A CROSSKOVÁCSI MINDENBEN IGAZOLTA JÓ HÍRÉT!

HEGYIKERÉKPÁR 2016-06-15

Eddig valahogy kimaradt számomra a már montis klasszikusnak is nevezhető Crosskovácsi, de az idén jó előre eldöntöttem, hogy indulok.

Ráadásul Száva Tomi átíratta rám a hosszú távú nevezését, így ezzel a nagylelkű gesztussal is élve utaztam a verseny reggelén Nagykovácsiba. Előzőleg sokat dilemmáztam a hosszú távon, hogy talán elsőre nem kellene, meg hogy nincs is M3, meg hasonlók, még a csapattagok véleményét is kikértem, de mindenki csak bíztatott, hogy neki kell vágni, meg kell próbálni. Aztán a verseny reggelén Pest felé autózva eldöntöttem, hogy tekintettel a körülményekre inkább az óvatosabb verziót választva átnevezek középtávra. A körülmények között a legjobban az nyomott a latba, hogy csak kb. öt órát sikerült aludnom, mivelhogy megkezdődött az EB és Payet bombagólja megérte, hogy a meccsnézést válasszam az alvás helyett. :)

A verseny helyszínére érkezve megállapítottam, hogy éjjel egy alapos eső igencsak megáztatta a környéket, még az aszfalt is alig száradt fel és bizony az utak mentén jókora sár is volt. Az átnevezést két perc alatt sikerült elintéznem, köszönhetően a roppant segítőkész szervezőknek. Gyorsan üdvözöltem a csapattagokat, akik közül Ladányi Miki hosszú távon indult, Hudák Szilvi már-már szokásosan középtávról rajtolva megcélozta a hosszútávot, míg Bognár Tibi és így jómagam a középtávon kívántunk valamit alkotni. Mikitől átvettem az új Conti gumikat, amelyek így becsomagolva – hogy Miki szavait idézzem -  „olyan gyönyörűek, mint két szelet rántott hús”. :)

A sár miatt gumicsere mellett döntöttem, amit rekordidő alatt sikerült végre hajtani, de utána eltötyögtem az időt, így a rajba sajnos csak a végére tudtam beállni. Még szerencse, hogy itt igen dicséretes módon az indulókat távonként zónákra osztották, ezért elmaradt a máshol szokásos keveredés.

A rajt utáni első emelkedőn már elégedetten nyugtáztam, hogy jó ötlet volt, hogy sáros terepre is alkalmas gumikat raktam fel. Egy darabig Bognár Tibi mögött haladtam, de egy idő után elköszöntem tőle és egy kicsit megnyomtam. A sáros köves részeken észnél kellett lenni, de amúgy egyre jobban kezdett tetszeni a pálya nyomvonala. Aztán a pálya megváltozott, ugyanis a nyugati rész nem kapott esőt, így itt szinte teljesen száraz volt a terep.

Úgy a táv egyharmadánál eszembe jutottak Hudák Szilvi intő szavai, amely a gyors lejtőzés utáni mély sóderes részekre figyelmeztetett. Nos, sikerült baj nélkül, és viszonylag gyorsan túljutni rajtuk. A verseny utolsó negyedében kezdtem egyre gyengébbnek érezni magam. Gyorsan rájöttem, hogy a sok rövid, de intenzív emelkedő és a technikás lefelék miatt alig volt lehetőség pihenni, és a frissítés sem úgy sikerült, ahogy terveztem. Ebből kicsit felrázott egy hosszú egyenes lejtő, ahol csodálkozva láttam a megengedett sebesség (70 km/ó!) határt jelző táblát. Ilyet eddig még hazai maratonon nem láttam!

Aztán lassan közeledett a táv vége, és már ismerős nyomvonalon haladtunk. Itt már bátran engedtem neki, úgy hogy még egy hosszú távos kollégát is sikerült vissza előznöm a még mindig igen sáros szakaszon. A megkésett frissítés miatt a végére jött meg újra az erőm. A célba érkezéskor Tibi Orsija készített jó fotókat a csapat tagjairól. Itt rögtön beérkezés után jó hír fogadta Mikit, ugyanis meglett a Szilváson kölcsönadott spéci pumpája!

A középtáv későbbi indítása miatt Hudák Szilvi előtt elkezdték bontani a hosszútáv pályáját, így nem tudta befejezni, amit tervezett, de némi vigaszként szolgált, hogy így kategóriájában 2. helyen végezve állhatott a dobogóra. Ahogy vége lett a versenynek megjött a beígért kiadós eső, és rossz rágondolni, hogy mi lett volna a pályával, ha 2-3 órával hamarabb szakad le az ég.

Szóval a Crosskovácsi mindenben igazolta jó hírét. Rendkívül jól szervezett verseny, izgalmas és technikás nyomvonallal. Jövőre biztos újra eljövök!

Beszámoló: Dr. Szendrei László
Fotó: Bicskei Orsolya, Bak Ferenc