II. 10 ÓRÁS MTB MARATON - MARCALI

HEGYIKERÉKPÁR 2014-05-04

”Riding in the rain” – avagy a II. 10 órás MTB története Marcaliban

2014. május 4-én gyönyörű esős-szeles időre ébredtünk, de nem volt mese, Marcaliban várt a II. 10 órás MTB maraton. Egész úton Marcaliba azon gondolkodám, miként fogja megúszni szárazon a ruhám! :D

Időben érkeztünk és szerencsére – mivel előneveztem - a nevezéssel nem is kellett bajlódni, csak átvenni a rajtcsomagot. Nem volt kedvem túl sok időt a szabad levegőn tölteni mikor odaértünk, mert folyamatosan esett az eső és erős, hideg szél fújt, így inkább a kocsiban melegedtem átöltözést követően is, egészen az utolsó pillanatig. A bemelegítés nagyon fontos, ezt jól jegyezze meg mindenki! ;) Viszont úgy döntöttem 10 óra alatt épp elég időm lesz bemelegedni és a pályát is megismerni, szóval ez most kimaradt.

A rajt előtt pár perccel kipattantam a kocsiból, pörgettem kicsit, majd kezdődhetett a móka! Az első pár körben sikerült összebarátkozni a pályával és annak ellenére, hogy folyamatosan esett, jól járható volt teljes hosszában és szélességében minden szakasz. Mindez gondolom annak volt köszönhető, hogy a pálya legnagyobb része a fürdő füves területén haladt.

Remek, kanyargós kis pályát sikerült kijelölniük a szervezőknek, mindössze egy fahíd volt, ami egy-két versenyző kedvét szeghette, de az is teljesen rendben volt, nem csúszott egyáltalán és még a 10. órában is simán felment lendületből. Na jó, volt még egy rézsűs rész, ahol inkább meg sem próbáltam felmenni, mert láttam, hogy még a fiúk is erőlködnek kicsit, így az esetleges esés elkerülése végett – valamint a hátsó fertály pihentetése miatt - inkább gyakoroltam egy kicsit a CX szezonra és az emelkedő alján leugrottam, a tetején pedig felpattantam a bringára. Persze ezt az utolsó 1,5-2 órában nem neveztem volna ugrálásnak, akkor már sokkal ”megfontoltabb” voltam!

A kajálás is egészen jól sikerült, apu kifogástalanul frissített! Segítette a dolgomat persze az is, hogy ellenfél hiányában nem kellett kapkodnom, így minden frissítést nyugodtan, pár percre megállva tudtam végrehajtani.

Nagyon jól éreztem magam, főleg a ”második etapban”, mikor már az eső által áztatott ruhadaraboktól megszabadulva, száraz mezben és csapadéktól mentes, időnként napsütéses időben folytattam a versenyt. Végül 65 kört sikerült megtennem, ami nem is volt olyan szörnyen kevés a körülményekhez képest! (Épp a férfi mezőny 6. helyéhez lett volna elegendő – a szerk.)

És hogy a köszönetnyilvánításról most se feledkezzek meg! Köszi a remek support-ot apu és hatalmas köszönet a szervezőknek, hogy nem riadtak vissza a szélsőséges időjárástól és lelkesen segítették a versenyzőket mindenben!

Beszámoló: Felföldi Viktória