24 ÓRA BRINGA - ESŐBEN, SZÉLBEN, GIPSZBEN!

HEGYIKERÉKPÁR 2014-08-24

24 óra bringa
Bő egy évvel ezelőtt, csak a montis 24 órás duós rutinunkkal vártuk a Kiskunlacházi repülőtéren rendezett 24 órás országúti duós futamunkat. Idén ez annyival módosult, hogy már ebből is volt egy komoly tapasztalatunk, ami azt jelentette, hogy jobban tartottunk tőle, mint a montis duózástól. Ez a verseny mentálisan tud nagyon felemészteni, és a rettentő monotonitása felőrölni.

Egy héttel a rajt előtt, csak hogy menjek egy kicsit az országútival is, elmentem a Dobogókő csúcstámadásra. Miki nem tartott velem, hiszen szombatra esett és ez neki munkanap. Viszont egy rossz lépésnek köszönhetően eltörte a jobb csuklóját. Sajnáltuk a csuklóját is nagyon, de a legfontosabb kérdés rögtön az lett, hogy mi lesz akkor a 24 órással?!

Ketten azonnal felajánlották, hogy beugranak Miki helyett, nehogy a semmibe vesszen a nevezésünk. (Köszi Felföldi Viki és Kaklac!) Ezeket az alternatívákat azonban gyorsan el is vetettük, nem mintha a váltószemélyekkel lett volna bármi gondunk, de a duónk az minden értelemben duó és ennek ez a lényege!



Második lehetőség az volt, hogy átállok szólóba, amire egyáltalán nem vágytam - nem vagyok szólós típus. Poénként felmerült a tandem is, amiből továbbléptünk a fekvő bringára. Annak a kormányára nem kell rátámaszkodni, van is kéznél egy, próbáljuk meg azzal. Még ha nem is tud vele Miki 12 órát menni, de legalább a felállást nem kell megváltoztatni. Lesz, ami lesz, próbáljuk meg. Annyira bíztunk benne, hogy működni fog az elképzelés, hogy a főpróbát is csak a helyszínen tartottuk meg. :)

Eljött a szombat reggel. 8-kor felvettük Keszthelyi „Duracell Nyuszi” Mónit, ő sokat segített nekünk Zánkán is és kíváncsi volt ennek az országútis változatára, és vállalta, hogy eljön segíteni. Alex már tavaly is részt vett az eseményen és idénre is jelentkezett. 9-kor már a a Kiskunlacházi repülőtéren a bázist építettük, majd a nevezést is átvettük egy nagyon komoly rajtcsomagban. Megnéztük a görkoris, sírolleres és 50 km-es mezőnyfutamot, majd eljött „a most ugrik a majom a vízbe” pillanat. Miki fel a fekvőre és irány a pályabejárás, ami tavalyhoz képest semmit se változott, pont olyan monoton maradt.

Délután 3, rajt! Mostani taktikánk a megszokott 3 óránként váltunkhoz képest annyit változott, hogy majd meglátjuk Miki hogy bírja és ahhoz alkalmazkodunk.

Mivel egy remek kis bolyt sikerült rögtön az elején elcsípnem ezért mondtam, hogy minimum 4 órát megyek, hátha tudok egy kis előnyt összehozni. Így az első 4 órámban 140 km-t rögtön össze is kaptam, ami a kategóriában 4 kör előny lett és összetettben is a másodikak voltunk.

Terv szerint Miki 2 órát kellett volna, hogy menjen, de nagyon jól ment neki, így majdnem 3 órát hozott. Közben Háden Tomi is kilátogatott - ami nagyon jól esett - és a váltásunkig ott is maradt.

Elviselhető szemerkélő esőben váltottunk este 10-kor. Alex, aki az időjárást és a körök számát követte a neten mondta, hogy nem kell esőcucc, mindjárt eláll. Ennek megfelelően vágtam neki a következő szakasznak, amit úgy terveztem, hogy amíg bírom nyomom, mivel hajnalra komoly eső ígérkezett. Sajnos egy hátsó defekt a tervemet nem engedte kivitelezni, így a 11. kör végén váltottunk. Szerencsére jött ismerős a pályán, akivel tudtam a boxba üzenni a helyzetről. Miki leváltott és nekiindult az esőnek. Leginkább azon aggódtunk, hogy a gipsz ne ázzon el. Állhatatosan ment 2 órát majd váltottunk.

Én teljes eső elleni felszerelésben, sisakhéj és kamásli, indultam neki. Ekkor 11 kör előnyünk volt. 4 kör után minden szuper cucc ellenére tökéletesen átáztam, 10 fok volt és a kb. 60 km/órás szél az esőt szinte jéggé változtatva szórta az arcomra. Itt jött el az a pillanat, hogy lementem taktikai megbeszélésre, ekkor negyed 5 volt. Móni még talpon Miki Alexszel a hálóban nyakig takarózva.
Megállapítottuk, hogy 14 kör (kb. 3,5 óra) előnyünk van, és várhatóan 6-kor eláll az eső. Így gyorsan bebújtam Miki mellé, így hárman hátul, Móni pedig az első üléssort elfoglalva, kicsit szenderegve vártuk a reggelt.

És tényleg elállt, sőt láthatóan a Nap is mutogatta erejét, viszont a szél nem hogy nem csendesedett, de durvább lett, mint azt bárki is szeretett volna.Miki mondta, hogy egész nagy kedve van kimenni, így valamivel 7 előtt elindult. Majdnem 2 órát ment, majd 2,5 órára leváltottam.

A hosszú egyenes egyik irányában -, ha még volt az embernek kedve és ereje - 40 km/órás tempót egyszerűen lehetett produkálni, viszont ahogy megfordultunk a 18-ért is komoly küzdelmet kellett folytatni. Közben Kaklac is megérkezett, aki még segíteni is beállt, fotózott és szurkolt nekünk.

Ezután még Miki 2 órát én pedig 4 kört tettem hozzá az eredményhez, így végül 81 körrel 567 km-rel kategóriánkban elsőként, a 7 duó között pedig idén „csak” másodikként végeztünk.

A tavalyi rekordot nem sikerült megdöntenünk, de egy pillanatig nem voltunk csalódottak. Szerintem Miki megdöntötte a 24 órán belül legtöbb km-t begipszelt csuklóval kerékpározók rekordját, és azt a tervet is sikerült véghez vinnünk, hogy duózunk - ahogy szoktunk.

Eredményhirdetés, táborbontás, majd egy közös vacsorára még elmentünk levezetésként. Ismét megkaptuk nyereményként, hogy jövőre fél áron indulhatunk, lehet akkor megdől a rekord…

Nagy köszönet az otthonról és helyszínen szurkolóknak, és a legnagyobb Móninak és Alexnek!

Hajrá Merakpt!

Beszámoló: Hudák Szilvi
Fotó: Csete Sándor