Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



PÁLYABEJÁRÁS BÖLCSKÉN

HEGYIKERÉKPÁR 2012-09-16

Szeptember 22-én új rendezvényként kerül megrendezésre a Bölcske Maraton, amely külön érdekessége a hosszú és a rövidtávú maraton mellett a cyclocross futam, amely az 50 km-es távon kerül megrendezésre. Még áprilisban kerekedtünk fel, hogy bejárjuk a Bölcse Maraton útvonalát. Így a verseny előtt pár nappal érdemes feleleveníteni az emlékeket:

Nézzük hát hova is indultunk! Bölcske Tolna megye északi részén, Dunaföldvártól 8 km-re, délre elhelyezkedő 3000 lakosú Duna-parti település. A túrán részt vevő társaság egy része Budapestről érkezett. Mivel a község autópályán megközelíthető, így a 100 km körüli utat egy bő óra alatt meg lehet kényelmesen tenni.

bolcske_15

A találkozóra egy Duna melletti hétvégi házban került sor, amely túránk kiindulópontjaként szolgált. A pályabejárásra végül tízen gyűltünk össze. Vezetőnk és vendéglátónk a Merkapt Maraton Team SE csapatának oszlopos tagja Pásztor Laci volt, aki személyes kötődése révén a Bölcske Maraton egyik házigazdája és a pályáért felelős személye lesz. A csapat gerincét a Merkaptosok alkották, de csatlakoztak ketten a Tamási MTB Sport Club színeiben is, valamint a bölcskei polgármester fia révén a helyiek is képviseltették magukat.

A pálya útvonalának megismerése mellett a kíváncsiság is vezérelt minket, hiszen ez a régió nem nevezhető kimondottan a montisok célpontjának, így számunkra szűz területre tévedtünk. A komoly emelkedőkhöz szokott társaságunk kicsit óvatosan tekintett a nap elé, ugyanis nem tudtunk mire számítsunk, hiszen körbepillantva nem sok hegyet fedeztünk fel.

A bringázás tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy gyönyörű régióról beszélünk, a táj változatos és annak ellenére, hogy csak dombjai vannak, a terep tud meglepetést okozni a kiépített útról letérőknek. Na, de haladjunk csak sorjában.

bolcske_16

A túránk útvonala kötött volt, így a szeptemberi verseny szervezői által megálmodott útvonalat követtük. Az indulásunk után a Pincesort, a rajtközpont helyszínéül szolgáló területet közelítettük meg, amely egy pincékkel ölelt nagy tér (Béke-tér), ami ideális díszlete lesz a rendezvénynek. A tér bejáratánál egy kedves és megfontolandó üzenet várja az ide érkezőket: "Pihenj meg nálunk Vándor, ne hajszold úgy az életet!". Elsőre talán nem gondolnánk, de Bölcske komoly bortermelő település, a Tolna borvidék, tolnai körzetének tagja. A 380 pincéből és présházból álló területe egy sajátos, egyedi pincefalut alkot, ahol az évenkénti Falunapok keretében több ezer főnyi látogatót vonzó borfesztivált szerveznek a helyiek. Az rendszeres borversenyek komoly fejlődést hoztak a szőlő és bortermelésben, ennek köszönhetően a bölcskei borok egyre inkább megállják a helyüket az országos versenyeken is.

bolcske_11

A pincéket elhagyva, szőlőtőkék kíséretében hagytuk hátra a községet egy széles földúton. A lágyan hullámzó homokos, de jól járható utakon komoly lendület szedhető össze, amely az emelkedőkön sem törik meg. A nyomvonalat jó pár elágazás és kanyar színesíti, így a pálya kijelölése során ezekre majd komoly figyelmet kell fordítani. A Bojári dűlőn haladtunk tovább, ahol előbb a Hanzély kriptát hagytuk el, majd jobbra letérve a Juhásztanyai úton elértük a Szent-Andás pusztát és a Hanzély kastélyt övező területet.

Bölcske a XVIII. században három jelentős (Batthány, Cseh és Daróczy) család tulajdona volt. A XIX. század derekára azonban már 75 nemes osztozkodott a nagy területű bölcskei földeken. Közülük a XIX. század legvégére a Hanzély és a Szakách család tudott leginkább kiemelkedni. A Hanzély család kastélya mellé kápolnát is emelt. Az épületegyüttes mára magánkézbe került. A Szakács család a XX. század elején építette kastélyát, amely ma egészségügyi intézmény és pszichiátriai betegek otthonául szolgál.

bolcske_1

Ezen a sík részen fákkal is találkoztunk, amelyek árnyéka a korán jött nyári időjárásban csöppnyi felüdülést adott. A Bagolyvár dűlőn haladtunk tovább, az utunkat felriadt őzek, fácánok és vadnyulak színesítették, akik tekintetéből kiolvastuk, hogy ritka vendég errefelé a hegyibringás.

Olykor holdbéli tájra emlékeztető dombokon haladtunk keresztül. A frissen szántott földeken még nem dugták ki fejüket a hajtások, így volt, olyan szakasz hogy semmilyen növényt nem láttunk. A régió a Mezőföldnek nevezett terület délkeleti részén fekszik 90-120 méterrel a tengerszint felett. A Mezőföldet kialakulását, fejlődését és természeti földrajzi jellemzőit tekintve az Alföld legnyugatibb mezőtájaként tekinthetjük, topográfiailag viszont az ország nyugati felét jelentő Dunántúlnak a keleti részéhez sorolandó. A mintegy 250 km2-nyi terület déli határát Paks, északi szegélyét Dunaföldvár vonalában jelölhetjük ki. Kelet felé a határt a Duna folyása jelenti, nyugat felé pedig a 6-os számú főútvonaltól néhány kilométerre nyugatra húzhatjuk meg.

bolcske_12

Bölcske környékén a talajképződésben résztvevő kőzetek, felszíni képződmények teljes egészében a szél és a folyóvíz által mozgatott anyagból származnak, vagyis nem helyben keletkeztek. A területet a szél és a vízszállító munkája formálta és legváltozatosabb felhalmozódásokkal borította be. A területre a löszös, valamint a folyóvízi eredetű homokos, iszapos és agyagos talaj a jellemző.

A sok dimbes-dombos rész után, amely során érintettük a Vigyázót, a Gabonást és a Pipis-dombot értük el a Hidegaszaló-völgyet, ahol már ismét árnyas fák között tekertünk. A csapat eleje a lejtőn meglódult, de a jelentős szintkülönbségek hiánya miatt igazán nem szakadtunk szét és nem voltak lemaradóink sem, mindenki bírta tartani az egyébként elég jó tempót. Itt szedtük össze az első defektet, amelyet gyorsan megjavítottunk és haladtunk tovább.
Elég sűrű aljnövényzeten átvágva értünk a Szénási-völgybe, melynek részét képezi a gyönyörű nevű Szerelem-völgye, amely elnevezés - talán mondanom sem kell miért -, számtalan poénnak lett táptalaja.

bolcske_10

Talán ez a szakasz tartogatta a legnagyobb kihívást a számunkra, részint a meredeknek nevezhető emelkedő, részint a cserjés, magas fűvel borított út miatt. A völgyből kiérve tartottunk egy lélegzetvételnyi pihenőt és összevártuk a csapatot, majd egy frissen kikelt búzatáblát átszelve kerestük meg a helyes utat. A verseny idején itt már csak tarló lesz, így akkor már nem lehet élvezni a kb. fél méteres zsenge zöld búzatáblán való átkelés örömét. Ilyenben sem volt még részünk!

Dombra fel, majd dombról le és máris a Szöllősi völgyben pedáloztunk, hogy végül észak-keletnek fordulva Bölcske felé fordítsuk a kormányokat. Ismét szőlőtőkék közé értünk és egy rövidebb mászással tudtuk le az Őris hegyet, amit a helyiek csak Högynek hívnak. A hegy lábánál forrásvízzel töltöttük meg az addigra kiürült kulacsainkat, majd folytattuk egy viszonylag sík, ám szembe széllel terhelt szakaszon, a Madocsai úton.

bolcske_14

Szinte nyílegyenesen haladtunk kilométereken át Bölcse irányába, ám mielőtt elértük volna a községet a Káposztaföldi átjárónál egy erdős szakasz felé vettük az irányt. A növényzettel sűrűn benőtt út nem csak a bokánkat nyaldosó csalánokról marad emlékezetes, hanem a belógó tüskés bokrok, lehajló faágak miatt is, amely bőven ad majd munkát a pályát kialakító szervezőknek. A Jegenyés-háton haladó erdős szakaszt teljesítve és a Kis-Duna medret keresztezve, Várrévénél a Duna partjára értünk, ahol a töltésen vezetett tovább az utunk. Néhány kilométer múlva elértük Bölcskét és a Horgász tanyát, ahol rövid pihenőt tartottunk és egy újabb forrásból ismét feltankoltunk, majd a Duna medrét követve északi irányba tekertünk tovább. A szeptemberi maratonon ez a szakasz már a második kör része lesz.

Szent kút part elhagyása után folytattuk utunkat a Duna árterébe egy erdős részen egészen Dunaföldvár határáig, majd visszafordulva a földek mellett Felső Páskomot vettük célba. Bölcske felé a község határában a Csapást elérve és azon haladva kereszteztük a Dunaföldvári utat, ismét a dombokat vettük célba. A Szénaföldön tekerve egy megriadt őz okozott izgalmat azzal, hogy egy darabig velünk párhuzamosan futott, majd úgy gondolta, hogy közöttünk átvágva veti magát az erőbe. Szerencsére mi is és az őz is megúszta ép bőrrel a cseppet sem veszélytelen mutatványt.

bolcske_13

A földek mentén tovább bringázva a nap legnagyobb kihívását okozta egy mély homokos szakasz, amelyen nagy nehézségek árán jutottunk csak át. A túránkból ekkor már csak egy 8 km-es szakasz volt hátra, ám egy akácoson való áthaladás újabb defektet okozott, így megállásra kényszerültünk, de kis csapatunknak ez sem szegte kedvét és a javítások után folytattuk túránkat. Pár kilométer elteltével fordultunk balra és küzdöttünk le egy homokos, meredek emelkedőt majd újabb balos utána ismét Bölcske felé haladtunk. Itt jobb kézre egy fenyőerdő bal kézre pedig egy akácos szegélyezte utunkat, de a földet puha tűlevelek borították így szinte hangtalanul suhantunk az erdőben, ami illett is a hely szelleméhez. A fák között elbújva egy feszületre lettünk figyelmesek, ami ritka egy erdő közepén. Feliratot vagy táblát nem találtunk rajta. Később a helyieknek említve, kétkedve fogadták a történetet. Pedig ott volt!

Közeledve a településhez pár kanyart, emelkedőt és lejtőt letudva visszajutottunk a szőlődombokhoz és a Pincesor felső részéhez érve csigavonalban ereszkedtünk le a tér felé elhaladva a szebbnél szebb présházak előtt. A térre leérve a pályának még nem volt vége, mert egy hirtelen és igen meredek emelkedőt kellett leküzdeni, hogy a régi és már használaton kívüli temetőn áthaladva annak végén visszafordulva értünk be a „célba”, a Béke-térre.



Házigazdánk hétvégi házához visszatérve már várt minket az ebéd, amely a helyi szokások szerint nem lehetett más, mint húsleves, pörkölt és lángos. Szükségünk is volt az energiafeltöltésre, mert a várakozásokkal ellentétben igencsak elfáradtunk az 55 km körüli tekerésünkben. Újabb meglepetés a napi szint mértéke volt számunkra, ugyanis közel 500 méternyi jött össze, annak ellenére, hogy alig volt emelkedő. Ez annak tudható be, hogy szinte sohasem haladt síkban az út, így sunyi módon gyűlt a szintkülönbség is.

Zárszóként mindenkit csak bíztatni tudunk arra, hogy vegyen részt a TakarékPont Mountainbike Challenge sorozat szeptember 22-i záróversenyén a Bölcske Maratonon, hiszen a környék változatossága, a helyiek vendégszeretete emlékezetessé fogja tenni az itt töltött időt.

További információk: http://mountainbikechallenge.hu/bolcske-maraton

Írta: Pásztor László és Fülöp Miklós
Fotók: Csete Sándor


CIKKAJÁNLÓ



2018-04-17  HEGYIKERÉKPÁR

ZSELIC MARATON A KELLYS SÁTOR MELLŐL

Fördős Panni, a Zselic Maraton master 1-es női győztesének küzdeleme a verseny előtt, közben és után. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: hét + három =