SUPERCROSS: KARANCS KUPA
HEGYIKERÉKPÁR 2013-11-24 Elérkeztünk a Supercross sorozat 4. állomásához a Karancs kupához. Már nagyon vártam ezt a futamot, ugyanis tavaly az egyik kedvenc pályámmá vált. Csapatunkból ezúttal Fehér Csabi, Pásztor Laci és én tudtunk részt venni. Úton Salgótarján felé, Csabi feltette a nagy kérdés. „Tényleg, Te miért szeretsz bringázni?” Azt feleltem, hogy „a változatosság miatt”. A mai verseny ezt tökéletesen visszaadta.
Az éjjel kezdődő és egész nap tartó áztatós eső, a pályának egy teljesen más arcát mutatta meg, mint amit tavaly megismerhettem. A hely adottságainak köszönhetően viszont sokkal rosszabbra számítottunk első ránézésre, mint amilyen valójában volt. A kedvenc részem, egy fenyőerdőben vezet, a fák között gyökereken kacskaringózva, itt szinte nem is volt sár.
Dagonyázás a dupla akadály előtti részen volt csak, de élveztem, kicsit úgy éreztem magam, mint a „nagyok”, ettől olyan igazi cyclocrossos érzésem volt. A pályának a mumusa egy 20 méter hosszú emelkedő, ami igencsak meredek, sőt valami érdekes jelenség folytán ez körről-körre mindig meredekebb lesz. :-)
Ha ezen túl voltunk, egy rövidebb lépcső és dupla akadály után jött a megérdemelt „pihenés”, egy aszfaltos lejtő. Lacival mi egy futamban indulunk, de a rajt után én már nem láttam többet. Elmondása szerint nagyon tetszett neki a pálya és jól ment a verseny. Sikerült az első 10 közé kerülnie, 7-ként érkezett a célba. Miközben én a forró fürdővel próbáltam magra emberi formát ölteni, Csabi elrajtolt az utolsó futammal és nagyon szép egyenletes körökkel a 11-ik helyen futott be.
Ja, igen, én 6-ként érkeztem a célba, sajnos nem volt olyan lány akivel meccselhettünk volna, ezúttal mindenki egyértelműen erősebbnek bizonyult nálam, szinte papírforma szerint alakult a női futam eredménye. Bringamosás, eredményhirdetés, pakolás és indultunk haza. Egy hét múlva Balassagyarmaton folytatjuk.
Női felnőtt
1. Benkó Barbara – Focux XC Team
2. Dós Eszter – Vitalitás SE
3. Orosz Anita – Trek SE
…
6. Bartos Judit – Merkapt SE
Férfi master 1
1. András Balázs – Merida Maraton CST
2. Cser Gábor – Alpinbike Team
3. Kovács István - Ózdi KE
…
11. Fehér Csaba – Merkapt SE
Férfi master 2
1. Vinczeffy Zsolt – Footstrong SE
2. Kis József – Merida Maraton CST
3. Rónaszéki István – Merida Maraton CST
…
7. Pásztor László – Merkapt SE
Beszámoló: Bartos Juci
VISSZA A GYEREKKORI SZÉP EMLÉKEKHEZ
Régen gyermekként mindig élveztem a saras, esős időjárást és ha csak tehettem a szülői tiltás ellenére is mentem tekerni és lehetőség szerint az összes pocsolyát felfedezni. Az idő múlik és az emberek is változnak. Ma már kevésbé vagyok oda az ilyesmiért, de most hétvégén valami visszatért a régi szép időkből.
Esős időre ébredtünk és utunk is folyamatos esőben telt. Alex pozitív előjelzései sem jöttek be és a helyszínen sem volt jobb az idő. Chip felvétele, meleg öltözőben átöltözés után irány pályát bejárni, esőnadrágban és meleg ruházatban – lassan megfontoltan. Nem ismertem a pályát és az előzetes hírek szerint nem annyira technikás inkább „erőpálya” várt ránk. Na, mondom akkor jól nézünk ki, mert technikám még nem a legjobb és hát az erő sincs mindig velem. De sebaj, majd csak lesz valahogy. A pálya vonalvezetése nekem nagyon tetszett és tényleg szükség volt az erőre is.
Mondták, hogy lesz lépcső is, na de hogy ilyen hosszú és meredek! Érdekes volt látni megannyi próbálkozást, hogy mindnél hamarabb és a lehető legkisebb erőbevitellel történjen meg a fokok leküzdése. Volt aki vállra/hátra kapta a bringát, volt aki csak megemelte és volt aki tolva próbálta meg leküzdeni a körről körre egyre meredekebbnek és hosszabbnak tűnő akadályt. Sok bukás láttam, de szerencsére én most nem vettem ki a részemet ezekből. A kettős palánk a futam végéra egyre magasabbnak tűnt és nem csak a fáradtság miatt, hanem mert a laza, agyagos talajt egyre jobban kijártuk, tapostuk és így az egyre mélyebb lett.
A pálya bejárása végén az öltözőben megindul a tanakodás, hogy mit érdemes ruhában magunkra ölteni, hogy ne is fázzunk és a koszos ruhamennyiség is a legkisebb legyen. Hideg nem volt (nézőpont kérdése), de az eső nem akart csillapodni. Én a rövidgatya melegítőkrémmel, technikai alsó és rövidmez párosítást véltem a legjobbnak, ami jó döntésnek bizonyult. Remélem Csabi is így vélte, mert Ő is az én tanácsom és tapasztalatom alapján öltözött fel.
A start előtt pár perccel megszabadultam minden addigi melegítő ruházattól és vártuk az indulást jelentő dudaszót. Ekkor érezni lehetett azért a csípős őszi időt, de ez az első 200 m után már nem volt vészes.
Visszatérve a gyermekkori emlékekhez, régen élveztem ennyire versenyt. Saras lettem mindenhol és folyt rólam a sáros lé, de jó volt nagyon! Szépen sorban előztem meg mindenkit a sor vége felől és figyeltem az előttem haladókat. A legjobb előzési pont az erdő utáni visszafordítóból induló meredek betonos emelkedő volt. Egy percig sem fáztam és a körök is gyorsan teltek, sőt még lett volna kedvem 1-2 kör pluszhoz is, mert annyira élveztem.
Beérkezés után, gyors fürdés a meleg vizes fürdőben, átöltözés, bringamosás, étkezés, majd irány a pálya, mert Csabi kint küzdött az elemekkel és a többiekkel.
Összefoglalva, nekem nagyon élvezetes és emlékezetesre sikerült ez a kiruccanás és sajnálom, hogy a folytatás csak a kecskeméti versenyen lesz. Remélem ott is ennyire jó lesz minden.
Beszámoló: Pásztor Laci
Fotó: Molnár Tibor, Vadas Mária
|
