GERECSE MARATON – GYURMÁZÁS MESTERFOKON

HEGYIKERÉKPÁR 2016-07-23

Idén is neki futottam a Gerecse Maratonnak, immár harmadik alkalommal. Most annyi volt a különbség, hogy megpróbáltam a középtávot megcélozni, azonban már a nevezésnél kezdődtek a huncutságok, mert a versenykiírásban 66 km volt megjelölve, ami egyszer csak megváltozott és lett egy 52 km-es közép  és egy 75 km-es hosszú táv. Ez önmagában még nem volt probléma, de mivel a 66 km-es táv „megszűnt”, így automatikus besorolással a 75 km-es hosszútávba kerültem, amire még annyira nem éreztem magamat felkészülve. Szerencsére egy e-mailváltással helyére kerültek a dolgok és visszakerültem az 52 kilométeres közép táv mezőnyébe.

Szombat reggel már az ébredésnél éreztem, hogy valami nem lesz jó, de elővettem a lelkesedésemet, összepakoltam és elindultam Tarján felé, ahol a célterület volt. Megérkezésem után a szokásos rajtszám felvétel, öltözés, gélek a zsebbe és egy kis tekerés a környéken bemelegítés gyanánt. Természetesen 30 fok feletti párás idő fogadott minket, ezért a napszemüvegemet vettem fel.

Beálltunk a rajtterületre és utána jött a következő meglepetés: összevont rajt lesz. Ha valami, akkor ez az ami mindenhol csődöt mond,de mindenhol erőltetik. Közben Jucus köszönt egy jó hangosat rám a tömegből, amitől majdnem szívinfarktust kaptam mivel épp bambultam ki csak a fejemből. Nem baj gondoltam, majd az aszfalton széthúzódunk egy picit.

Természetesen nem így történt, ezért az első lankáson már leszállhattunk és tolhattuk a bringát, merthogy itt jött a következő meglepetés. A csütörtöki esőzés után a pálya egy korcsolyapályává változott a az út tetején keletkező vékony, nyálkás sárrétegtől. Nem baj gondoltam legalább izgalmas lesz. Az volt!

Közben beborult az ég, bepárásodott a napszemüvegem és még jó saras is lett, aminek a következménye, hogy az egyik pocsolyakerülés közben úgy kicsúszott a bringa alólam mintha kirúgták volna – semmit nem láttam a szemüvegemen keresztül addigra. Hemperegtem egyet majd visszapattantam a nyeregbe és már tekertem is tovább. Gondoltam, semmi baj.

Hiba volt ezt gondolni. Az eséstől a hátsó váltóm elállítódott, ezért a belső 4 fogaskerék használhatatlan lett. Nem baj, majd megoldom valahogy menet közben. Közben elértünk egy „három nyilas” lefeléhez, amit többen a hátsó fertályukon csúszva teljesítettek, miközben a bringát tolták, annyira csúszott. Utána kis csúszkálás a keréknyomokban, majd jött egy 3-4 kilométeres köves felfelé, ami önmagában is kihívás volt, de az eső annyira csúszóssá tette, hogy itt elő kellett venni minden technikai tudást, hogy az ember kitekerje. Innen már szinte gyerekjáték lett volna bejutni, ha nem kezd el szakadni az eső. No, itt erősen gondolkodóba estem, hogy akarok-e még egy körre kimenni.

Hát úgy döntöttem, hogy akarok. A második kör eleje esőben csúszkálósan zajlott. Majd egyszer csak mintha egy másik pályán lennénk, felszáradt előttünk az út. Sajnos, ez csak 4 kilométeren keresztül tartott, azután viszont újra esett az eső és még csúszósabb lett az út, mint előtte volt.

Itt elkövettem egy újabb: gondoltam legurulok a három nyíllal jelzett részen: ennek egy nagy esés lett a vége és egy bedagadt sípcsont. Gondoltam most már csak 15 kilométer van hátra azt csukott szemmel is megcsinálom. Hát ez se így lett! Ekkorra az eső teljesen elállt, viszont a pálya - azon kívül, hogy csúszott - olyan ragadós lett, hogy a kerekek beszorultak a sártól. 100 méterenként meg kellett állni, hogy botokkal kipiszkáljuk a sarat, hogy elforogjon a kerék. Így az utolsó kilométereken egy túlélő túrává alakult verseny, majd begurultam a célba.

Bringamosás nagyvonalakban, majd otthon megismételve aprólékosan. A krumplistésztát nem vártam meg csak egy forró fürdőre vágytam, ezért ugrás be a kocsiba és irány haza!

A csapatból Imre Szabinak vélhetően jobban ment a verseny, hiszen megnyerte a kategóriáját, de ez már egy másik történet…

Beszámoló: Bognár Tibor
Fotó: TKTK.hu