Buki, hogy szerinte defektem van, így kerestünk egy fedettebb helyet ahol megállapítottuk, hogy nem vészes így inkább csak pumpáltunk és nem szereltünk. Itt páran elmentek mellettünk.
Az utolsó előtti itatónál dózer útra fordítottak minket és elindultunk Vércsorog irányába. Többször jártam már erre és tudtam, hogy itt van egy-két nem éppen barátságos kutya. Megbeszéltük a taktikát és féktelenül gurultunk tova. Vércsorog közepén ismét pumpálás majd egy nagy lejtő után ismét sotter.

Az utolsó itatót is elhagyva már a tényleg nem volt sok a végéig, az eső is elállt, és még a tájból is láttunk valamit. Az a sáros erdei szakaszt ismét meg kellett tenni, de ez már nem tűnt olyan nehéznek egy ilyen nap után. A célban Osziék, Józsi és a már megfürdött résztvevők vártak minket. Kaptunk „finiser” érmet és azzal együtt lefotóztak. Nagyon jó volt megérkezni. Dala is bent volt már, valameddig üldözte az előtte haladó román versenyzőt, de aztán kicsit lazábbra vette és kényelmesen meglett a második helyezés. Ezúton is gratulálok neki.

iron_bike_oradea_2

Az IBO-t sajnos az ítéletidő miatt Tibi és a hegyi mentők közös döntése alapján lefújták (113km-nél) és Biharfüredről busszal mindenkit hazaszállítottak. Ez szerintem igazán példaértékű. Gyors fürdés és élménybeszámoló után már igyekeztünk is a grill partira ahol levest és egy szelet grillezett csirkemellet kaptunk.

Este nálunk aludt a tavalyi IBO 3. helyezett Sasa és a 4. helyezett Edy. Jókat beszélgettünk és megtudtuk nekik miért is megy olyan jól a bringa.

Reggel az eredményhirdetésen csak a Királyerdő Marathon résztvevőit díjazták. Dala egy érmet és egy 100Lei-es kupont kapott. Nagyon örült a jó helyezésnek és mi is rettentő büszkék voltunk rá.

Tibi itt megígérte, hogy a nehézségek ellenére jövőre is lesz IBO, még kevesebb aszfalttal és ismét ilyen jó szervezéssel. Ezúton is szeretném megköszönni nekik ezt a szuper hétvégét.

Beszámoló: Röfler Tamás


Pásztor Laci beszámolója:

Idén második alkalommal került megrendezésre Románia legkeményebb maraton versenye az Iron bike Oradea (IBO). Idén két távon lehetett nevezni és indulni. A 241,5 km-t csak párosban, míg a 135 km-es távot egyéniben kellett teljesíteni..

Oszival a tavalyi szlovákiai szezonzáron megbeszéltük, hogy elindulunk párosban és az az évi tapasztalatai alapján eredményesen végigmegyünk a kiszemelt távon. Minden rendben is ment a nevezés körül, ahova is Merkapt Vihar néven 35A és 35B rajtszámmal kerültünk regisztrálásra. Röfi, Buki és Dala a „rövidebbik” távot választották.

Az utazás és előkészületeinek megszervezése igénybe vett pár napot, mert a hajnali indulás és várható esti megérkezés miatt szükségünk volt egy jó lámpára (Hozé) és egy GPS-re. A lámpákat Juhász Peti és Keczkó Zoli, míg a navigációt Jucus adta kölcsön sikeres tekerésünk biztosításához.

Eljött az indulás napja, péntek 1 óra, amikor is Bukival autóba ülve nekiindultunk Debrecent érintve és Oszit felvéve Nagyváradra. Délután 5 körül érkeztünk meg és a rajtszám átvétele után pár szót beszéltünk a szervezőkkel, majd megettük a tésztánkat. Ekkor kezdett esni az eső.

iron_bike_oradea_8

Elmentünk a szállásra, kirámoltunk és elkezdtük tervezgetni a másnapi utunkat. Ki mit vigyen magával, milyen legyen a tempó. Oszi még felszerelte a Hozé lámpát, megcsináltunk az High5 italokat, kikészítettük az ennivalókat és mindezeket berámoltuk a hátizsákokba, hogy hajnalban már ne kelljen ezekkel foglalkozni. Az eső még mindig esett, sőt egyre erősebbé vált. Korán mentük lefeküdni, mert az 1 órás időeltolódás miatt a rajt ideje is közelebb került. 3:30-ra állítottam az ébresztőt és elaludtunk.

Álmomban már készülődtünk a starthoz, amikor megszólalt az ébresztő. Sajnos ekkor egy másik „zaj” is megütötte a fülünket, még hozzá az eső szakadása. Felöltöztünk és lementünk az étkezőbe, ahol a Gyuláról érkezett versenytársak beszélgettek, akik le sem feküdtek aludni, annyira izgatta őket a verseny. Pár szót váltottunk velük és sajnos ők is arra a megállapításra jutottak, hogy bár ők is sokat készültek a kihívásra, de ilyen esőben és sárban nem lesz értelme elindulni egy 16-17 órásra tervezett etapra. Szomorúak voltunk. Őrlődtünk az elhatározáson, de még így utólag is jó döntésnek bizonyult. Nehéz ilyen döntést meghozni, de már nem egyszer volt részünk ilyenben és tudtuk, hogy nem lenne egy kéjutazás. Visszamentünk a szobánkba és visszafeküdtünk az ágyba. Reggel Röfi még becsörtettet hozzánk, hogy ők biz elindulnak a rövidtávon. Sok sikert kívántunk nekik és aludtunk tovább.

iron_bike_oradea_7

Ébredés után próbáltuk a helyzetünket értékelni és nem változott a véleményünk a döntésünket illetőleg, bár mind a ketten rágódtunk a dolgon. A szervezőkkel történt megbeszélés után kiderült, hogy a mi távunkat a rossz időjárási és látási viszonyok miatt a 91 km-nél lefújták. Ott bevárják az összes indulót és busszal szállítják vissza őket a rajt helyszínére. Én ekkor nyugodtam meg döntésünket illetőleg végleg. Innentől már Röfiékért aggódtunk, mert az ő távjuk nem érintette a kritikus zónát, ezért ők az eső ellenére folytathatták a versenyzést.

Telefonnal a kézben sétálgattunk, hátha jön a segélykérés tőlük, de szerencsére erre nem került sor. Akkor lett csak izgalmasabb a helyzet, amikor a fülünkbe jutott, hogy egy magyar rider sérülést szenvedett és mentő hozza le. Dala hozta a hírt, aki közben vacogva érkezett a 2. helyen!

iron_bike_oradea_9

Próbáltunk telefonálni Röfinek és Bukinak, mert a hírek alapján Röfi még az egyik ellenőrző ponton átjött és regisztrálták, de Buki nem. Kb egy óra múlva kiderült, hogy nem velük történt a balesett és ez igen csak megnyugtatóan hatott ránk. Ekkor már a célterületen voltunk és vártuk az érkezésüket a szakadó esőben. Délután 16 óra után, teljesen átázva meg is érkeztek. Arra persze még volt erejük, hogy pózoljanak a fényképező gépek előtt, de Buki arcán nem tűnt túl őszintének a mosoly. Nem is értem miért?!

Miután hazaértünk mindenki átöltözött és mentünk vacsorázni, mert még erre is gondoltak a lelkes és profizmusból jelesre vizsgázott szervezők. Meleg leves és hasábburgonyával körített grillezett husi jutott mindenkinek.

Oszival a vacsora után elindultunk hazafelé indultunk. Dalának gratuláltunk még egyszer és elbúcsúztunk mindenkitől. Vágytam már haza, mert a kisfiam már igen csak hiányzott. Viszont megfogadtuk, hogy jövőre ismét benevezünk lesz, ami lesz. Remélem, akkor már az átélt erdei kalandokat is papírra tudom vetni.

Beszámoló: Pásztor Laci


CIKKAJÁNLÓ



2021-01-04  HEGYIKERÉKPÁR

SALGO RIDE 2020 - F*UCK COVID EDITION

Még a koronavírus-járvány sem tudta megakadályozni, hogy a Merkapt SE hegyikerékpáros csapata megtartsa az évindító és évzáró buliját. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: nyolc + három =