Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



24 ÓRA EGYEDÜL: DUPLA GYŐZELEMNEK ÖRÜLHETÜNK

HEGYIKERÉKPÁR 2017-08-01

Hétvégén rendezték meg a 24 órás MTB versenyt Zánkán, ahol minden évben biztos résztvevőnek számítunk. Idén sem volt ez másképp: volt az indulók között egy 6 fős csapatunk, ám az először esett meg, hogy a női és férfi egyéni számban is rajthoz álljon Merkaptos. Szilvi és Miki bevállata, hogy egyedül teljesíti a 24 órás versenyt. Talán nem lőjük le a poént azzal, ha eláruljuk, hogy mindketten a dobogó legfelső fokára állhattak fel, amiért óriási gratuláció jár! Büszkék vagyunk rátok! De innen legyen a szó a főszereplőké – Szilvi beszámolója következik:

Az egész „nemnormális” ötlet onnan indult, hogy miután a telet derekasan végigedzve – készülve a Salzra –, március elején egy térdsérülés összedöntött sok szép tervet, kellett valami motiváció.

Szerencsésen felépültem, most már rendben vagyok, de egy kellemes B táv helyett extrém frissítés lett a sazkammerguti kaland. Így éreztem, hogy kell valami, amibe kellemesen meghalhatok. Hogy lássam mit ér a sok edzés (azon kívül, hogy remekül érzem magam). Ezért miután Miki bringás léte egyik legvágyottabb futamát teljesítette a Salzkammergut Trohpy 220 km-es távjánal legyőzésével, mondtam neki, hogy ilyen edzett még sosem volt, így a legjobb alkalom, hogy megnézzük, mit tudunk szólóban. Főleg, hogy vegyes duó már évek óta nincs rajtunk kívül, ebből adódóan ellenfél se, de hátha egyéniek között lenne valami motiváció. Sajnos női egyéni induló se igazán jellemző, de úgy álltam hozzá első pillanattól, hogy megnézzük, mire megyek a fiúk között.

24h_MTB_solo3

Így hát neveztünk, lett szupportunk is, Juhász Bea (nagyon fontos szerepe van a segítőnek, ezt már a 10 órásokról is tudjuk), és egészen szombat 11-ig remek ötletnek tűnt. Itt jött a már szokásos rajt előtti hangulatom, hogy én nem is akarom ezt. Szerencsére tudom, hogy ez mindig a rajt után kb 10 percig tart, utána már megy minden szépen.

És 12.00: FIRE! Megbeszéltük Mikivel, hogy amíg bírom, megyek vele, de nem akarom túlerőltetni, hosszú ez, nem szabad kapkodni. Így bő 5 órát 15 percen belüli körökkel mentünk együtt. Ez Beának volt nehezebb, mert mindkét embere egyszerre ért oda mindig. Igyekeztünk szépen beosztani, mikor ki, mit kér. Mondtam Mikinek, menjen, hiszen tudom, hogy ha nem saját tempót megy valaki, az a legrosszabb. Ez a gyorsabbra és a lassabbra is igaz.

Este 8-tól lámpahasználat, így negyed 9 magasságában megálltunk feltenni a lámpákat, és kicsit ettünk is. Ruhacsere, jöhetett a komfortosabb betét, mindenféle csodakrém használata, és irány az éjszaka.

Ekkor már Miki vezette az egyéni kategóriát, én pedig 1 körrel mögötte. Itt azért érdemes kitérni rá, hogy mi nem vagyunk azok a kapkodós típusok. Rajtba az utolsó sorba álltunk, és igyekeztünk egyenletes köröket menni, megtalálni azt a ritmust, ami valószínűleg hosszútávon menni fog, mert azt tapasztaltuk, hogy így marad a legtovább erőnk. Olyan egyenletesre sikerült beállítani, hogy az első 6 órában folyamatos 17,4-es átlagunk volt.

Az éjjel nem a kedvencem. Nem a sötét miatt, hanem mert ahogy a fény megvilágítja a port, szemüvegben semmit nem látok, viszont anélkül nagyon fárad a szemem. Azt mondta Miki, hogy a bringán lévő fő lámpa valószínűleg 3 órát fog bírni. Úgy voltam vele, hogy akkor lejövök és pihenek, annyi elég is lesz éjszaka… Jelentem, a lámpa sokkal jobban bírja! Mintha csak a sors is azt akarta volna, hogy ne álljak meg. Így a kitűzött cél 200 km lett, negyed 2-kor hagytam abba. Zuhany, rámolás, Miki is megérkezett. Az ébresztőt 5-re állítottuk. Ugyanis 10 kör előnye volt, ami 2,5 óra legalább. Így hamar egyetértettünk, hogy 2,5 órányi szundikálás olyan regenerálódást jelent, hogy megéri. Ébresztő után, mintha csak aznap reggel indulna a verseny, összeraktuk magunkat, megnéztük az orvost, akiről kiderült, hogy mégse kell. Nincs orvosi vizsgálat. Akkor irány a pálya.

24h_MTB_solo1

Az első kör – ahogy vártam – nagyon rosszul esett. Már fájt a csuklóm, tört a nyereg, merev volt a lábam, de a következő körnél már intettem, hogy minden ok. Megy ez, csak csinálni kell. 16-17 perces köröket mentem. 65 kör volt a terv. Láttam, hogy az szépen meglehet, de ha lúd, legyen kövér, és még Beának se mertem mondani, de amikor ő számolta, hogy még 4 kör kell, az én fejemben már 5 volt az. Hiszen, ha átesem még 11.59.59-kor, akkor mehetek még egyet. Ezért, mivel már nem volt mire tartalékolni, nyomtam egyre jobban, így lett az utolsó előtti körömön a legjobb időm 14:09-cel, és még 5 perccel a vége előtt kimentem egy búcsúkörre. Miki egyéni győztes 75 körrel, egyéni összetettben követem 66 körrel.

Miki várt a célegyenesben, és ahogy azt már szoktuk, kézen fogva átgurultunk a célkapun, de most mindkettőnknél jelezte a szőnyeg a chipet, és maradt még erőnk a fejünk felé emelni bringáinkat.

24h_MTB_solo2

És hogy mi tudott erre rávenni?!

Mindig is valahogy a hosszú távú versenyek/túrák vonzottak, és Mikit megismerve csak még inkább ebbe az irányba tolódtam. Mindig csodálattal emlegette az első 24 órást, amikor végignézték, hogy meg lehet ezt egyéniben is csinálni, vagy a hosszú távú maratonisták teljesítményét. 2012-ben éltem át először, és égett belém, ahogy Kaklac (Kakas László), a 24 órás teljesítése után átérve a célkapun magasba emelte a bringáját, amit 2015-ben megismételt.

„Esélyesként megérkezni valahová, ahol mindenki várja az eredményt az komoly felelősség és egyben teher is.” Ez a mondata sokat hozzátett a versenyhez való hozzáállásunkhoz. Nem gondolom, hogy bárki megszólt volna bármelyikünket, ha 5 körrel kevesebbet megyünk, de mi elsősorban magunknak akartunk bizonyítani. Ha bevállaltuk, csináljuk tisztességgel, és ki akartuk hozni magunkból a maximumot. Most azt gondolom, hogy többet is ki tudok akár, lehet hogy biztonságosabbra vettem, mint amit bírtam volna, de sebaj!

24h_MTB

Jövőre ígéretet kaptam Chovanyecz Emesétől és Karácsonyi Ilditől egy 24 órás egyéni versenyre ☺, akkor ki lehet maxolni!

Hatalmas köszönet
- Mikinek, a Hajtány Kerékpár Apukájának, hogy ennyit edz velem, folyamatosan újítgatja, optimalizálja a futamnak megfelelően a bringát!
- Beának aki bár a végére nagyon elfáradt, de mindig biztatott, és büszkén mosolygott ránk.
- Bíró Ádámnak, hogy hozta a szokásos formáját, élmény volt átmenni a kapun mindig!
- A Merkapt Maraton Team SE-nek.
- A Hegyibringának.
- A Merida Maratonnak, akiktől mindig előbukkant egy-egy ember (vagy az összes), aki bekiabálta, hogy „hajrá Szilvi”.
- A Negyven Plussz-nak a téli és nyári országúti edzésekért!
- Pénzes Böbe és az ő szurkolása egy külön élmény.
- Karácsonyi Ildi szemében pedig láttam, hogy ő az, aki kb. igazán át tudta élni a lányok közül, hogy mit érezhetek.
- És mindenkinek, aki biztatott a pályán belülről, kívülről. Ahogy közeledtünk a vasárnap 12-höz, egyre többen lettek, már csak ezért is tisztességgel végigcsináltam.

24h_MTB_solo4

A logikus az lenne, ha azt mondanám, hogy soha többet, de inkább csak azt mondom, hogy most egy szűk 52 hétig biztosan nem! :D

Strava link: https://www.strava.com/activities/1109677058

Beszámoló: Hudák Szilvia
Fotók: Csete Sándor

Most pedig következzen Bognár Tibi élménybeszámolója első 24órás versenyéről, a hatfős elite vegyes kategóriából:

Zánka:24 óra ami alatt bármi megtörténhet

Ez a történet nálam tavaly kezdődött amikor Hajtány Szilvi és Miki meghívtak segítőknek. Ott, amikor vége volt éreztem, hogy a következőt ki kell próbálnom aktív versenyzőként is ezért idén reménykedtem, hogy összeáll a csapat és én is beleférek a keretbe. Ez az ötlet Jucus kerti partiján kerekedett ki és pár napra rá összeállt a csapat egy hatos fogattá. 
Én szeretek egy kicsit előrelátó lenni, így a verseny előtt egy héttel még nem igazán láttam át a szervezést, illetve, hogy mi lesz a feladatom, de Alex a csapatkapitányunk megnyugtatott „Jó lesz ez így”. Ennek fényében próbáltam összeszedni a gondolataimat és készülni a megmérettetésre.
Elérkezett a péntek. Úgy terveztük Pannival lemegyünk délután Füredre akklimatizálódni a nyaralójukba, ahol csatlakozik hozzánk a csapatból még Zéé, Alex és a titkos barátja, aki egy csinos hölgy volt. Természetesen az este nagyon kellemes hangulatban telt és jó hosszúra sikeredett. A reggeli kelést fél nyolcra lőttük be, ami egész jól ment. Ezután már robogtunk is át Zánkára.

IMG_3242

IMG_3244

A versenyhelyszínen találkoztunk a többiekkel. A hajtány mobillal Szilviék már péntek este megérkeztek és felállították a bázisukat. Közös bandázó hely lett kiépítve a Hegyibringásokkal komoly konyhai háttérrel és nagyon színvonalas segítőkkel, amit ezúton is köszönünk szépen. Befutott közben Csabi is majd Jucus Bencz Zolival. Szépen mindenki felverte a sátrát és belakta a helyszínt. Ezután taktikai megbeszélés történt a tökéletes záró mondattal: Ez csak egy jó buli menet lesz.

IMG_3256

Elérkezett a szombat 12 óra. Csabi bevállalta a kezdést és beállt a tömegbe. A rajt egész jól sikerült. A terv az volt, hogy mindenki megy körülbelül egy órát vagy 4 kört, illetve amennyit elsőre bír. Itt már volt némi újratervezés mert a Hegyibringásoknál történt egy szerencsétlen esés, ahol kulcscsont is tört ezért onnan egy ember kiesett. Panni hirtelen felindulásból felajánlotta hogy beáll a sorba, így meglett a teljes létszám. Miután Csabi lejött Zéé váltotta. Én itt elkezdtem beöltözni és várni, hogy rám kerüljön a sor. Ez elég hamar meg is történ mert Zéé gyorsan lenyomta a négy kört. A váltó zónából elindultam, és toltam ami a csövön kifért. Bár voltunk előtte pályabejáráson, de nem gondoltam, hogy egy kör ilyen kimerítő lesz. Alig kaptam levegőt annyira ziháltam. Közben arra gondoltam, hogy nem állhatok meg hiszen itt nem csak magamért tekerek hanem egy csapatért. Így próbáltam még teljes erővel a maradék három körömet is teljesíteni. Engem Jucus váltott majd Bencz Zoli és végül Alex zárta a sort.

IMG_3273

IMG_3302

Mindenki erőn felül teljesítve kihozta magából a maximumot sőt még egy picit többet is. A második váltásomra fél nyolc magasságába került sor. Mivel azt számolgattam, hogy egy órán belül meg tudom csinálni a 4 kört ezért csak biztonságból tettem fel a lámpát hátha történik valami. Az első menetemhez képest még javítottam is az időmön ezért nagyon boldogan és ismét fáradtan jöttem le a pályáról. Az esti meneteket átterveztük mivel hűvösebb volt, ezért kipróbáltuk, hogy mindenki menjen egy körrel többet így aki nem tekert tovább tudott pihenni. Ezután gyakorlatilag eseménytelenül zajlottak a menetek. A monotonitásból csak az rázott fel minket amikor ránéztünk az eredménytáblára és észrevettük hogy harmadikok vagyunk. Ekkor tudatosult bennünk, hogy összejöhet a dobogó sőt kacsingattunk a második hely felé.

IMG_3290

IMG_3292

Mivel én nem tudtam aludni az izgalomtól ezért fennmaradtam és segítettem a váltásoknál. Hajnal egykor került rám a sor. Nagy lendülettel elindultam és reméltem majd menet közben még merítek erőt ahonnét tudok. Sajnos itt elkövettem azt a hibát, hogy mivel nem vagyok nagy éjszakai menő a Miki mellet elsüvítve sikerült beledörrentenem egy lyukba, ahol az első kerék megakadt és szupermen pózban átrepültem a kormány felett. Miután összekapartam magam és a bringám, szomorúan láttam, hogy a kormánylámpám letörött ezért a sisaklámpámat kellett használnom, ami jóval gyengébb fényt adott. Ráadásul a térdemet is lezúztam. Ezután biztonságosabbra vettem a maradék köreimet. Ezen a ponton azért látszott egy kicsit a csapaton, hogy erre a tempóra nem voltunk felkészülve, de egy kis újratervezéssel áthidaltuk a problémákat.

Nagy csata folyt a 2-3 helyért.
Innentől délig ezt a taktikát tartottuk, aminek a vége egy csodálatos harmadik hely lett. 

IMG_3314

IMG_3316

Kimerülten és nagyon boldogan mentünk az eredményhirdetésre. Ezután csapatfotózkodás és a pakolás maradt hátra. Hazafelé még beugrottunk Pannival rétesezni illetve én valami koffeinpótlást bevinni, hogy életben tartson hazáig.
Hatalmas gratuláció Hudák Szilvinek és Ladányi Mikinek a soló első helyekért.
Nagyon szépen köszönöm az egész csapatnak ezt a felejthetetlen élményt!

Beszámoló: Bognár Tibor
Fotók: Csete Sándor


CIKKAJÁNLÓ



2017-10-09  HEGYIKERÉKPÁR

LEADVILLE TRAIL 100 MTB - KERESZTÜL AZ ÉGEN

Hogy miért utazik valaki 31 óra alatt 12 000 km-t Coloradoig, hogy aztán biciklizzen az „égben” 160 km-t? Többek között ezt is megtudhatjátok Buki beszámolójából. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: egy + egy =