VÍG-END SZEZONZÁRÓ HÉTVÉGE ÉS TELJESÍTMÉNYTÚRA

HEGYIKERÉKPÁR 2008-10-07

A szezonzáró helyszínéül ezúttal is a már jól bevált, megismert és megszeretett dél-bükki települést, Bogácsot választottuk, ám a szervezést most jóval hamarabb elkezdtük. A tavaszi - Bringabandával közös - szezonnyitónkon jött az ötlet, hogy őszre egy nyílt teljesítménytúrával is színezzünk meg az eseményt. Ennek szellemében a Bringabandából és a Merkapt SE-ből alakult szervezőkkel már hónapok óta foglalkoztunk a tervezéssel, az engedélyeztetéssel.

Ahogy közeledett a hétvége, úgy vált egyre biztosabbá, hogy a résztvevőknek a hegyeken kívül az időjárással is meg kell majd küzdeniük, de ne szaladjuk ennyire előre…

Péntek reggel indultunk és tíz órára már Bogácson voltunk. Rövid megbeszélés után, amelyen a termálfürdő képviselőjével tisztáztuk a teendőket, 11 órakor Röfivel és Zsoltival nekivágtunk a teljesítménytúrára tervezett útvonal kijelölésének.



A hajnali eső nyomán a Bogácsról Cserépfalura vezető földút elég sáros volt, de szerencsére gyorsan melegedett az idő és száradt az út. Teljesítménytúra lévén nem terveztünk „maraton szintű” kijelölést, de azért próbáltuk egyértelművé tenni az útvonalat. A laminált A/4-es nyilakat kárpitos tűzőgéppel rögzítettük a villanyoszlopokra, fatörzsekre és neon sárga spray-el fújtunk útbaigazító nyilakat az aszfaltra. 



A jelöléseken kívül ellenőrző pontokat is telepítettünk, a tájfutó versenyen használt bóják segítségével. Előzetesen a 65 km-es táv kijelölését 5-6 órára tippeltük, de mint később kiderült, a jelölések kirakása miatti megállások nagyon megnövelték az út hosszát.

Az időjárásra nem lehetett panasz, hiszen a napsütötte részeken 20 fok körül volt a hőmérséklet. Cserépfalutól betonon, majd földúton másztunk a Mocsáros házig, (első ellenörző pont) majd tovább a Bélyács-völgyben fel a Nagy-baglyas melletti rétre. Itt azért némi sárral már találkoztunk, de a csúszkáláson kívül más gondot nem okozott, mindenhol tekerhető volt az út. A szükséges jelölések kihelyezése után lezúgtunk a Hór-Völgybe, majd Tebe-puszta érintésével fel Répáshutára. Répáshután megnéztük a frissítő pontnak szánt iskolaudvari esőbeállót majd újabb izmos mászás vezetett a Bánya-hegyi szerpentinig. Betonos tekerés, majd erdei lejtőzés következett a zöld jelzésen, majd tolós mászás fel a Toldi bércig.



A jelölésnek használt lapokat nem felejtettünk el bíztató és „vicces” feliratokkal ellátni, megszólítva a másnapi túra résztvevőit. (Oszi, ne feszülj! Soma, nem őszinte a mosolyod! Imike, ne bambulj! BB, terheld a pedált!) A mosoly akkor kezdett az arcunkra fagyni mikor a tűzőgép a Stimecz őrháznál felmondta a szolgálatot. Gondoltam innentől a sprayt használjuk, de miután Röfi elővette azt, kiderült, hogy a szórófejet valahol elhagytuk. Kész!

Ettől kezdve a tűzőgépet kalapácsnak használtuk és úgy ütöttük be a kapcsokat, ami még jobban meglassította a haladásunkat. Gyors száguldás Felsőtárkányig, ahol már egyértelmű volt, hogy nem fogunk a végére érni sötétedésig. Fél 6 körül indultunk neki az aznapi harmadik komoly mászásunknak a kék jelzésen. Lassan sötétedett és az eső is szemerkélni kezdett, izgalmas élmény volt az egyre sötétebb erdőben tekerni.

Szerencsére útitársaimnak a bükk minden szeglete a kisujjában volt, így a hiábavaló várkúti mászás helyett – ugyanis a kijelölő tábláink is elfogytak – valamely betonos utat próbáltuk megközelíteni. Izgalommal teli félelemmel lejtőztünk a koromsötét erdőben és nagy megkönnyebbüléssel értünk ki Noszvaj mellett az útra.

Az országúton kivilágítatlanul közlekedni sem volt kevésbé veszélyes, amit a minket megállító, igazoltató és figyelmeztető rendőrök is a tudomásunkra hoztak. Fél 8 körül végül épségben visszatértünk a bogácsi szálláshelyünkre, amit időközben elleptek a bringások. Végül 65 km megtételével zártuk a napot.

Kb. 50 résztvevő kerekes érkezett meg péntek folyamán a VÍG-END hétvégére, ami a szomorú időjárás előrejelzést figyelembe véve elég szép szám. Péntek este közös vacsora és spontán módon kialakult fergeteg party volt műsoron, amit az aludni vágyók nem igen díjaztak. Öröm volt látni, hogy a két csapat tagjai (és a többi résztvevő) a tavaszi megilletődöttség után most milyen lelkesen beszélgettek, ismerkedtek. Hajnal lett mire a legkitartóbbak is ágyba kerültek.



Hét órai ébresztő után fogtunk neki a regisztráció helyszínéül szolgáló sátor felállításához és a szemerkélő eső ellenére bizakodóan vártuk a teljesítménytúrára érkezőket, amire nem sokkal 8 óra után meg is érkezett az első csapat, amely Soma vezetésével vágott neki a nagy kalandnak.

Kisebb 2-3 fős csoportokban keltek útra a bringások, de a folyamatosan érkező égi áldás sokak kedvét elvette a tekeréstől, így ők más program után néztek. Peti és Zsolti a pályán ellenkező irányba indultak, hogy az előző nap kimaradt 15 km-es részt kijelöljék. Én valamivel tíz után Ronival vágtam neki az útnak, nem sokkal mögöttünk elindult a „leszedő” csapat is, amelyet három Bringabanda tag alkotott. 



A Cserépfalura vezető utat kiváltottuk egy betonos kerülővel, mert az előző nap is elég ragacsos volt, amin az egész éjszaka szakadó eső nem sokat segített. Nem volt hideg, kb.15 fok és az eső is elég apró szemű volt ahhoz, hogy még esőkabát nélkül tekerjünk. A hosszú betonos mászás jó tempóban ment, egész más volt így haladni, mint előző nap mikor a jelölések miatt folyton meg kellett állni. Az első ellenőrzőpontot már sárban csúszkálva bőrigázva értük el, de mivel felfelé tekertünk nem fáztuk. Az első lejtő döbbentett rá, hogy mégsem lesz ez sétagalopp mert a Hór-völgybe már fogvacogva, ázva, fázva, sárosan értünk le.



Ronival elgondolkodtunk egy azonnali visszaforduláson, de végül a folytatás mellett döntöttünk, amihez nagyban hozzájárult a frissítő pont közelsége is. A répáshutai köves emelkedő megint átmelegített így mosolygósan érkeztünk meg a nap fénypontjához, a répáshutai általános iskola udvarán lévő frissítőhöz, ahol Olgi, Kinga, Manó és Röfi várta az időjárás nehézségeivel dacoló bringásokat. Igazi terülj-terülj asztalka kínálta a finom falatokat, de bíztatásból és jó szóból is kapott minden betérő. 



A néhány perces megálló épp elég volt, hogy az ekkorra 10 fokig hűlő levegő a vizes ruháink alá bújjon és fogvacogtató remegésbe kezdjünk. Pontosan tisztában voltam vele, hogy mennyi van még előttünk, így elfogadván a felajánlott száraz ruhákat a visszafordulás mellett döntöttünk. 

A Hór-völgybe visszavezető utunkon szembe találkoztunk még Zippel és Tomival, valamint a BB-s zárócsapattal, akik dideregve, szintén a visszaforduláson gondolkoztak. 45 km-es túránkat fél egy körül a házba visszaérve, a forró vizes zuhany alatt zártuk, ahova ruhástól álltunk be, annyi sár volt rajtunk.



A hétvége résztvevőit – nem csak a túrázókat – az Öreg Malom étteremben várta egy tányér jutalom gulyás, amit a „kajajegy” beváltásával, estig bármikor el lehetett fogyasztani. Kora este Lőrincz Olivér tartott egy kerekasztal beszélgetést, ahol – emléklap formájában – a teljesítménytúra értékelése is megtörtént. Az estébe egy közös fürdőzés a termálfürdőben, egy össznépi zsíros kenyerezés, és egy péntekinél jóval szolidabb buli is belefért.

Vasárnap – szervezett program nem lévén – mindenki maga dönthette el, hogy fürdőzik, bringázni megy avagy hazafelé veszi az irányt.

Külön szeretném megemlíteni a teljesítménytúrát teljesítőket, ami a leggyorsabbaknak is 6 órájukba került, de voltak, akik több mint 8 órát tekertek a szünet nélkül szakadó esőben.

Akik teljesítették:

Somogyi Sándor  
Varga István
Keczko Zoltán
Aranyos Péter
Csete Sándor
Szeiler Oszkár
Szeiler Balázs
Pólya Imre Mátyás

Részben teljesítették:

Kovács Róbert
Papp Zoltán
Sztavrov Szvetoszlav
Komoróczy Gergő
Lőcsei Gergely
Hajba Tamás
Cseh Veronika
Fülöp Miklós

VÉLEMÉNYEK:

Néhány beszámoló a Bikemag fórumból idézve:

zeezoltano:
"...gyönyörű volt a környék a pálya kijelölőnek minden tiszteletem volt itt minden talán egyet hiányoltam a vízesés alatti tekerést)) ( bár ha még egy kicsit maradunk lehet hogy abban is lett volna részünk). Volt itt minden rövid, de kemény emelkedő tolással, hosszú véget nem érni akaró, technikás (a bozótos különösen tetszett a legszebb része az én 9.9 pontos 3.-as bukfencem volt) itt meg is akartam egy kis szedret szedni, mivel töménytelen mennyiségben volt szedhető. Tetszett még az a rész is kb 50-55 km-nél mikor egy hegygerincen tekertünk és a barátom elnézte az ősvényt és elindult lefelé a 45%-os hegyoldalon, szerencsére megtudott állni.))).
A talaj először száraz aztán nedves kicsit később nyúlós majd ragadós.
Az időjárás: hát az volt!!!! Igaz, hogy már egy hete nézegettem az időjárás jelentéseket, de masszívan esőt jósoltak, gondoltam tévedtek már máskor is. Sajnos nem. Először csak borult volt az idő, egy óra multán már csepergett, eltelt még egy óra és már masszívan esett. Az utolsó órában már csak tiszta meleg ruhára vágytam. Sajnos a gulyás partiról is le kellet mondanunk, mivel Petit 6 órára le kellett szállítanom Szolnokra… U.i.: Ma reggel vettem észre egy lassú defektet, nem igazán szerettem volna szakadó esőben még szerelni is.
Összességében baromi jól éreztem magam, igazi kihívás volt, köszönöm a lehetőséget."

_Alex_:
"Tuti túra volt, kösz mindent a szervezőknek! Nagyszerű társaságban telt a hétvége! A fürdő is kifogástalan! Volt pár apróbb hiba a szervezésben, de az első alkalommal ez belefér azt hiszem. Ha eltévedtünk volna és az utat kell keresgélni az esőben, az morcossá tett volna. Illetve ha nem tudtam volna 5 perccel a célba érkezés után forró vízzel zuhanyozni, az is! Minden más belefér! Az útvonal kijelölése hibátlan volt, nem kellett az itinert/térképet bújni, mindenhol volt tábla ahol kellett!
A borospince látogatás elmaradt, erre azért tessék figyelni legközelebb! A szombat esti összesítés szerint nyolcan teljesítettük a távot. Családias volt a légkör, de végülis nincs min csodálkozni, ilyen időben csak a végletekig elszántak (vagy inkább hibbantak?) tekernek..."

István 74:
"Nekem is nagyon tetszett a túra, bár a 4. ellenőrző ponton is lehetett volna lyukasztó. Hárman vágtunk neki, de sajnos egyikünk a Várhegytől aszfaltra tért, mert egy ideje már single speed-el nyomta. Szép teljesítmény volt tőle! 
Ez volt eddig a leghosszabb tekerésem terepen, idáig csak maraton rövidtávokon indultam, ott is a "futottak még" kategóriában végeztem. Igaz, most is elsőnek indultunk, és utolsónak érkeztünk. Nem mondom, azért néhol keményen tolnom kellett a bringát... Köszönet a szervezőknek, tényleg mindent megtettek értünk. Köszi a forró zuhanyt és a gulyást!"

Zárszóként szeretném megköszönni mindenkinek a részvételt. Külön köszönöm a frissítő ponton szolgálatot teljesítők munkáját valamint a szervezésben közreműködők segítségét.

Beszámoló: Fülöp Miklós