ENDURA 8 ÓRÁS MTB VERSENY
HEGYIKERÉKPÁR 2014-04-12 Meglesz vagy nem lesz meg: az itt a kérdés!
2014. 04. 12-én immáron harmadik alkalommal
került megrendezésre az ENDURA 8
órás MTB verseny, amelyen két vegyes
duóval – Hudák “Hajtány” Szilvi és
Ladányi “Hajtány” Miki,
valamint Háden Tomi és Felföldi Viki -
képviseltette magát csapatunk. Az
égiek meglehetősen kegyesek voltak hozzánk,
hiszen gyönyörű napsütéses idővel
ajándékoztak meg bennünket.
Aki már valamelyik évben részt vett
ezen a versenyen, az biztosan tudja, hogy egy nagyon jó
hangulatú, barátságos kis
rendezvényről van szó. A pálya
nyomvonala kifogástalan, csak ne rázna annyira
…na de ez nem teremsport, tehát
panaszkodásnak helye nincs! Ráadásul a
szervezők is próbálták
csökkenteni a rázós részek
arányát, így a tavalyi
pályához képest nem csak az
irány, a nyomvonal is változott. Túl
sok szintet nem kellett leküzdenünk – ami
így szezon elején szerintem mindenki
számára öröm -, viszont nagyon
élvezetes kanyarokkal tűzdelt, cseppet sem unalmas
pályán róhattuk a
köröket.
És akkor most kicsit a kezdetekről… A
Hajtány duó indulása azt gondolom
senkit sem lepett meg, de azt hiszem a miénk már
annál többeket. Beszélgettük
Tomival, hogy én idén is
szólóznék 8
óráson, ő viszont már
többször is megfogadta, ezen a
pályán soha többet, így nem
volt közös nevező - aztán
közölte, ha duózunk, akkor
bevállalja. Mondtam egye-fene, végül is
egyszerűbb 4 órát a pályán
tölteni, mint 8-at, így
rábólintottam.
Igen ám, de
közeledve a nevezéshez hoppon maradtam,
így mégis úgy tűnt marad a
szóló, mert Tomi úgy gondolta
április közepén még
túl korai versenyezni. Majd eljött a
szezonnyitó, ahol Buki egy remekül
időzített, jól célzott
kérdéssel elintézte, hogy
mégiscsak duó legyen a 8
óráson. Így részben neki
köszönhető, hogy ez – a verseny
végkimenetelét tekintve –
esélytelennek tűnő páros
összeállt.
És eljött a nagy nap, amire őszintén
bevallom, nekem nem volt lehetőségem túl sokat
készülni. Tomit próbáltam
ellátni hasznos tanácsokkal, mikre
érdemes odafigyelni verseny
előtt-közben-után, hiszen mégiscsak
én vagyok a ”rangidős”,
legalábbis a versenyzői múltat tekintve. A
taktika roppant egyszerű volt, nagyjából
óránként váltunk
és ésszel igyekszünk minél
egyenletesebb köröket menni.
Megbeszéltük, hogy én kezdek majd,
nehogy Tomit elragadja a hév és kamikaze
taktikával leamortizálja magát
már az elején. Szerencsére ez nagyon
jó megoldásnak bizonyult, hiszen mindketten
higgadtan tudtunk versenyezni, egészen az utolsó
óráig. Sajnos Szilviék
szerencsétlenebb helyzetben voltak, hiszen Miki a boltban
tartotta a frontot délelőtt, így nem sokkal 14
óra előtt tudott csak bringára pattanni, addig
Szilvi egyedül húzta az igát!
Az első hely hamar kiosztásra került a szegedi
alakulatnak, viszont a második és harmadik
helyért végig szoros volt a küzdelem,
mert Miki is egyre jobban hozta fel a Hajtány
duót. Az utolsó egy órára
nagyjából 2 perc előnnyel adtam át a
”stafétabotot” Tominak és az
utolsó fél órában
már olyannyira kiéleződött a helyzet,
hogy bevallom fohászkodni kezdtem az égiekhez,
csak ne jöjjön közbe semmi technikai gond
és Tomi is kibírja az utolsó etapot
minden nehézség nélkül.
Mindkét ”fiúnk” hatalmasat
küzdött, s végül csak egy
hajszál választott el minket
egymástól, de sikerült megtartani a
pozíciónkat, így
felállhattunk a képzeletbeli dobogó 3.
fokára. Azért jobban örültünk volna, ha
mondjuk egy második-harmadik, dupla dobogós
helyezéssel zártuk volna ezt a napot!
Zárásként itt az ideje a
„”special thanks” résznek! :D
Először Tominak mondanék
köszönetet, aki jó diák
módjára minden tanácsot megfogadva
– az előzetes negatív
élmények ellenére –
maximálisan felnőtt a feladathoz és
kifogástalanul versenyzett! Emellett
köszönünk minden
segítséget Alexnek, aki
nélkül nincs jó verseny! ;)
Köszönet Szilvinek és Mikinek
ezért a remek küzdelemért! És
végül köszönet mindenkinek, aki a
pályán és amellett
buzdított minket, na és persze a szervezőknek,
akik lehetővé tették, hogy egy ilyen
csodás napunk lehessen!
Beszámoló: Felföldi Viki. Fotó: Csete Sándor, Káldi Tamás
|