ZEMPLÉN MARATON, MÁD

HEGYIKERÉKPÁR 2007-07-22

Vegyes érzelmekkel búcsúztunk a negyedik alkalommal megrendezésre került Zemplén Maratontól. Az időjáráson kívül a szervezők keze is vastagon benne volt abban, hogy ne legyen mindenkinek maradéktalan az öröme.

Szombaton dél körül érkeztünk a Mád mellett található Bortó panzióhoz, amely évek óta otthont ad a rendezvénynek. Szobáink néhány méterre a rajtvonaltól, kényelmes reggeli ébredést és készülődést ígértek. Az, hogy nem így lett annak is köszönhető, hogy a panzióban szombat este egy lakodalom is megrendezésre került és hajnal ötig szólt a zene, ment a dínom-dánom.

Persze mi sem bújtunk túl korán ágyba, aminek az oka a bodrogkereszturi Lebuj Csárda meglátogatása és az elfogyasztott sör okozta jókedv volt.

Kialvatlanul, de tettre készen ébredtünk és a közelgő hőguta eszünkbe sem jutott. Igaz, ha gondoltunk volna rá, akkor sem tudtunk volna tenni ellene semmit, legfeljebb annyit, hogy a szobánk hűvösében maradunk és neki sem vágunk az őrült futamnak.

Nagyjából négyszáz résztevő gondolta úgy, hogy egy hűs vízpartnál sokkal jobb időtöltés 40 fokban a tűző napon izzadni és nyelni a port. Szóval nekivágtunk. Az első emelkedő jelezte, hogy nem lesz egyszerű menet, mert valahogy elfogyott az oxigén a levegőből. A nem túl hosszú felfelé után verejtékben úszva vágtunk be az erdőbe, ahol néhány fokkal hűvösebb volt, ellenben porból sokkal több. A keményre szikkadt keréknyomok fokozott figyelmet követeltek, ám elég volt egy kis figyelmetlenség és már repült is lovas a lováról. Egy ilyen keréknyomnak esett áldozatul Joci, aki néhány kilométer után nagyot bukott és az alkarján lévő csúnya deformálódás, nem sok jót sejtetett. Az első frissítőig letolta a bicót, ahonnan autóval vitték vissza a célterületre, ahonnan folytatta útját a kórházba.

A maraton első fele határozottan tetszett. Zsoltival az elejétől párt alkotva, jó ütemben küzdöttünk az emelkedőket és még jobb iramban a lejtőket. Később - az érettségi és a felvételi nehézségein túljutott, versenypályára visszatért – Pólya Imi is csatlakozott hozzánk, így trióvá egészülve vágtattunk az ösvényeken. A két frissitőpontot két plusz itatóval toldották meg a szervezők, ahol a víz nem csak a szomjas szájakbaba de a fejekre is borult bőségesen.

Vágtattunk, hajtottunk majd szép lassan döcögni kezdtünk, hogy végül kullogni kényszerüljünk. Az, hogy a versenytársak nem értek utol és nem előztek meg minket, arra engedett következtetni, hogy ők is hasonlóan érezhetik magukat. Valószínüleg a negyven fokos hőség okozta, de teljesen elfogyott az erőnk és kínkeservesen fogytak csak a kilométerek.

Árnyék sehol…

A tűző nap felmelegítette a magunkkal vitt frissítőket, így szomjoltásra csak forró vizet nyeltünk. Szinte mindenki csak kóválygott a pályán és a célt várta, hogy zuhany alá állva lehűtse a túlhevült testét. Aztán valahogy csak feltűnt a még 1 km-t jelző tábla - ami onnan még legalább ötnek tűnt – és lassan a célkapun is átgördültünk.

Roni száguld a győzelem felé…

Beérkezés után a bicikliket eldobva menekültünk árnyékba, majd a zuhany alá. A csapatból többen a lerövidítették a szenvedésüket és a választott távjuk helyett, a rövidebben jöttek be. Az elsősegélynyújtók folyamatosan dolgoztak, közülünk is többek esés okozta sérülését kellett ellátni, de láttam infúzióra kötött teljesen „kiütött” biciklist is.

A tészta jó volt, ami kellő mennyiségű és hőmérsékletű folyadékkal párosítva lassan az életkedvünket is visszahozta.

Nem gondoltuk, de ekkor még hátra volt a nap legnagyobb attrakciója az eredményhirdetés. Ennél zűrzavarosabb és röhejesebb díjátadót nehéz elképzelni. A szervezők kezéből teljesen kicsúszott a dolog, volt, hogy a versenyzők mondták meg, hogy ki hányadik lett. Néhány távon óvást is benyújtottak. Valószínűleg az egy darab spirálfüzet nem a legalkalmasabb módja az eredmények rögzítésének.

Azt hittük ezt már nem lehet fokozni, de a versenyzők között kisorsolandó Kona kerékpár sorsa is teljesen kilátástalan lett. Elképzelés sem volt a sorsolás lebonyolításának mikéntjéről.

Ezen a ponton gondoltuk úgy, - sok más résztvevővel együtt - hogy inkább hazafelé vesszük az irányt.

Ami bizonyos, hogy a csapatunkból Roni a középtávon arany, Zsuzsi pedig a rövidtávon - tavalyhoz hasonlóan - bronzérmet nyert, amihez szívből gratulálunk.

Igazán eredményes hétvégét tudhat a Merkapt SE a háta mögött, hiszen a két mountain bike-os érem mellé a Magyar Kajak-Kenu Szövetség által a Velencei tavon megrendezésre került Masters és Szabadidős, Egyetemi Országos Bajnokságon kenu kettesben 500 méteren Szemán Robinak és Fazekas Tamásnak köszönhetően a Magyar Bajnoki címet is elhódítottuk. Emellett 200 méteren kenu egyesben, kettesben és négyeben is dobogós helyezéseket értünk el. Ezzel ám nincs vége ez éremesőnek, mert a Merkapt SE sárkányhajó csapata a cégek közi versenyben a MOL és a Vodafone csapatát megelőzve szintén az élen végzett.

Így a hétvége Merkaptos termése: 2 arany, 4 ezüst és 3 bronzérem. Soha rosszabbat! :-)