2009-ben csatlakoztam az egyesülethez, egyelőre tanulóéveimet töltöm a maratonok világában. Eredetileg a gyaloglásnál gyorsabb és kényelmesebb helyváltoztatás, valamint a "jó levegő", testmozgás kedvéért kezdtem el rendszeresen kerékpározni, ma már inkább azért gyűjtöm a kilométereket, hogy a versenyekre készüljek. Egyik legjobb bringás élményem is a csapathoz köthető, az egész napos eső igazán emlékezetessé tette az első Víg-End teljesítménytúrát. Szeretem a szélsőséges időjárás okozta extrém helyzeteket, amikor nem a táv leküzdése a legnagyobb kihívás. A hideg, az eső, a sár az ideális versenykörülmények számomra. Amikor a sötét felhők láttán más a homlokát ráncolja, nekem épp akkor kezd mosolyra húzódni a szám...

A sportolás mindíg is közel állt hozzám. A bringa már gyerekkori szerelem volt. 2007-ben vettem meg életem első komolynak mondható bringáját, egy Trek 6000-est. Először csak kedvtelésből tekeregtem, és próbálgattam magam terepen. 2008 és 2009-ben a futás kapott nagyobb szerepet az életemben, és ez idő alatt alatt több félmaratont és végül a Budapest Maratont sikerült teljesítenem. De valahol legbelül mindíg a bringa felé húzott a szívem, így 2010-ben félretettem a futást, és úgy döntöttem megpróbálom a bringás maratonozást... Azt hiszem jó döntés volt. Nagyon megtetszettek a versenyek, és örülök hogy egy ilyen jó kis baráti társaságba keveredtem bele. Így most még nagyobb izgatottsággal várom az újabb és újabb versenyeket és közös tekeréseket.

Sosem szerettem egy helyben ücsörögni. A 90-es években hobby szinten hegyikerékpároztam, főleg a budai hegyekben. Majd 2002-től aktív kutyás lettem és agility versenyekre jártam, ezt követően airsoftoztam. Egy baleset miatt kiestem 3 évre, aztán a régi szerelem visszatért ismét a hegyibringázás formájában. Egyedül nyomtam 3 évig ezt követően pedig csatlakoztam a Merkapthoz és azóta is tagja vagyok ennek a szuper közösségnek.

Hétvégi bringás vagyok, versenyekre csak hobbiból járok. 1997-ben kaptam első montimat szüleimtől, egy Chayenne Mustangot. Azóta ezt építgettem, mára egész használható gép lett belőle (persze az eredeti alkatrészekből már semmi nincs meg :-). 2004-ben regisztráltam a Bikemag fórumra, a legtöbb bicajos havert ott ismertem meg. Ott _Alex_ néven futok, ezért a legtöbben így ismernek bringás körökben. 2005 óta járok maratonokra, elsősorban a TOP maraton sorozatra(ez időközben a Challenge sorozatra módosult ;)). 2008-ban a fórumon olvastam hogy egy jó kis teljesítménytúra lesz a bükkben a BB és a Merkapt SE szervezésében, elmentem. Nem bántam meg!

2002-ben kezdtem a komolyabbnak nevezhető sportolással foglalkozni. A csapat "megálmodója" vagyok, így a csapatvezetői teendőket is én látom el. A maratonokon általában az első harmadban sikerül a célba érés. A versenyek mellett a közös túrázásokat is nagyon szeretem, imádok minden hegyen és természetben töltött percet.

Szeretek kint lenni a természetben, kiszakadni a mindennapokból és közben érezni, ahogy felmegy a pulzus és feszülnek az izmok. Egyszerre vagy nyugodt és pörögsz. Mintha minden kitisztulna és a helyére kerülne. Ez egy más világ és ez az amit szeretek benne. Ahogy Győzike mondaná, "a sport ékesít".

A terepbringázás mellett még 1995 környékén horgonyoztam le. Megfogott a versenyek hangulata és a pályák technikai kihívása. Az XC versenyektől azóta a maratonok sem tudtak teljesen elcsábítani. Szeretem a technikás szakaszok kihívását akár fentől, akár lentről közelítek :) Az elmúlt évek alatt rengeteg versenyt és egy-két dobogós helyezést is a hátam mögött tudhattam már. Az élre törés helyett azonban egy ideje a bringázás szórakoztatóbb oldalát keresem: túrák, cyclocross, kisebb létszámú maratonok és egyéb mókák.

Gyerekkorom óta bringázom hobby szinten. Egy jó barátom hatására 2007 nyarán kezdett el komolyabban érdekelni a MTB, amit azóta sem bántam meg! Régebben falat is másztam, de úgy éreztem, hogy a hegykerékpár által megtaláltam a hozzám leginkább illő sportot. 2008. május 1-én álltam először rajthoz, ez az élmény leírhatatlan volt. Immáron négy év telt el, de egyre jobban érzem magam, s mikor csak tehetem a hegyekben töltöm az időmet. Céljaim között szerepel minél több dobogós hely megszerzése, illetve külföldi versenyeken való részvétel. Fontos, hogy mindezt egy jó hangulatú csapatban tehessem meg és a Merkapt ilyen!

2009-ben csatlakoztam a csapathoz. Azóta a slow motion szekció oszlopos tagjaként középtávú maratonokon igyekszem minél több időt eltölteni a pályán; általában jóval kevesebb versenyzőt engedek magam mögé, mint elé. Ahhoz, hogy 2011-ben még eredményesebb lehessek a kategóriámban, kénytelen leszek még tovább lassulni, vagy pedig hosszabb távokon indulni :)

2010 nyarán döntöttem úgy, hogy az aerobic bérletem és a BKV-t lecserélem egy trekkingre. Vidéki lányként felnőve, ez úgyis természetesebb mozgás és kötetlenebb közlekedés volt számomra. A szilvesztert is bringán töltve megismerkedtem pár montissal, köztük HajtányMikivel, aki belevitt a MTB és az országútis versenyek világába. Azóta is a hétköznapokon a városi bringám gyötröm, legyen bármilyen idő, és várom a hétvégéket, amiktől megkaphatom a versenyek (MTB, országúti, cyclocross) remek hangulatát. A Merkaptos lányok, fiúk bíztató szavaira már a 2011-es 24 órásról emlékszem, amit azóta is igyekeztem a pályáról vagy pályán kívülről viszonozni, és nagyon örülök, hogy most már a „hajrá Merkapt!” rám is vonatkozik.

1992-ben kezdtem montizni, és az akkori OB-futamokon indultam 1994-től kezdve, többek között Ondok Laci társaságában. Pár évig csapattagként versenyeztem a szolnoki Gördögökkel hobbi, majd haladó kategóriában. 1998-ban indultam első maratonomon, a Mogyoró hegyi Visegrád Maratonon, ahol 2. helyezést szereztem. 1999-től egy hosszabb szünet következett, csak hobbiból kerékpároztam, majd 2009-től újra komolyabban kezdtem tekerni és a Buda Maratonon végleg újrafertőződtem. Kedvencem a sárdagasztás, rövid és közép távon.

Kisgyerekkorom óta biciklizek, a montizást 2000-ben kezdtem, azóta megszállottá váltam. Nagyon szeretem a barátokkal közös fotózgatós-beszélgetős túrákat, de 2003 óta a maratonok hangulata is rabul ejtett. Számomra a hegyibringázás testesíti meg a szabadságot, azáltal, hogy az ember a háta mögött hagyja a civilizációt és egy kicsit a természet részének érezheti magát.

A „komolyabb” kerékpározás ötlete talán akkor fordult meg a fejemben, amikor Camping biciklimmel ugratva sikerült azt két darabbá varázsolnom. Azonban mivel nagyapám összehegesztette, így még jó pár évet várnom kellett… Az áttörést egy ciklomegszállott barátom hozta el, aki segítségével megvásároltam jelenlegi szerény gépemet. Az egyesülethez – zöldfülűként - azért csatlakoztam, hogy minél többet tanuljak és tapasztaljak a hegyibringázás rejtelmeiből. Ezek mellett tervezem, hogy a jövőben maratonokon is végiggurulok, természetesen a csapat színeiben.

39 évesen, 10 év kihagyás után 2008-ban kezdtem újra bringázni. Ez alatt a szűk egy év alatt rendesen elkapott a gépszíj, ha csak tehetem irány a hegy! A montizásban azt szeretem a legjobban hogy nem csak "szép idő" sport hanem egész évben lehet művelni és sárban, hóban még nagyobb kihívást okoz. Kifejezetten szeretem a dagonyákat és nem zavar ha a nap végén nem ismernek fel a sártól.

1996 óta futok és versenyzek komolyabban kisebb nagyobb sikerrel. Gyerekkorom óta tekerek. Campinges korszakkal kezdtem, mint sokan mások, ami meg van a mai napig, és néha tekerek is vele:-) Amolyan hobby bringás vagyok és 2009 óta veszek részt maratonokon. Gyűjtöm a régi bicikliket és átalakítgatom a saját ízlésemre. Pár éve tésztafüggő lettem.

Mióta az eszemet tudom rajongok a bringáért. Kicsivel kezdtem, Campinggel folytattam, később az országútit imádtam. Naponta járok munkába bringával. Korábban sokat csomagos túráztam. 1991-ben már amatőr országúti versenyeken indultam, 1997-ben mégis beleszerettem a montiba is. 2000 óta járok MTB versenyekre. Manapság indulok országúti, MTB maraton, cross country, cyclocross és 24 órás versenyeken is. Eddig több mint 250 versenyen vettem részt, amelyek számát ezután a Merkapt színeiben szaporítom.

Mióta az eszemet tudom biciklizek, maratonokon 1999 óta indulok, nem is olyan rossz eredménnyel. Sokáig GT bringákat nyúztam, most egy Specialized–el gyűjtöm a kilométereket és az élményeket. Voltak komolyabb sérüléseim is, de a tekeréstől egyik sem tántorított el.

Nagyjából 2000 óta kerékpározom komolyabban, a gépszíj az első Bükk Maratononom kapott el 2003-ban. :-) Azóta főleg maratonokon indultam (középtávon), de a terveim között szerepel jövőre néhány XC futam és külföldi maraton meglátogatása is. A kerékpározás mellett megszállott fotós is vagyok, remélhetőleg egyre több képemmel találkozhattok majd a beszámolókban.

A montizást 94-ban kezdtem, akkor indultam első versenyemen az országos MTB bajnokság mátraházai futamán. 94-ben csatlakoztam a szolnoki Gördögök SE hegyikerékpáros csapatához, és együtt jártunk az OB futamokra. 1997-től iskolai és egyéb elfoglaltságaim miatt a sport háttérbe szorult, majd a 2003-as Mátra Maratonon találtam vissza újra a versenyzéshez, azóta hazai maratonokon indulok.

1995-ben vettem az első bringám, a jelenlegi pedig egy álom megvalósulása. Szolnokon a spinning honosítójaként, edzőként oltom a bringás szenvedélyt. Túrákon maratonokon általában a hosszú távokat csípem, ha már egyszer biciklizik az ember... :-)

Gyerekkorom óta kerékpározok, 2003-ban a Bükk Maraton volt ez első versenyem. 2004-ben a Zemplén Maratonon buktam, ami miatt a bal vállamat operálták, így egy szezon kimaradt. Azóta felépültem és újult erővel, még nagyobb elszántsággal vágok neki a maratonoknak! 2006 -ban második lettem a Flash Across Maratonon és a Top Maraton sorozat U19-es kategóriájában az 5. helyet szereztem meg a csapat nagy örömére!

1995-ben vettem első komolyabb bicómat és 1999 óta bringázom versenyszerűen, akkor XC versenyeken indultam, később váltottam a maratonok hosszú távjára, de ma már inkább a hangulat kedvéért gurulok a középtávon. Nagy hódolója vagyok a Garda Bike Festnek, érdekelnek a bringás műremekek.

Ha az ötéves énemnek egyszer elmondhatnám, hogy húsz év múlva mennyit fog bringázni, akkor azt hiszem büszke lenne későbbi önmagára. Néha olyan érzésem van, hogy az a kisgyerek még mindig ott van valahol belül, és alig várja, hogy kimenjen tekeregni legyen akár tavasz, nyár, ősz vagy tél. A gyerekkoromhoz kapcsolódik az egyik legfájóbb emlékem is: a nővérem fixivel tanult meg bicajozni, míg én már csak egy egysebességes géppel tanulhattam. Ezt sosem fogom tudni kiheverni... Egyesek szerint látens mazochizmusban is szenvedek, ugyanis a hosszú távokhoz vonzódom. 2009-ben a Bükk maraton hosszú távján bekattant valami, azóta már menthetetlen vagyok. De tényleg...

24 év semmittevés után úgy gondoltam, hogy ideje lenne már rendszeresen mozogni valamit. Először kocogni kezdtem, és jelenleg is töretlenül futkározok kisebb-nagyobb távokat versenyeken, túrákon vagy Debrecenben a Nagyerdőn. A bringát eredetileg csak közlekedési eszköznek szántam. Öcsém már jópár éve hegyibringázik, tőle igyekeztem megtudni minél többet a márkákról, típusokról, alkatrészekről. Korábban már sikerült találni a neten néhány futóbolondot, így megkerestem a debreceni kétkerekűek társaságát is a Bikemag-on. A többi meg már ment magától...

A kerékpározás az életeben, egy rámenős barátom által rámsózott "tutivétel" bringával kezdődött. 2000 környékén kezdtem először kóstolgatni a Gerecse lankáit. Néha a hobbi jelleget időszakosan átminősítem sport jelleggé, ami a maratonokon való "tisztes helytállás" miatt nélkülözhetetlen. Már eddig is rengeteg fontos dolgot kaptam a montizás által, nagyszerű barátokat, undorító saras és nagyszerű jóidős tekeréseket, kapkodós-izgulós rajtokat és boldog célba érkezéseket. A célom az, hogy amig mozgásképes vagyok mindezt élvezni tudjam.

Minden hobbym a természethez kötődik, azon belül különösen vonzanak az erdők és a hegyek. Így amikor az egészség megőrzése céljából sportok között választanom kellett a hegyikerékpár szinte adta magát. Persze az igazi löketet egy „komolyabb” bringa beszerzése adta, és innen nem volt megállás a hazai montist maratonokon való részvételig. Azóta már több külföldi (szlovák, román) futamot is sikerrel teljesítettem, de a terveim között szerepelnek osztrák és olasz versenyek is. Ha lehet, szezonban minden hétvégét a hegyekben igyekszem tölteni, és kedvelem a hosszú túrákat. A csapathoz történő csatlakozással nagyszerű sportemberekre és új barátokra leltem, akikkel egy-egy közös bringázás itthon és külföldön felejthetetlen élményeket ad.

1998-ban vettem első komolyabb biciklimet, azóta kisebb-nagyobb szünetekkel tekerek. 2006-ra állt össze álmaim kerékpárja. Egyébként 2003 óta Aikidózom a BME-MAFC klubban. Nem szeretem a káposztát, a birs almát és a Debrecen-Budapest közötti vasútvonalat. Nem szeretem továbbá a focit, nem érdekelnek a kocsik és a motorok, és még csak sörhasam sincs. Van viszont vagy 200 giga zeném, és célom azokat mind meghallgatni.

Autóval túl gyors, gyalog túl lassú, a motor túl hangos, marad a bicikli...A viccet félretéve mindig is szerettem sportolni, de a hegyikerékpározás iránti vonzalom a kedvesemnek köszönhető. Egyszer elhívott a Bükkbe egy bringatúrára, amitől persze teljesen kipurcantam, és mégis elvarázsolt a természet közelsége, az emelkedők leküzdése és a lejtőkben rejlő lendületesség. Azóta én is azokhoz tartozom, akiknek nincs ki a négy kerekük!...

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban… elkezdtem kerékpározni. Ezután 2004-től balassagyarmati barátaim és édesapám hatására maratonokra jártam, majd megpróbáltam utolérni őket. Később kihagytam rendesen. Kicsit tudok futni, úszni és sziklát mászni is. Nagyon szeretek az erdőben mászkálni: ezért a montenbájk. Nagy szerencsémre 2010-ben újra rengeteget kerekezhetek. "Ha elkészülök legyőzhető (vagy legyőzhetetlen) fegyver leszek a galaxisban tekerő maroknyi csapatok ellen a Merkaptos lázadók kezében."