Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 northwave
heavytools1 bryton rudyproject1

STRAVA



HIDEGZUHANY AZ ALPOKBAN, AVAGY AZ ELSŐ TROPHYM

HEGYIKERÉKPÁR 2019-07-24

Az első csók, az első autó, az első gyermek születése mind olyan élmények az ember életében, amelyek kitörölhetetlen emlékként maradnak meg. Azt gondolom, hogy egy montis esetében ilyen az első Salzkammergut Trophyn történő részvétel is.

Amikor elkezdtem bringázni a hegyekben, kellő csodálattal és áhítattal néztem a neten a Salzról történő tudósításokat és videókat. Már akkor éreztem, hogy ide el kellene jutni egyszer, mert a táj és a verseny hangulata annyira magával ragadott. És ez a terv 2019 júliusában valóra vált azzal, hogy Bognár Tibi csapattárssal neveztünk és együtt utaztunk Bad Goisernbe. E mellett az idén a Merkapt SE csapatból még Fülöp Miki vett részt a Trophyn, de ő a családjával utazott a helyszínre.

Péntek reggel 6 órakor indultunk Pestről és jó tempóban haladva fél 2-re értünk Bad Goisernbe, ahol legelőször a rajtcsomagokért mentünk. Itt megdöbbenésemre már hatalmas sor állt, és azt hittem, hogy a fél délutánt itt fogjuk tölteni. Nem így lett, mivel kiderült, hogy csak 2-kor nyitják ki a regisztrációnak helyet adó iskola kapuját, és azért ez a tömeg. Amint kinyílt az ajtó 3 percen belül már meg is kaptunk minden szükségest a versenyhez. Ja, kérem, a szervezés pontossága már itt is megmutatkozott.

salz3

A szállásunk Bad Goiserntől csak 1 km-re lévő St. Agathaban volt egy benzinkút mellett (bringamosás). Külön zárható bringatároló tette kényelmessé a panziónkat, ami természetesen tele volt a versenyre érkezőkkel. Gyors kipakolás után bringákkal irány vissza a rendezvényközpontba, ahol egy kis vásározás után némi táplálék után néztünk. A rendezvénysátorban aztán Tibi ugyan disznósültet rendelt, de a végén valahogy egy-egy fél grillcsirke lett belőle. Nem bánkódtunk, mivel a csirke nagyon friss és finom volt. Itt összefutottunk Fülöp Mikivel és családjával, és kiderült, hogy holnap ő majd az E távon indul. Miközben falatoztunk az időjárás először mutatta meg hogy mi várhat ránk másnap (az előrejelzések ugyanis esőt ígértek a verseny napjára). Olyan zivatar kerekedett néhány perc alatt, hogy kezdtünk kételkedni benne, hogy délután tudunk egy kicsi átmozgatót menni a környéken. Szerencsére az eső hamar elállt, így Tibi (aki már harmadszor volt a Salzon) megmutathatta az A B és E távok elejének meredek kaptatóit, csak hogy szokjam a százalékokat. Este együtt vacsoráztunk Ká Viktorékkal. Viki az F távon indult, míg Viktor az A táv 210 km-ét célozta meg. Az 5 órai rajt, és a várható megpróbáltatások miatt utóbbin határozottan láthatóak voltak a feszültség jelei.

A verseny reggelén hűvös esős időre ébredtünk. Sebaj, gondoltuk, majd csak eláll a rajtig, ami 10.15-kor volt. Reggeli után alaposan átgondolt öltözködés következett, tekintettel az időjárásra, és arra, hogy hátizsákot egyikőnk sem akart cipelni. Végül a csapatmez, karmelegítő, mellény, széldzseki mellett döntöttem, míg Tibi mindezt még megtoldotta térdmelegítővel is. Neki lett igaza. Mivel a C táv rajtja Obertraunban volt, kényelmesen átvonatoztunk oda. Bemelegíteni már nem volt idő, mert a vonat beérkezése után 15 perccel már rajtolt is a mezőny.

Az első 8-10 km szinte síkon ment néhány kisebb emelkedővel tarkítva, így gyakorlatilag jól be lehetett melegíteni. Az eső ugyan folyamatosan esett, de itt még ez nem volt zavaró. Aztán jött a hírhedt Hallstatt-i sóbányához vezető emelkedő. Na, ez úgy láttam senkinek sem esett igazán jól. Egy darabig tekerte az ember, de egy idő után bizony jött a tolás. És amikor a szerpentin tetején megláttad a szurkolókat azt hihetted, hogy vége. De a legmeredekebb szakasz csak ezután jött! A meredek vizes aszfalton még a cipők is megcsúsztak. Majd lefelé pihenünk – gondoltam – de ez is másképp alakult. A meredek vizes shotteren észnél kellett lenni a kanyarokban, és itt jelentkezett először a hideg is tekintettel a vizes ruhákra, az 1000 m feletti magasságra és a menetszélre.

Az újabb emelkedő határozottan jól esett, mert egy kicsit felmelegedhetett az ember. Csakhogy ez az emelkedő a 1400 m-re vitt fel ahol már csak 5 fok volt. A frissítőponton hőtartó fóliába tekert versenyzők látványa ébresztett rá hogy én is mennyire fázom. És ezután egy valóban hosszú lejtős rész következett, ahol helyenként 50 km/ó fölé ment a sebesség. Döbbenten vettem észre hogy megállíthatatlanul vacog a fogam és a kezem úgy elfagyott, hogy alig tudtam a váltókarokat kezelni. Ilyen körülmények között nehéz volt a bringázást élvezni, és a tájban gyönyörködni. Az eső persze folyamatosan zuhogott. Az utolsó nagyobb emelkedő felénél aztán kissé megrogytam a megpróbáltatások következtében, vagy ahogy egy magyar kolléga mellettem megjegyezte magáról „ nála kihúzták a konnektort”. Felküzdve magunkat 1200 m-ig aztán már csak főként lefelé kellett menni, de azért egy-két kisebb trükkös emelkedő még ügyelt arra, hogy ne unatkozzunk.

Az eső továbbra is ömlött, és mivel a pálya helyenként rávitt az aszfaltra, ez a gyors tempó miatt felért egy komplett zuhanyzással. Így mind a bringa, mind az ember egészen tiszta lett. Csakhogy a szervezők gondoskodtak arról, hogy a cél előtt néhány kilométerrel újabb dagonyázás következhessen az erdőben. Ezért a célba érkezéskor már mindenki újra hősiesen sárosan, és persze boldogan emelte karját a levegőbe.

salz1

Már a rajkor megbeszéltük Tibivel, hogy a hidegre való tekintettel, nem várjuk a célban meg egymást, hanem igyekszünk mielőbb vissza a szállásunkra. Így ő már ott várt, és túl volt egy meleg fürdőn, amit én is gyorsan megejtettem. Jó volt újra meleg és száraz ruhát húzni. Megtudtam, hogy Fülöp Miki is sikeresen letudta a távját, ami figyelembe véve, hogy köves, gyökeres részek is bőven vannak benne, igen szép teljesítmény.

Egy kis pihi után a rendezvény központban találkoztunk Vikivel, aki láthatóan aggódott Viktor miatt, hiszen ő már reggel 5 óra óta ilyen időben teker. Az ő heroikus küzdelmét otthonról többen is online rendszeren keresztül követték. Végül 21 óra körül Viktor is befutott, és bizony a célban könnyek között fogadta a számtalan gratulációt. Hatalmas respect!

Másnap Tibi úgy tervezte, hogy levezetésként letekerjük az E távot (vicces fiú!), de ebből semmi nem lett. Az eső ugyanis nem akart megállni, és egész délelőtt zuhogott. Így egy finom pizzába fojtottuk bánatunkat, és délutánra már a nap is megmutatta magát. El is indultunk egy tókerülő túrára, amit ugyan napos időben kezdtünk, de az eső itt is eláztatott bennünket egy párszor. Azért a táj még így is gyönyörű volt.

salz2

Mivel minden bringás ruhánk és cipőnk vizes volt, utolsó nap már nem terveztünk tekerést, hanem a reggeli utáni hazaindulás mellett döntöttünk. Természetesen ekkorra eltűntek az esőfelhők, és verőfényes napsütésben ragyogott a táj, nem is beszélve a kellemes 20-25 fokról.

A bölcsek és tapasztaltak azt mondják, hogy két egymást követő évben nincs rossz idő a Salzon. Így már szinte biztos. hogy jövőre újra itt ott leszek, és hogy melyik távon? Jó lenne száraz időben végigtekerni a C távot, esetleg megpróbálni a B-t.

Beszámoló: Szendrei László


CIKKAJÁNLÓ



2019-08-01  HEGYIKERÉKPÁR

GLOCKNERMAN, AVAGY 888 KM TÖRTÉNETE

Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb álmai, céljai az életben, akár több is. Nekem az egyik nagy álmom, hogy részt tudjak venni egy Amerikában megrendezésre kerülő versenyen, addig azonban hosszú az út. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: kilenc + öt =