MOUNTAINBIKE CHALLENGE: MTB PIKNIK 2011HEGYIKERÉKPÁR 2011-06-27
A Mountainbike Challenge második versenyeként Vértesbogláron került megrendezésre a MTB Piknik, amelyen a férfiak versenyében kettős Bringabanda siker született. A háromszáz résztvevővel elrajtoló futamon, végül Baros Bálint és Búr Zsolt kéz a kézben haladtak át a célvonalon, míg a női mezőnyben Jucus révén a Merkaptnak is jutott érem. A piknik hangulat már a versenyt megelőzően kialakult és a csapatsátornál gyülekezve, beszélgetve vártuk a rajtot. Aztán elhangzott, hogy a Merkapt sátornál sorakozzon fel a mezőny, így az első sorokba keveredtünk. :-) Végül fél tizenegykor rajtolt el az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő MTB Piknik, amelyen 8, 20 és 55 km-es távokon mérhették össze az erejüket a hegyibringások. Lassú rajttal előbb a faluban tettünk egy kört, majd a Vértes felé fordulva, lovas felvezetéssel kezdtük meg a küzdelmet, amit az első kilométereken a széllel szemben való közlekedés jelentette. A mezőny eleje - Hasenfratz, Búr, Baros, Pálmai, Makács, Márkus - révén hamar meghúzta a sort, így gyorsan szétszakadt a mezőny. A pálya gyorsaságát jelezte, hogy a rövidke megálló alatt kb. 30 versenyző gurult el mellettünk, köztük a lányaink, Jucus és Brigi is. A rajtot követően három-négy női versenyzőt láttam a mezőny elején, ezért úgy számoltam, dobogó közelben lehetnek a mieink, így gyorsan utánuk eredtem. Előbb Brigit értem utol, aki nem akart még jönni, így Jucus elé álltam és igyekeztem megfelelő tempót diktálni neki. Jucival is egyeztettük, hogy Orosz Anitát és Cséri Szilvit biztosan láttuk elmenni és a szintén zalaegerszegi Szekér Adriennt is magunk elé gondoltunk, mögöttünk viszont egy VKE-Nelsonos páros jött, ahol a hölgytagnak szintén vezetője volt. A cél adva volt: irány a dobogó, így próbáltuk Jucus tempóját a lehető leggyorsabbon tartani. A pálya változatos és igazán élvezetes volt, az egynyomos ösvények, földutak mindenhol jól tekerhetőnek bizonyultak, így jó tempóban haladtunk. Később csatlakozott hozzánk Aranyos Peti is, így trióban faltuk a távot. Az utolsó harmadban előbb Bukinak dobtam le a pótbelsőmet – Bálint dupla defektet nyalt be - majd Háden Tomit értük utol, aki lassú defekttel bajlódott. Tomival és az időközben ránk felérő Alex-szel kiegészülve, immáron öten vonatoztunk a cél felé. A gruppettonkat Alex bontotta meg, aki előre menekült, Háden Tomi viszont lemaradt. A célhoz közeledve Jucus állt az élre, hogy az 55 km-t 2 óra 38 perc alatt megtéve, átszáguldjon a célvonalon. Azt, hogy ez az idő mire volt elég még nem tudtuk, de Orosz Anitát és a két ZKSE-s lányt láttuk a célban, így a negyedik hely tűnt reálisnak, aminek nem nagyon örültünk. Na, de nem bánkódtunk ezen, hanem a finom menüre irányítottuk a figyelmünket. A Vértesbogláriak megint kitettek magukért, hiszen a gulyásleves, túrós csusza, fánk kombinációjuk verhetetlen, ráadásul mindenki annyit (és annyiszor) fogyaszthatott, amennyit csak akart. A versenyközpontként szolgáló tisztás nyüzsgő méhkassá változott, ahogy a bringások visszaérkeztek a pályáról. A mezőny jelentős része 3 óra körüli idővel teljesítette az 55 km-s hosszabb távot. A csapatsátrunknál is igen pezsgő élet zajlott, mindenki elmesélte a Vértesben szerzett élményeit és jóízűen fogyasztotta a finomságokat. Senki nem sietett sehova és egész sokáig együtt volt a társaság. Közben elkezdődött az eredményhirdetés és legnagyobb örömünkre Jucust a dobogóra harmadik fokára szólították a nők 55 km-es versenyének értékelésekor! Aztán eljött a búcsú ideje és pakolászni kezdtünk. Házigazda módjára búcsúztam a többiektől, mert én még maradtam, egyrészt eleve hosszú hétvégére jöttünk, másrészt meg a másnapi pályabontásban működtem közre. Estére még bekukkantottunk az éppen ekkor megrendezett falunapra, ahol Kult Janival kielemeztük a versenyt és leszűrtük a tapasztalatokat. A végtelenül vendégszerető bogláriak finom süteménnyel és házi borral kínáltak, amit nagy örömmel fogadtunk el.
|
||||
CIKKAJÁNLÓ
KOMMENTEK |
||||