SZILVÁS HOSSZÚ OKOSBA...

HEGYIKERÉKPÁR 2016-05-30

Szokatlan megvilágításban tekintünk vissza a Szilvásvárad Maratonra, ugyanis a hosszútáv női első helyezettjének az élményeit osztjuk meg veletek. Persze joggal merül fel a kérdés az olvasóban: női hosszútáv? És valóban: legálisan nincs lehetősége egy nőnek a hosszú táv teljesítésére, így „okosba” kell csinálni…

Szokásosan szombat délután elfoglaltuk a már jól meg szokott helyünket Szilvásváradon, elfogyasztottuk a szilvás- és túrógombócokat, átvettük a nevezéseket és élveztük azt a ritka jó érzést, hogy most aztán tényleg nem kell aggódni az időjárás miatt. A csapatból Hajtány Miki, Zézó és én hosszútávon, Wágner Balu és Bognár Tibi, Szendrei Laci középtávon, és Imre Szabi rövidtávon indult.

Az estébe Wágner Balu is becsatlakozott, és a már szokásos társasággal költöttük el a vacsorát, kezdésnél ott volt Amondó és Sztyopa, majd Kefe is megérkezett – mondta, hogy olyan jó, hogy kiszámíthatóan ott vagyunk – ettünk, ittunk, majd Hunyának és Bíró Ádámnak köszönhetően egész hosszúra nyúlt az este. Köszönjük srácok, remek ráhangolódás volt!

Reggel pihenten, nyugodtan várva a rajtot készülődtünk. Megállapítottam, hogy köszönhetően a Bakony maratonos 3. helyemnek és a liszenszemnek beszólított vagyok, de ezen most csak mosolyogtam egyet, számomra lényegtelen volt, mert a hosszútávot céloztam…

Egyetlen dolog rontotta el csak egy pillanat alatt a jókedvem, méghozzá az, hogy Miki megállapította: a Scott első teleszkópja bizony makacskodik. Egy kisebb világ omlott össze bennem, mert bár rendkívül felkészültek vagyunk - főleg Miki -, mind szakértelemben, mind a szereléshez szükséges szerszámok tekintetében, ezzel bizony ott most ő semmit nem tud kezdeni. Irány a Doctor Bike egy életünk, egy halálunk, mert így még egy rövidtávban se szívesen gondolkodom. És megoldották! Ezer hála és köszönet érte!

Rácz Katival a nagykapun kívül vártuk a hosszú táv rajtját, mert megbeszéltük, ha már így is úgy is DNF akkor már induljunk is el a hosszú távval, legalább nem kell tolongani a középtávval. Így amikor Miki és Zézó odaért szépen rájuk is csatlakoztunk, és irány a 107 kilométer. Sajnos Kati végül mégis csak a középtávot választotta...

Miki a fájós keze miatt még csak egy visszafogottabb tempót mert vállalni, ami így pont tökéletes volt arra, hogy azt mondta menjünk együtt, nem akar meglépni. Így az első hosszú mászóban be is állítottam a pulzusát, hogy legyen mihez viszonyítania. Szépen teltek a kilik, jött az Ördögoldal, ami még mindig pont olyan meredek, mint amire egy év után már sose emlékszem, de egyre tovább jutok rajta nyeregben - egyszer csak meg lesz. Bánkút frissítőnél is vettünk fel vizet és minden alkalommal egy ásványi tablettát, nehogy a meleg megtréfáljon minket. Erre a pontra vártam nagyon, tudtam, hogy ezzel egy nagy falatot bekebeleztünk.

A Nagy-Mező őrházi válaszponton most nem tanakodtam egy pillanatot sem, levágattam a chipem - mondta is a hölgy, hogy ja, tényleg emlékszik rám tavalyról – megtöltöttük a kulacsot egy újabb mixszel és irány a már „csak” 60 km.

Innen elég sokat kettesben mentünk, a felsőtárkányi frissítőre két sráccal érkeztünk, de mi ott nem álltunk meg, így őket is elhagytuk. Zézóban bíztunk még, hogy hátha feltűnik, mert ő az elején elment. Mondta Miki, hogy szerinte közel lehet hozzánk. És tényleg az Ötös-elágazásnál, ami limit pont is, meg is találtuk, itt se lepődtek már meg, emlékeztek rám tavalyról.

Így innen együtt indultunk tovább, az utolsó szép hosszú mászást együtt kezdtük el. Miki a már megszokott tempóra ráállt, ami már nem esett ugyan jól, de tudtam tartani, Zézó viszont mondta, hogy ez neki már éppen sok, így leszakadt. Innen végig megint ketten voltunk, leszámítva, hogy amikor ismét közös szakaszra kerültünk a középtávval ott még találkoztunk pár sporttárssal.

Együtt gurultunk át a célon, pont annyi lett az időm, mint tavaly, amin ugyan javítani szerettem volna, de a meleg kicsit hátráltatott. A velem együtt 69 hosszú távos között holtversenyben Mikivel 53. helyen értem célba.

A többiek is szépen teljesítették a vállalt távot. Külön köszönet Tibinek és párjának, Orsinak, akik megvártak minket és Orsi, mint fotósunk még remek befutó képeket is készített. Este 8-ig élveztük Szilvásvárad vendégszeretetét és a finom pisztrángot Hunya és Bodnár Marci társaságában.

Lehet, hogy korcsoportban középtávon akár dobogóra is állhattam volna, vagy legalábbis sokkal jobban mutatna, ha azt írhatnám, hogy 4. vagy 5. lettem, de a 107 kilométeren és 2700 méter szinten összegyűjtött kerékpáros élmény nekem most sokkal többet ér, ez nekem egy összetett első hely életérzése. Nagyon nagy köszönet a Hajtány Kerékpárnak és a páromnak, hogy egy ilyen pályán tesztelhettem ezt a csoda Scott Spark RC-t, terveim szerint sok izgalmas terep vár még ránk így együtt.

Szombaton Marcaliban vár a 10 órás, ahol kivételesen szólózunk.

Beszámoló: Hudák Szilvia
Fotók: Molnár Tibor, Bicskei Orsolya