Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 northwave
heavytools1 bryton rudyproject1

STRAVA



DUNA MARCI: A MEDENCE REMÉNYÉVEL A KÁNIKULÁBAN

HEGYIKERÉKPÁR 2017-07-13

A szokásomhoz híven, már szombaton útra keltem Esztergom irányába, és a néhány zivatarral tarkított út után délután öt órakor már le is parkoltam a camping árnyas fái közzé. Gyors sátorverés után jól esett a csobbanás a kellemesen hűs medencébe ahonnan alig akaródzott kijönni, így a rajtcsomag átvételt is másnapra halasztottam, és helyette irány a belváros, ahol éppen Kézműves Sörfesztivál volt.

Bár velem nem csináltak nagy üzletet, azért megállapítottam, hogy mi magyarok a borhoz azért jobban értünk… . Szerencsére a nyüzsgéstől távolabb találtam egy hangulatos kis olasz vendéglőt, ahol kiváló volt a tejszínes gombás spagetti.

A pihentető éjszaka után másnap reggel szomorúan állapítottam meg, hogy a rajtközpontnál üzemelő kávézó még nem nyitott ki, így kissé kábán álltam sorba a rajtcsomagomért, ahol egy kedves hölgy kevésbé kedvesen közölte: „magával probléma van”. (Mintha hallottam volna már ezt a mondatot valahol :)). Minden áron meg akart győzni arról, hogy én átjelentkeztem hosszú távra, és ez okozza a gondot. Már-már kezdtem azt hinni, hogy Bognár Tibi tréfált meg - mivel korábban rá szeretett volna beszélni, hogy menjünk együtt hosszú távon - amikor megérkezett a főszervező és laptopján két gombot megnyomva kiderítette, hogy minden rendben a nevezésemmel, csak a hölgy egy sorral elnézte a papírját. Gondolom a reggeli kávé neki is hiányzott.

duna_maraton_szendrei_laszlo

Ezután vissza a campingbe, gyors készülődés és már mentem is üdvözölni a csapattársakat. Sajnos Jucusnak dolgoznia kellet, így ő és Panni most nem indultak. Bognár Tibivel álltunk be a rajtba, ahol elöl láttuk még Mikit és Szilvit is.

A rajt után a szokásos felvezetés a városon keresztül, majd jött az aszfaltos emelkedő, amely ekkorra már ontotta magából a meleget. Mivel igyekeztem egy kicsit előrébb mászni, Tibivel megszakadt a kapcsolat, és innen már egyedül nyomtam tovább. Nem sokkal az első frissítő pont után váratlan szurkolást kaptam Szilvitől, akinek a rugós tagja felmondta a szolgálatot és így sajnos a versenyt feladni kényszerült.

Ezt követően viszonylag esemény mentesen telt a verseny, mígnem az egyik enyhe nyomvályús lejtőzésnél lenyúltam a bovdent megigazítani és ez elég volt arra, hogy lecsússzak a nyomvonalról, a bringa pedig táncra perdüljön alattam. Szerencsére megfogtam, és így megúsztam egy jókora esést. (Ezentúl nem érdekel a bovden – fut, ahol fut.)

Dobogókő felé nagyon kellemes és szép része van a pályának, így lélekben és fizikailag is fel lehet készülni a sípályára. Áldottam a kezét annak, aki a szerpentint megcsinálta, mert két évvel ezelőtt, amikor a bedőlt fák miatt nem lehetett használni és a meredek pályán kellet feljutni, no az brutális volt mindenkinek. Így most többnyire kitekerhető módon lehetett felmenni a frissítőponthoz, ahol legnagyobb bánatomra az idén sem hideg sör, sem behűtött dinnye nem várta a versenyzőket.

Várt viszont – ígéretéhez híven – a csapatból Keczkó Zoli, aki hozta a banánt, az izót, meg amit csak tudott és jól esett a bíztatása is a következő kilométerekre. Ezután a köves, nyomvályús dózerúton lefelé nem igen lehetett pihenni, mert nagyon észnél kellett lenni egy- két részén. Az erőm egészen jól kitartott a végéig, de az utolsó Vaskapu előtti napsütötte emelkedőn egy kicsit megfőttem. Itt ment el mellettem a hosszútávon induló Miki is, akit olyan előzékenyen sikerült elengedni, hogy a behajló gallyak majdnem leszedtek a bringáról.

duna_maraton_ladanyi_miki

Fent aztán a Vaskapunál Szilvi várta a csapattársakat - jobb híján beállt a frissítő pontba segíteni - és miközben szorgalmasan öntögette belém és rám a vizet, megpróbált rábeszélni, hogy menjek ki hosszútávra, úgy is bírni fogom.

De az én szemem előtt ekkor már csak a camping hideg vizes medencéje lebegett és „kőszikla módjára” szilárd maradtam az eredeti tervemhez, így a cél felé vettem az irányt. Később kiderült, hogy Tibi egy-két perccel utánam érkezett meg ehhez a ponthoz, de még neki hátra volt egy kör.

A pálya utolsó szakaszán még több, apró rovarokból álló felhőbe is bele mentem – vélhetően a közelgő vihar miatt rajzottak – így néhányat akaratlanul is lenyelve, krákogva, köhögve érkeztem be a célba. A versenyt a csapattársakkal röviden megbeszéltük és mindenki indult is medencézni. Ez egy kánikulában végigtekert középtáv után – megfizethetetlen. Pancsolás után még visszamentem az eredményhirdetésre, ahol Tibinek gratuláltam a hosszú táv teljesítésért. Nem csoda hogy egymás után döntötte magába a jeges kólát! Jövőre lehet, hogy nekem is hosszú táv lesz?

Beszámoló: Szendrei Laci


CIKKAJÁNLÓ



2019-07-15  HEGYIKERÉKPÁR

MTB TRILOGY EXTREME MARATHON

Ez a verseny az, amin ott kell lenned, és végig csinálnod, mert akárhányan mesélnek vagy éppen akárhány videót nézel meg róla, akkor sem hiszed el azt ami ott fog várni! Keczkó Zoli megtapasztalta: [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: kilenc + egy =