7. E-ON DÉLIBÁB SPORTNAP, HORTOBÁGY

HEGYIKERÉKPÁR 2010-07-11

Hétvégén megrendezésre került Hortobágyon a 7. E-On Délibáb Sportnap, ahol futók, túrázók, kerékpártúrázók, és kerékpárversenyzők indulhattak neki a forró Hortobágynak. Én a hosszabbik kerékpáros távot választottam, ami 58 km volt, kb. 50 m szintkülönbséggel. A kihívást a hegyi versenyekkel ellentétben inkább a tűző nap és a helyenként előforduló szembe- és oldalszél jelentette, amit olykor kompenzált egy kis hátszél.

A pálya úgy láttam, hogy nem az eredetileg kijelölt útvonalon haladt. Az első fele megegyezett a rövid távosok körével. Ez nagyjából körbe ment, de voltak szakaszok, ahol szembe forgalomra is számítani kellett, részben a bringatúrások, részben pedig a lassabb versenyzőkkel lehetett találkozni. (hortobágyi halastavak, kisvonat és környéke) A pálya második felén több ilyen szakasz is volt, ahol jöttek szembe emberek. Ezeken a szakaszokon jól be tudtam lőni, hogy a csapattársak mennyivel vannak előttem vagy mögöttem. Itt már egy olyan 30 km-es rész műúton haladt. (Hortobágy-Kónya felé)

A pálya elején lassan kezdtem, aztán belefogtam az előzgetésbe, míg egy olyan 10 km után teljesen szétszakadt a mezőny és egy páran mentünk egymással (látótávolságon belül) szinte végig. A riogatásokkal ellentétben nem volt túl sáros a pálya, egy két nagyobb pocsolya volt, de azokat ki lehetett kerülni. A földutakon gépjárművek által kijárt nyomok voltak, amiben az óvatlan kerékpáros nagyokat eshetett, főleg ha beállt valaki mögé, és nem látott jó előre. Épp dicsérni kezdtem gondolatban a gumimat, hogy milyen gyors/könnyű, és egy párszor elég szépen fel is mászott ezeknek a nyomvályúknak az oldalán. Az öröm addig tartott, míg ezek szárazak voltak. A nedves sárosabb részen pillanat alatt elfeküdtem. Kicsit meghorzsolódtam, nem volt komoly. Később aztán sikerült belemennem egy olyan sáros szmötyis pocsolyába ami rendesen sárgás színű volt. Káromkodtam, mert azt hittem hogy valami trágya-féleségbe hajtottam bele, de aztán kiderült, hogy sima agyag volt csak. Ezután már csak arra tudtam gondolni, hogy ne gondoljak arra, hogy defektet kapok, mert akkor jön Murphy és benyal nekem. Nem jött.

Az egész távon próbáltam végig befogni Tamást, de sajnos nem sikerült. Itt szeretnék neki gratulálni, hogy a hosszú kerékpáros táv teljesítése után még lenyomta a 21 km-es félmaratont is. Ha nem vigyáz és így folytatja, nemsokára leteker Debrecenbe és vissza Budapestre egy nap alatt. :-P

A szervezésben nem találtam semmi kivetni valót, a pálya mindenhol biztosítva volt. Két frissítő pont volt. Az elsőnél vizet, a másodiknál banánt és szőlőcukrot is kaptunk a víz (hortobágyi, rettentő ízű) és energiaital mellé. A célba érkezésnél kedves kis csomagot kaptunk, amiben volt víz, keksz, alma, emellé kaptunk egy korsó alkoholmentes sört is. Az olcsó 2500 Ft-os nevezési díjba sajnos már nem fért bele egy ebéd. 600 Ft volt egyébként a slambuc, és 1100-ért lehetett marhapörköltöt venni. EU konform. A slambuc amúgy finom volt.

Én amúgy szeretek a pusztában tekerni, amikor Debrecenben lakok ha tekerek, sokat megyek ilyen területeken. Valahogy olyan biztos, állandó és nyugodt hangulata van. Ilyen volt ez most is. Jó.

Beszámoló: T. Nagy Ádám

Gaál Tomi tekert majd futott:

2010. július 10.-én rendezték meg a Hortobágyi nemzeti park területén az E-ON Délibáb Sportnap Hortobágy „hegyikerékpár” maratont és az 7. E-ON Délibáb Sportnap futóversenyt. A „hegyikerékpár maratonon két távon mérhették össze erejüket a versenyzők. A rövidtáv 28,6 km, míg a hosszú 56,8 km volt. Mindkét táv a Hortobágyi nemzeti park területén vezetett, és idén néhol meglepetésekkel szolgáltatott a versenyzők számára. A szervezők a verseny elején figyelmeztették a versenyzőket hogy az elmúlt hónapok esőzései miatt, a pusztában a kiszáradt szétrepedezett területek helyett, sok helyen tavak alakultak ki, vízmosások találhatóak, vagyis készüljünk a sárra.

Mindkét táv megcsinálta a rövid kört, ami egyben a rövidtávnak felelt meg, majd a hosszútávos versenyzők még egy nagyobb körre is kimentek. Az első kör inkább a füves, poros, állatok által szétjárt utakról szólt, melyekben mély vízmosások, és egy két helyen jó nagy pocsolyák voltak. A második kör pedig a pusztán, majd egy betonozott úton való gyors száguldásról, melyben nehezítő körülményként a néhol erős szembeszelet említeném meg. A rajt reggel 9 órakor történt, majd a célba érkezés a déli hőségben kb. 2-3 órás tekerés után. Csapatunkból a hosszú távon rajtam kívül Nemes Peti és T. Nagy Ádám vett részt a versenyen, és leendő csapattársunk Bartos Juci, aki a szép számmal jelenlévő hölgyversenyzők közül a dobogó legfelső fokán állhatott. Nyereményét egy 3,5 literes korsó sört nagy élvezettel fogyasztottuk a rekkenő hőségben. Kovács Sanyi csapattársunk pedig a héten véghezvitt hatalmas teljesítménye után most csak a 58 km-es bringatúrán indult.

A bringaverseny után csapattagjaink hazautaztak, de miránk még várt a mai nap második megmérettetése a futóverseny, melyen mindhárman, Juci, Tóni és Én a 21 km-es félmaratonon indultunk. A 15 órára tervezett rajt előtt próbált mindenki pihenni és feltöltődni, hogy a rekkenő 35 fokos melegben a bringaverseny után ezt a távot is teljesíteni tudjuk. A futóversenyen kicsit nagyobb tömeg jelent meg, közel 600 versenyző képviseltette magát. Az útvonal a bringaverseny második körének egy 7 km-es szakasza volt, melyet a versenyzőknek háromszor kellett teljesíteni, úgy hogy minden kör után visszatértünk a rajt/cél mezőbe.

A nagy melegben nagyon poros volt az útvonal, és árnyékot adó felhőknek a nyomát se láttuk. A szervezők 2,5 km-ént frissítőállomásokat helyeztek el, ahol részben hideg vizet, izotóniás italt, szőlőcukrot és banánt kaptunk. Nekem ez volt az első félmaraton amin indultam, sose futottam még ekkora távot, és sokan bolondnak néztek amiért pont itt a Hortobágyon, egy bringaverseny után pár órával, 35 fok melegben fogom ezt épp elkezdeni.



A rajt után az első kört kicsit meghúztam, bár akaratlanul, mentem a tömeg után és így sikerült 5:30-as átlagokat futnom. A második körben már visszavettem a tempót, gondolván majd a harmadikban újra ráerősítek, de így is 6 perc alatt volt egy kilométer. Az első két kört nagyon élveztem, egyszerűen tetszett a futás, amit sose gondoltam volna. A harmadik körre kimenvén nem igazán tudtam a terv szerint ráerősíteni, sőt a kőr második felén már a „túlélésért” küzdöttem. A célba sikerült 2:07:19 beérnem, ami számomra elsőre nem is olyan rossz eredmény.

Társaim közül Jucus az első kör után feladta a versenyt, de végül neki ott volt már egy dobogós hely, Tóni pedig a nagy melegtől kitikkadva 2 óra 29 perces idővel futott be. Mindkét verseny nagyon tetszett, jó volt a szervezés és a hangulat. Kicsit csalódás volt hogy a reggel megvett slambuc jegyekre már délután nem kaptunk ennivalót, mivel elfogyott, pedig még rá is kérdeztünk hogy marad e a versenyzőknek is. Összességében azért megérte, bár mostanában egy nap alatt nem valószínű, hogy két ilyen versenyen részt fogok venni.

Beszámoló: Gaál Tamás

Nemes Peti maratonja:

Munkatársamtól jött az ötlet, hogy induljunk az 56 km-es Hortobágy maratonon, én meg kaptam rajta, ennél jobb „felzárkózó” verseny nem is kellehet, így hát gyorsan igent mondtam. Szintkülönbség semmi, könnyű terep, a meleget meg úgyis szeretem…  Hiba no1.

Szóltam Ádámnak is, így a verseny reggelén hárman indultunk ki a mátai lovasfaluba. A reggeli kapkodásban (elszoktam a versenyre pakolástól) nem találtam meg a kesztyűm, sebaj, nem kell az. Hiba no2.

Hamar kiértünk, találkoztunk Tomival, majd rajtszámátvétel egy csajtól, akinek magyarkártya lapok voltak a fülében (!), kis melegítés (eszembe jutott az Oszi által feleslegesnek ítélt ivózsáktisztítás és melegítés a Mátra maratonról :-))  és mehettünk is beállni a rajthoz. A rajt előtt a betyárnak öltözött szpíker megejtette a tombola sorsolást is, felolvasta a nyertes rajtszámokat, így a szerencsések már nyertesként rajtolhattak el. Eldördölt a startpisztoly és elindultunk.

Sokat lehagytak a rajt után, de nem akartam gyorsan menni, mert úgy gondoltam beosztom az erőt, jó lesz óvatosan menni. Gyakorlatilag majdnem mindenki elment mellettem, és az erőbeosztás olyan jól sikerült, hogy arra volt elég hogy végigmenjek, visszaelőzni senkit nem tudtam…

Kb 1 óra után éreztem, hogy a Hiba no1. csúnyán visszaüt, a 32 fokos átlaghőmérsékletben tekerni egy olyan helyen, ahol annyi árnyék van mint békán szőr, nem vicces… Tulajdonképpen majdnem végig egy tempóban mentem,  néhol a szembeszél szólt csak közbe, de ez a fordítók után kompenzálódott. A pálya gyakorlatilag olyan volt, hogy elmentünk jó messze a pusztába, majd megfordultunk és vissza. Ezt tettünk meg különböző irányokban, visszatérve a rajt-cél területhez. Az utolsó oda-vissza részen találkoztam szembe először Tamással, aki egész jó helyen tekert, majd jött utána nem sokkal Ádám is. Az előre tervezett 3 órás szintidőből 2 perccel kicsúsztam, de a végén már tulajdonképpen annak örültem hogy végig bírtam menni.

A célban találkoztam újra Tamással és a giga korsóval, ami életet mentett, majd slambuc evés után indultunk is haza. Azt már csak otthon vettem észre, hogy a reggel elfelejtett naptejjel bekenés és kesztyű otthonhagyás milyen károkat tett a kézfejemen, azóta csak kínok kínjával tudok pl. meleg vízzel kezet mosni.

Mindentől függetlenül jó volt újra érezni a verseny utáni fáradtságot, másnap levágni a rajtszámot a bicóról, végigcsinálni az összes régi rituálét… Remélem idén lesz még alkalmam megélni őket. :-)

Beszámoló: Nemes Peti

Petőfi Sándor: Az alföld

Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.

Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. –

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.