SZILVÁS MARCI - HOSSZÚTÁV BÁRMI ÁRON!

HEGYIKERÉKPÁR 2015-06-02

A klasszikus beszámolóírás gyakorlata szerint most úgy kellene indítani a Szilvásvárad Maratonról szóló cikket, hogy reggel hatkor indultunk Budapestről, az úton végig esett az eső és rettegtünk, hogy sártúrás és megfagyás vár ránk…

Ez azonban nem egy klasszikus beszámoló lesz, így ezt a részt átugorva, egyből a lényegre térek. Csapatunkból hatan még tavaly beneveztünk a Sellaronda HERO versenyre, amelyről most nem írnék bővebben (lesz még a későbbiekben ezen honlapon bőven szó róla), elég az, hogy az egyik legcombosabb montis esemény Európában, ahol 87 km alatt 4700 méter szintet kell ledolgozni. Mindezt azért írom le, mert a Merkaptos érintettek elég sokat tesznek azért, hogy a vállalkozásunkat siker koronázza.

Ilyen előzmények után nem is lehetett kérdéses, hogy a Szilvásvárad Maratonon csak a hosszútáv jöhet szóba a számunkra, hiszen pakolni kell a kilométereket a zsákba, hogy aztán 4 hét múlva kivehessünk belőle valamit.

Szóval a HERO-zni vágyó fiúk közül Alex, Hajtány Miki és én Miki indultunk a 107 km-es hosszútávon, kiegészülve ZéZóval, aki ugyan nem jön Olaszországba, de a hosszúzást kedveli. Szilvi és Juci számára csak a középtáv jöhetett szóba – tekintve, hogy lányok nem nevezhetnek a hosszúra -, míg őket Ádám kísérte el a középtávra.

Mivel rendhagyó a beszámoló, így a versenytáv teljesítésének részleteit is átugrom, csak rövid összefoglalóval szolgálnék. Mi Mikik szinte végig együtt tekertük le a távot, Hajtány mester kb. 90 km-nél, az utolsó frissítő állomás előtt dobbantott és hagyott hátra. Előzetesen ex-csapattársunk, Pásztor Laci tavalyi időeredményét lőttük be magunknak szép célként, amit Miki 6-7 perccel beelőzött, én pedig percre pontosan behúztam. (Ez a master 2-es fiúk között a 14. és 16. helyre volt elég.)

Ezen a ponton érkeztünk el ahhoz a momentumhoz, amiről valójában írni akartam. A szilvásváradi maratonon egy valaki kétségtelenül bebizonyította az eltökéltségét a HERO sikert illetően (azzal együtt, hogy mindannyiunk elszántságával tisztában vagyok). Hudák Szilvi a középtáv mezőnyével kelt útra, ám nem velük érkezett meg, ugyanis a közép- és hosszútáv szétválásakor ő a balra kanyarodást, a plusz 43 km-t és a plusz 1100 méter szintet választotta a középtáv dobogója helyett, ahova bőven felfért volna.

Mivel a lányok számára a hosszútáv nem választható opció, így ezt csak szabályellenesen tudta Szilvi megtenni, ami azzal járt, hogy a frissítő ponton egy versenybíró az időmérő chippet eltávolította a biciklijéről, így ő diszkvalifikálásra került, ám „versenyen kívül” teljesíthette a hosszútávosok plusz pályaszakaszát. Nem elveszve a részletekben és a számokban, de Szilvi tucatnyi hosszútávos fiút előzött meg úgy, hogy ő a középtáv 15 perccel későbbi rajtjával indult csak el… Summa summárum, azt gondolom, hogy Szilvi jó úton van a hőssé váláshoz, sőt egy kicsit már azzá is vált!

A Szilvásvárad Maraton egyébként minden tekintetben példaértékűen került lebonyolításra, ezért hatalmas köszönet jár a szervezőknek, Köszönjük!

Beszámoló: Fülöp Miklós
Fotók: Hostya Zoltán, Tirszin János - Nutrixxion

SZILVÁSVÁRAD MARATON, AVAGY FESZEGESSÜK A HATÁROKAT!

Mondhatni forgatókönyv-szerűen zajlott minden. Szombat délután megérkezés, a már jól bevált kis helyünk elfoglalása, bandázás, vacsorázás. Ami kicsit eltért mégis, hogy Setiék esküvője akkor került megrendezésre, így 11-ig azon is részt vettünk, ahol volt egy kis tánc és mulatás. Hajnal 4-ig ment a zene, de szerencsére nem igazán zavart minket az alvásban.

Fél 7-kor már ébredeztünk és - hogy Szilvásvárad ne hazudtolja meg önmagát -, esett is az eső. Jött a jól megszokott radarképpásztázás, ami után nyugtattam magamat és Mikit, hogy jó lesz ez, 9-re eláll.

Aztán megérkezett Jucus, Miki, Zézó trió, és befutott Ádám is. Közben jött egy gondolat, hogy micsoda remek edzési lehetőség lenne, hogy a fiúk mellett mi lányok is menjünk ki a hosszútávra. Sajnos, Jucus nem érezte túl jól magát, így nála az indulás se valósult meg, ő a táborban maradt pihenni.

Rajt után a szokásosnak mondható helyzet állt elő. Elmentek a lányok, én beálltam a saját tempómra, majd az első emelkedő végére néhányukat visszaelőztem. Az Ördögoldalt vártam, mint jó kihívás, de meglepő módon nem éreztem rettenetesnek. Majd jött a sípálya és már száguldottam is lefelé.

Végig duruzsolt a fülembe a kisördög, hogy meglehetne a hosszútáv is. Ment a folyamatos matek, hogy 75 km-nél a limitpont, amihez 16 óráig kellene odaérni… az meglehet. És eljött a döntő pillanat: jobbra, vagy balra? Kértem egy szintrajzot, megállapítottam, hogy igen ez bizony +40 km és 1000 méter ráadás szint. Egy életem, egy halálom, lesz, ami lesz alapon, az időmérő  chipet leadtam és kalandra fel, irány a hosszútáv!

Már két fiút leelőztem, mikor a limitpont előtt pár km-rel megláttam egy nagyon ismerős bringást, kiabáltam is neki, hogy „Alex, de jó, jövök!” Együtt mentünk tovább, másztunk, majd csapattuk a lefelét, majd mászás ismét, szép hosszan - telók lezárva, gyerünk. Sajnos Alexet valahol elvesztettem, fájlalta a hátát és ez visszavette a lendületét.  Az utolsó, jó hosszú lejtő elején rosszul vettem egy nyomvályút és eldobtam a bringát, vagy inkább a bringa engem, de semmi komoly, már robogtam is tovább…

6 óra 40 perc és újra a rajtközpontban voltam – azért a végre sikerült elfáradni. Addigra Ádám, Hajtány Miki, Fülöp Miki, valamint Zézó is bent volt, Alex pedig hamarosan csatlakozott. Mindenki épségben, egészségben, Szilvásvárad Maratonra nem jellemző gyönyörű időben, mondhatni száraz pályán teljesítette a hosszútávot! Én az eredménylistában DNF-be kerültem, de a Strava mindent rögzített! :)

Beszámoló: Hudák Szilvia
Fotó: Molnár Tibor