SZENTENDRE CITYCROSS
HEGYIKERÉKPÁR 2014-06-07 A negyedik alkalommal megrendezett Szentendre Citycross hozta a jól megszokott hangulatot és a magas színvonalat. Eddig még nem csalódtam
ebben a versenyben és ezúttal sem kellett. Sőt, az idei verseny
még meglepetést is tartogatott
számomra… de ne rohanjunk ennyire előre!
Az előzetes informálódás
alapján csak Bartos Jucusunk jelezte a
részvételi
szándékát, ezért
meglepetésként ért, hogy Szilvi is
tiszteletét tette, ami utólag nem is bizonyult
rossz döntésnek. Jucus és Szilvi
kitekert Szentendrére, én a családdal
karöltve autóval érkeztem. A
helyszín a szokásos templomkert, ami nagyon
jó választás a szervezők
részéről: árnyékos,
hűvös hely, ami a hozzátartozóknak is
kellemessé teszi a várakozást,
drukkolást.
Jó pár kört mentem a
bemelegítés alatt, mert emlékeimben
élt a pálya, de a lábaimban
és a tüdőmben is érezni szerettem volna.
Szerencsére nem változtattak semmit és
ezt örömmel konstatáltam.
A rajt előtti beállás mindig
kulcsfontosságú itt, mert a lejtőn
történő rajtolás miatt, mindenki nagy
sebességgel éri el a 3. kanyar után
lévő lépcsősort és ott bizony fontos,
hogy hogy tud helyezkedni az ember. Ez idén sem volt
másként – miért is lett
volna! Szilvi és Jucus mögöttem
helyezkedett el
„szélárnyékban” a
startnál. Szilvi csak annyit kért tőlem, hogy ha
liheg, amikor lekörözöm, akkor ne szóljak
hozzá. :) Hát a verseny úgy alakult,
hogy én nem tudtam megszólalni szinte
egész idő alatt. :)
A start után sikerült aránylag
jól elkapnom a sort és
nagyjából az első 10-15 ember
között voltam a lépcsősornál.
Innentől kezdve próbáltam nagyon figyelni
és tartani az előre eltervezett pulzust és
iramot. Szépen lassan, de sikerült pár
embert megelőznöm és a jó
tempónak köszönhetően 3 kör
elteltével, már a
lekörözöttek hátát
láttam. Innentől kezdve picit összezavarodtam az
összetettet illetőleg, nem beszélve a
kategória béli helyezésről. Nem nagyon
volt kire ragadnom, Buzsó űrsebességét
pedig nem tudom felvenni még pár méter
erejéig sem.
Volt egy kedves család a lépcső utáni
hosszú emelkedőnél egy magas
kerítésen ülve, akik az első 2
körben csak figyeltek, majd utána megjelentek
különböző zörgő, csörgő
szurkoló eszközökkel, később
pedig apuka úgy a 6. kör
környékén kihozott egy slagot
és kívánságra az embert
friss, hideg vízzel lelocsolta. Szerintem nem volt olyan
versenyző, aki kihagyta volna ezt a kellemes
hűsítést, lévén, hogy az
átlaghőmérséklet 34,5 fok volt
árnyékban.
A vége előtt már küzdöttem a
meleggel nagyon, de úgy éreztem, hogy a
dobogó egyik fokára esélyes vagyok,
ezért próbáltam nem lassulni.
Szerencsére a családom a rajt/cél
területen folyamatosan buzdított, bár ők
sem tudták megmondani, hogy hogyan is állok, ami
lehet, hogy jobb is. Így nem taktikáztam, hanem
tekertem, amit bírtam.
Az utolsó körben nagyon figyeltem hátra,
mert nem szerettem volna meglepetést magamnak és
esetleg lecsúszni a dobogóról. A
célban már sokan voltunk, de ez nem meglepő,
hiszen voltak olyanok, akiket már nem engedtek ki a plusz
egy körre. Itt kaptunk hideg
ásványvizet, házi zsíros
kenyeret, pogácsát és
túrós táskát.
Nagyon finomak voltak és jól estek a nagy
erőpróba után.
Vártuk az eredményeket, amire megérte
várakozni. A lányoknál nagy
meglepetés nem volt, csak a sorrend volt
kérdéses. Jucus és Szilvi
egymással harcolt a kategóriában
és ezt a csatát most Szilvi nyerte. Viszont az,
hogy a Master2 kategóriát +1 körrel
én nyertem meg, váratlan volt nagyon.
Éreztem, hogy jól ment, de hogy ennyire azt nem.
Vikitől (edzőm) meg is kaptam a külön
gratulációt a verseny után, ami nagy
örömet jelentett számomra.
Szóval ez volt nekem a nem várt meglepetés. Jövőre tuti megint itt leszek!
Beszámoló: Pásztor Laci Fotó: Hudák Szilvi
|