SZÉP VÁROS KOLOZSVÁR, OTT TEKERÜNK A SZAMOSNÁL!
HEGYIKERÉKPÁR 2016-04-27 BT FAGET UCI MTB MARATHON
Április 24-én került
megrendezésre Kolzsváron a BT Faget UCI MTB
Marathon, ahová a csapatból hárman
utaztunk el: Hajtány Miki, Wágner Balu
és én, természetesen mind a
hosszú távon indultunk (69 km, 1900 m szint),
hiszen ha már ilyen távot
autóztunk, akkor a maraton
élménye is a lehető leghosszabb legyen.
Velünk tartott még Balázs Bea,
Gévay Lili és Cser Attila, akik így
szintén megtapasztalhatták kolozsvári
barátunk Attila és párja Laura
vendégszeretetét, csodás
sütijét és a reggelire tálalt
hatalmas mennyiségű amerikai palacsintát.
Mivel a nevezői létszám elérte az
1400-at, ezért a hosszú táv
rajtját 9 órára, míg a
rövid távét 11:30-ra tették.
A 9 óra kicsit érzékenyen
érintett minket, mivel az itthoni idő szerint 8
óra és elég későn
sikerült nyugovóra térnünk.
Ahogy várható volt Miki az első emelkedőn
elveszett a látóteremből, de Baluval
már előre beszéltük, hogy
megpróbálunk együtt menni,
így szépen gyűjtöttük a szintet
az első hosszú mászáson, majd
következett a sok kicsit le, kicsit fel, amiből persze
inkább csak azt érzékeltük,
hogy már megint felfelé kell menni, a lejtők
olyan gyorsan elillantak. Féltávnál
Balu háta kezdett egyre jobban fájni, egy
fájdalomcsillapítóval
próbáltam segíteni rajta,
én pedig itt kezdtem egyre jobban érezni magam,
végre bemelegedtem.
Tavaly sikerült eltévednem, de idén
olyan szinten volt jelölve, biztosítva a
pálya hogy kizárt dolog volt rossz
irányba menni.
Amikor az első és egyben utolsó
frissítőt elértük a délre
ígért eső bizony meg is érkezett, ami
sajnos az erdőben lévő utolsó előtti
élvezetes lejtőzést elmosta. Egészen
pontosan korcsolyapályává
vált a szakasz, így sajnos többet toltam,
mint gurultam és az ezt követő
mászás is elég szenvedős lett. De a
Golgotára felvezető meredek rész
szerencsére füves, így ott
még elő lehetett venni a mászóerőt,
illetve az utolsó lejtő, mikor már
látható a cél egész
jól járható maradt, bár
nagy csapatást nem mertem bevállalni, de
szépen le lehetett menni rajta.
Balu végül 2 perccel csak beelőzött, de
alapvetően együtt mentünk. Miki persze már
átöltözve, megebédelve
várt minket a sátor alatt és
mondta, hogy neki még nem is volt olyan saras - na
igen, erősödni kell és gyorsabbnak lenni, ennyi a
titok és akkor kevesebb sarat kap az ember.
Versenyhangulatom egyáltalán nem volt,
jól akartam érezni magam és
élvezni a bringázást és ez
tökéletesen sikerült is, hosszú
még a szezon, lesz még lehetőség
versenyezni.
Táborbontás, bringamosás,
pakolás után még az
eredményhirdetést is
megnéztük, mivel több
honfitársunk is érintett volt – Kiss
Móni elit 3., Balázs Bea elit 5., Szalay Peti
elit 5. helyet szerzett – majd utazás haza.
A szervezőket csak dicsérni tudom, mind a
frissítőpontokon elhelyezett ellátmány
mennyisége, mind a segítők
lelkesedése, mind a rajtcsomag
összeállítása
(külön piros-fehér-zöld technikai
póló a magyar nevezőknek), mind a
szép, mindenkinek járó
befutó érem miatt - mindez nagyon
jutányos nevezési díjért.
Jövőre megyünk újra, hátha
egyszer végre sikerül
eltévedés és eső
nélkül teljesítenem a távot!
Beszámoló: Hudák Szilvia
|