KASSA MARATON: PÁRATLAN ÉLMÉNY A SZOMSZÉDBAN
HEGYIKERÉKPÁR 2015-09-23 Régóta terveztem már, hogy
kipróbálom a Kassa maratont. Most
végre minden körülmény
kedvezően alakult, ráadásul az esemény
része lett az idén debütált a
hazai Pedal MTB Tour sorozatnak is, így jelentős
számú ismerős résztvevőre lehetett
számítani! :)
Péntek délután indultunk, hogy ki
tudjuk még magunkat pihenni. Este 8 körül
érkeztünk meg a Kassa
belvárosában foglalt
szállásunkhoz. Rövid
városnézés közben meg is
találunk az egyik legjobb éttermet, egy
sétálóutcáról
nyíló kis sikátorban. A sör
is finom volt! Na de ugorjunk a rajtra! :)
A várostól kb. 20 percnyi
autózásra lévő Jahodna
üdülőközpontból indul a
móka. A nevezés nem drága, 13
€ előnevezve (18 € egyedi sapkával a
csomagban).
A pályát kivétel
nélkül mindenki, aki már járt erre, nagyon dicsérte,
úgyhogy jó kedvvel vágtam neki a 80
km-es Yeti távnak! A hosszú és a
középtáv egyszerre rajtolt. Buki
és Hajtány Miki szokás szerint
megindultak, és színüket se
láttam többet. :) Úgy gondoltam majd
megyek Jucussal vagy Szilvikével - ha tudok. Ha meg nem
tudok, próbálok valaki mást keresni,
hogy lehetőleg ne kelljen sokat egyedül tekernem. Szilvi
tempója kezdetben jónak is tűnt, az első
csúcsig együtt mentünk. A
jóféle lejtmenetben aztán leszakadt,
de gondoltam majd úgyis utolér a
következő mászásnál...
Sokáig fel sem tűnt, hogy szaladnak a
kilométerek! A pálya valóban
fantasztikus! Az első hosszabb mászást
kivéve rövid emelkedők, kellemes
hullámvasutazás. Valóban rengeteg
egynyomos ösvény! Ráadásul
visszatérvén a rajtterülethez, egy
betyár, épített kanyarokkal
tarkított lejtőzős pályára is
rávezettek minket!
Szilvi nem ért utol. Én viszont
utolértem Jucust, aki most a Rapid nevezetű 50 km-es
közép távon indult. Minden Hawaii volt,
mígnem a Yeti egyre közelebb
lábnyomozott, addig-addig, hogy be is ért minket,
és szakadni kezdett az eső.
Itt egy kicsit megbicsaklott a jókedvem! Kezdtem
vizualizálni, ahogy a duplalencsés
dioptriás szemüvegem szép lassan
beázik és fel kell adni a
mókát. Le is lassultam némileg. Egyre
kevesebbet láttam, és a talaj is kezdett
csúszni. Szerencsére Jucus tudott adni
papírzsepit, amivel három
megállás árán
sikerült használható
állapotba helyeznem a szemüveget. Az eső
szerencsére alábbhagyott egy idő után,
de csakhamar újra rázendített. A
középtáv
leválásáig nagyrészt
együtt élvezkedtünk, ott aztán
fájdalmas búcsút vettem és
lélekben készültem a 35
kilométeres időfutamra (egyedüllétre).
Innentől sajnos a pálya is jóval unalmasabb lett,
jöttek szélesebb erdészeti utak, majd az
aszfaltos részek. De legalább az eső
elállt, és úgy is maradt!
Furcsa volt, hogy az itthoni gyakorlattal ellentétben, a
pálya első fele (amin a
középtáv is elhaladt) volt izgalmas. Azt
hiszem mondhatom, hogy a legélvezetesebb, amin eddig
jártam! Nálunk ez pont fordítva
szokott lenni. Az intim részek többnyire a
hosszú távokon vannak.
Na, itt kezdtem érezni, hogy a
szokásosnál jobban elfáradtam, pedig
sok volt még hátra! Természetesen,
ahogy sejtettem, az utolsó szakaszt szinte végig
egyedül tettem meg. Csak a frissítőknél
hagytam hátra néhány
játékost és a pálya
vége felé a szokásos
végkimerüléssel küzdőket.
Beérkezés után
rögtön mentem is a
restauráciába, a jó melegre! :) Ekkor még Miki a sörcsapnál, Jucus
és Buki a tésztaosztásnál
állta a sort, pedig egy órával
hamarabb beértek nálam. Úgy
látszik több nevező volt a
szokásosnál. Mindkettő nagyon ízlett
egyébként! (3 sör és 1,5
tészta volt a fogyasztásom) :)
Szilviért izgultunk kicsit, az utóbbi időben nem
szokása utánam célba
érkezni, de szerencsésen megjött, pont
időben, épp mikor a dobogó harmadik
helyére szólongatták.
Tökéletes időzítés! :D
Beszámoló: Csete Sándor
Fotó: Ladányi Miklós, Juraj Alfi Florek
|
