„SZÉP KIHÍVÁS” KERÉKPÁROS TELJESÍTMÉNYTÚRA, AMI A KITARTÁSRÓL SZÓL

HEGYIKERÉKPÁR 2017-05-02

Bognár Tibi első 200km feletti teljesítése. A többiek már rutinosak, harmadszor vágtak bele a "Szép kihívásba". Van akinek már fél kézzel is megy! :D

Ez a hétvége egy kicsit sűrűre sikerült számomra. Alapvetően a hétfői Balaton maratonra fókuszáltam, hogy a lehető legjobban sikerüljön, de ez egy kicsit máshogy alakult.

Szilvi a szokásos bűvös mondattal invitált a vasárnapi túrára "akkor vasárnap megyünk érted, jó lesz az!". Itt bizonytalanodtam el "picit". Én országúton 166 km-nél többet még nem mentem és utána sem volt őszinte a mosolyom. Amikor megtudtam hogy ez 204 kilométer, és másnap még egy maratont is le kell gyűrnöm, erősen elgondolkodtam hogy beteget jelentek. Majd ekkor jött a csavar és Alex bedobta, hogy menjünk le még szombaton esti bandázásra hozzá, ami ugye el szokott húzódni az éjszakába. Hát innen már nem volt visszaút, menni kellett! :)

Szombat este 6-ra értem le ahol a halsütés Szilvivel, Mikivel, Alexel,és a családdal már csúcson volt. Nem sokkal utánam futott be Jucus és Buki. Miután a hangulat és az alkohol megtette a hatását valamikor hajnal 1 óra után sikerült vízszintesbe kerülni. Természetesen az aznap reggel hat órás kelésnek ez nem tett jót…..

Reggel elég nehezen tért magához a csipet csapat, sikerült is kicsit megcsúszni, de nyolc órára pontban a rajtnál álltunk. Itt azért már erősen izgultam hogy végig tudok-e menni.

A túra egy elég hosszú és lassú felvezető rajttal kezdődött. Némi tumultus után széthúzódott a mezőny és a beszélgetős jellege is megszűnt. A terv az volt, hogy maradunk együtt és senkit nem hagyunk hátra. Szépen beálltunk sorba és elindult a vonatozás. A felvezető szerepet Miki vállalta be, majd a sorrend Szilvi, én, és Alex volt. Ezt a leosztást tartottuk is nagyságrendileg a végéig.

Az első frissítő pont Ladánybenén a 34. kilométernél volt. amit viszonylag hamar el is értünk. Az idevezető út nem volt túl jó minőségű, de a magyar útviszonyoktól sajnos nem lehet sokat várni. Természetesen a kellemes szembeszél sem maradt el. Itt egy kicsit nyújtózkodtunk, majd tovább indult a sor.

A második frissítőpontnál, ami a 95. kilométernél Tiszakécskén volt, már kezdtek előjönni az elgémberedés jelei. Ráadásul az előző szakaszhoz képest még rázósabb lett az út is és a szembeszél se nagyon akart enyhülni. A frissítő pontoknál nagyon kellemes fogadtatás várt mindenkit. Volt víz mindenhol, és a különböző pontokon mindig másfajta ételek vártak minket. Itt egy pillanatra megfordult a fejemben hogy élre állok egy rövid időre ,de hamar elhessegettem a gondolatot a fejemből amikor rájöttem hogy még ugyanennyi kilométer vár ránk.

A harmadik frissítőpont Kiskunfélegyházán, 135 kilométernél következett. Az idevezető jó minőségű út és a hátszél azért kellemesebb volt, mint a korábbi szakaszok. Ez azt is jelentette hogy a sebesség közel 40 km/h volt tartósan . Alex itt azért már kezdett egy kicsit elfáradni, mivel ő egysebességes bringával jött és itt már nagyon pörgetnie kellett, a hátszél miatt azonban nem lehetett lassítani. Az egyetlen segítséget a viszonylag komoly szélárnyékom jelentette számára.

Az utolsó frissítő állomás Izsákon a 180. kilométernél volt, a vége előtt 25 kilivel. Itt azért már látszott az emberek arcán a megtett monoton út. Nyújtózkodásokkal és mindenféle torna mutatvánnyal próbálták a harcostársak enyhíteni a fájdalmaikat. Mi egy gyors frissítést követően összeszedtük magunkat és Alexet majd kényelmes tempóban nekivágtunk az utolsó szakasznak. Itt a fő motivációt a célnál lévő meglepetés lángos jelentette. A végén természetesen egyszerre gurultunk be mind a négyen a célkapun, 204 kilométer után még mindig mosolyogva. Megkaptuk az oklevelet majd leheveredtünk a fűbe és behabzsoltuk a jól megérdemelt lángosunkat.

Egy fantasztikus hétvége kellős közepén voltunk és még nem volt vége, hiszen másnap folytatódott egy mountain bike maratonnal!

Köszönöm szépen Szilvinek, hogy beszervezett erre a napra, Mikinek a felvezetést, Alexnek és kedves szüleinek a vendéglátást, Jucusnak és Bukinak a fergeteg partyt! :)

Beszámoló: Bognár Tibor
Fotók: Ladányi Miklós