MERKAPT SE EDZŐTÁBOR - MEDULIN

HEGYIKERÉKPÁR 2018-03-19

Ha már idén úgy alakult, hogy március 15-e négy napos hosszú hétvége, felmerült a gondolat, hogy töltsük ezeket a napokat bringázással. Hol máshol, mint a horvát tengerparton! Alex fel is tette a nagy kérdést. „Miért megy ilyenkor mindenki Horvátországba bringázni?” Erre a válasz rövid volt, mert ott jó idő van, na és ott a tenger!
A csapatból végül négyen szerveződtünk össze, Jucus, Alex, Csabi és Tibi. A helyszínt a távolság pontosabban a közelség alapján választottuk, illetve még nem akartunk nagy hegyeket mászni. Így esett a választás az Isztriai félszigeten fekvő Medulinra. Szállást nem nehéz találni ilyenkor, gyorsan le is foglaltunk egy új építésű apartmant. Négyen egy autóba be is fértünk, három bringát hátul, és egyet a csomagtartón belül szállítottunk.

Csütörtökön korán indultunk, hogy még aznap délután egy rövidebb kört tekerhessünk. Kb. 7 óra utazás után meg is érkeztünk, elfoglaltuk a szállást, és gyorsan kigurultunk egy másfél órás bringázásra. A közeli nagy élelmiszer áruházban bevásároltuk a reggelihez valókat. Vacsorára bolognai spagettit főztünk, éhesek nem maradtunk 😊

Péntekre hosszabb tekerést terveztünk. Éjjel esett az eső, de reggelre szerencsére elállt, majd gyorsan fel is száradt. A hőmérséklet 13 fok körül volt, kellemes idő várt ránk. 10h körül neki is vágtunk a tervezett körünknek. Útvonal tervezésnél nagy segítségünkre volt a bikemap.net, ezen a weboldalon terveztük meg, hogy merre is menjünk. A kiszemelt útvonalat rátöltöttük a Garmin térképes kerékpárórákra és már csak követnünk kellett azt. Követtük is rendületlenül, még akkor is amikor egy falu szélén véget ért az aszfalt és egy földúttal folytatódott, majd áttértünk egy kicsit kövesebb szakaszra. Nem, mi nem fordultunk vissza, elvégre egy vérbeli montis ilyesmitől nem futamodik meg! Igaz, hogy országúti bringákkal ez azért elég vicces volt, de manapság úgyis nagyon menő a Gravel bikeozás 😊

Az idő nagyon kegyes volt hozzánk és 13h körül már a nap is kisütött! A környék erre felé dimbes-dombos, nincsenek nagy hegyek. Pont jól estek a rövid, kisebb emelkedők, lendületesen lehetett haladni. Nagyon szép és hangulatos mediterrán falvakon keresztül vezetett utunk. Az táv háromnegyedénél, egy tengerparti kávézó teraszán egy kis koffein utánpótlás, és napozás. Majd Pulába begurulva megnéztük még az Amfiteátrumot, onnan még elnéztünk a Premantura szigetcsücsökre, majd haza. 105km-t raktunk a lábainkba és a kerekekbe. Nagyon szuper nap volt, és mint kiderült Magyarországon egész nap esett az eső. Alex ekkor kezdte el sejteni, miért is ide jöttünk bringázni 😊
A péntek esti vacsoránkat ő vállalta, és egy tonhalas olívás tésztát készített nekünk.

A szombati programunkat az időjárás alakulásától tettük függővé. Az előrejelzések alapján egész napos eső várt minket, de szerencsére itt sem jön be mindig, amit az időjósok ígérnek. 11 óra körül elállt az eső, így újból kitolhattuk a bringákat és egy rövid átmozgató, regeneráló, fedezzük fel a környéket tekerésre indultunk.
A vacsorát ezúttal egy helyi étteremben fogyasztottuk el, nehogy már tengeri herkentyűt ne együnk, ha már ott vagyunk. Tibi és Csabi egy bőséges 2 személyes tálat vállaltak be. Volt rajta minden, tintahal, kagyló, kétféle hal, de sikerült megbirkózniuk vele.

Utolsó nap még szerettünk volna egy hosszabbat menni, ha az időjárás is engedi. Engedte 😊 Reggel 9-kor indultunk a Medulin – Rovinj – Medulin útvonalnak. Induláskor még gyönyörű napsütés, ami átváltott kicsit borongós szeles időbe. Rovinjba másfél óra alatt meg is érkeztünk, egy kis óváros nézés, kávézás és indultunk vissza ugyanazon az útvonalon. Végül 90km-el zártuk az utolsó napunkat. Nagy mázlink volt, mert miután visszaértünk a szállásra kb. 30 perccel elkezdett szakadni az eső. Ekkor a közösségi oldalakon otthonról már mindenki a havas fényképeket tette fel.
Na ezért jöttünk mi ide bringázni 😊

Nagyon jól sikerült ez a pár nap, igazi csapatépítő táborozás volt, szép helyeken jártunk. Reméljük ebből most már hagyomány lesz, és többen is csatlakoznak majd a csapatunkból!

Beszámoló: Bartos Judit
Fotók: Bartos Judit, Csete Sándor