EXTRÉM DUATLON OB

TRIATLON 2009-05-10

...avagy, újabb lecke abból, hogy "hogyis kell ezt csinálni?"

Újabb duatlonos versenyhétvégét zártunk Merkaptos részvétellel...hát igen, megint csak magányosan, de kezdek már hozzászokni! Gyorsan leírom az elején az eredményt, mert így visszagondolva már nem is cseng rosszul, de persze mindent meg is tudok magyarázni, többnyire a butaságommal, meg talán egy kis "virtussal"!

Felnőtt férfi abszolút kategória:Helyezés: 38. hely
Futás 10 km: 40:07 (31.idő)
Bringa 40 km: 1:28:18 (58.idő)
Futás 5 km: 20:11 (19.idő)
Össz idő: 2:28:38

Felnőtt 4. kategória: 6. hely (1970-75)

Legjobb férfi idő: Major József SZESE, 2:02:37
Legjobb Női idő: Halász Annamária Budaörsi TKE 2:23:18



Tehát, akkor a részletek:

Utoljára még a huszadik században jártam Orfűn, egy ifi pontszerző kajak-kenu versenyen, hidegben és szakadó esőben, nem emlékszem az évszakra, de a most szombati időjárás annak pont az ellenkezője volt, 32 fok az aszfalt környéken, sehol egy deka szellő! Fel is hívták a szervezők a figyelmet az "extrém" körülményekre.

Tehát megérkezvén a három és egy negyedórás út után, már kezdhettem is a készülődést, nevezés, öltözködés, bedepózás, melegítés, és mondhatom már szinte rutinból nyomtam a dolgokat. A helyi állandó triatlon shopban beszereztem egyet abból a csodacipőfűzőből, amit Frodéno is hordott az olimpián, és tényleg jó a cucc: a verseny végén kinn voltak a depózások idejei is és ahogy átfutottam rajtuk a legjobbak között voltam!!! Tényleg csak beleugrik a cipőbe az ember és spricc! (tehát a "verseny előtt közvetlen ne variálj" most nem állt meg! örülne Ipacs Laci, ha hallaná!!)



Egy szó mint száz, úgy érzem, hogy az előkészületek már nem olyan kaotikusak, mint múltkor; fejlődés! Nem is történt már semmi érdekes, lényegében a futás végéig, pont annyit futottam amennyit akartam és az erőt is jól osztottam be, a váltás tök jó volt, nem vesztettem pozíciót és jól éreztem magam a bringán, sőt az első körben csak előztem, legalább 5-öt.

Aztán jött a hiba az első fordítóban, ami megpecsételte a továbbiakat, nem haladtam át a chipszőnyegen, így vissza kellett fordulnom egy három-négyszáz méteres gurulás után. Egyből vesztettem vagy tíz helyet és kb. 1km-t. De nem is ez volt az igazi baj, hanem a kettes számú hiba, nevezetesen, hogy mindezt hosszúsprint formájában úgy két három perc alatt le is dolgoztam.
Na ez aztán benyújtotta a számlát!


Bandesz (balra) az emelkedőn!

Az első kört még a helyemen fejeztem be, de annyi is volt. Elkezdtem hátrafelé menni és komoly pszichés válságba kerültem, a kiállás gondolata komolyan kerülgetett. De hát versenyt még életemben nem adtam fel, most is így lett szerencsére, sikerült megbeszélnem magammal a dolgokat, és azt a stratégiát főztük ki, hogy tempó visszavétellel és annyi frissítéssel amennyi csak lehetséges, átvészelem a két kört és majd a futásban, attól függően, hogy milyen állapotban leszek, odalépek! Végülis felfogható sikerként, hogy a "B" terv sikerült, a harmadik kör végére már jó tempót tudtam menni, pillanatok alatt cipőt húztam és nyargaltam. Azért ez már megint fájt rendesen, de haladtam, megfutottam a 19. időt!



Egy ilyenen túl lenni, ennél nem is tudok jobbat elképzelni! Mindent megittam amit lehetett a közelemben találni! Aztán rutinosan kiloptam a depóból a cuccaimat, a versenybírónénit lábairól levevés után, és irány a tó, aztán a pizzéria, ahol jót süketeltem volna a csapattársaimmal a versenyről, ha ott lettek volna! Ha-ha!

Én az egész hétvégét pozitívan értékelem, habár 2:20:00 körül mehettem volna, de ahogy Robi is mondta, ennél nincs jobb edzés! És hogy ez milyen igaz másnap föltekertem Dobogókőre és a legjobb időmet megtekertem erőlködés nélkül!

Ígéretet kaptam Kacsától és Inditől is, hogy rövidesen megint csatasorba állnak, úgyhogy ezek a beszámolók ezután csak színesedni fognak!



Továbbra is sportoljatok amennyit csak tudtok, legközelebb már a budapesti Duatlon EB-ről fogok jelenteni, aki pedig kedvet kapott a tri és duatlonra, nyugodtan keressen meg!

Beszámoló: Kovács Bandesz