SZILVÁS MARCI - HOSSZÚTÁV BÁRMI ÁRON!
HEGYIKERÉKPÁR 2015-06-02 A klasszikus beszámolóírás
gyakorlata szerint most úgy kellene indítani a
Szilvásvárad Maratonról
szóló cikket, hogy reggel hatkor indultunk
Budapestről, az úton végig esett az eső
és rettegtünk, hogy
sártúrás és
megfagyás vár ránk…
Ez azonban nem egy klasszikus beszámoló lesz,
így ezt a részt átugorva, egyből a
lényegre térek. Csapatunkból hatan
még tavaly beneveztünk a Sellaronda HERO versenyre,
amelyről most nem írnék bővebben (lesz
még a későbbiekben ezen honlapon bőven szó róla),
elég az, hogy az egyik legcombosabb montis
esemény Európában, ahol 87 km alatt
4700 méter szintet kell ledolgozni. Mindezt azért
írom le, mert a Merkaptos érintettek elég sokat
tesznek azért, hogy a vállalkozásunkat
siker koronázza.

Ilyen előzmények után nem is lehetett
kérdéses, hogy a
Szilvásvárad Maratonon csak a
hosszútáv jöhet szóba a
számunkra, hiszen pakolni kell a kilométereket a
zsákba, hogy aztán 4 hét
múlva kivehessünk belőle valamit.
Szóval a HERO-zni vágyó
fiúk közül Alex, Hajtány Miki
és én Miki indultunk a 107 km-es hosszútávon, kiegészülve
ZéZóval, aki ugyan nem jön
Olaszországba, de a hosszúzást
kedveli. Szilvi és Juci számára csak a középtáv jöhetett
szóba – tekintve, hogy lányok nem nevezhetnek a
hosszúra -, míg őket Ádám
kísérte el a
középtávra.
Mivel rendhagyó a beszámoló,
így a versenytáv
teljesítésének részleteit
is átugrom, csak rövid
összefoglalóval szolgálnék.
Mi Mikik szinte végig együtt tekertük le a
távot, Hajtány mester kb. 90 km-nél,
az utolsó frissítő állomás
előtt dobbantott és hagyott hátra. Előzetesen
ex-csapattársunk, Pásztor Laci tavalyi
időeredményét lőttük be magunknak
szép célként, amit Miki 6-7 perccel
beelőzött, én pedig percre pontosan
behúztam. (Ez a master 2-es fiúk között a 14. és 16. helyre volt elég.)

Ezen a ponton érkeztünk el ahhoz a momentumhoz,
amiről valójában írni akartam. A
szilvásváradi maratonon egy valaki
kétségtelenül bebizonyította
az eltökéltségét a HERO
sikert illetően (azzal együtt, hogy mindannyiunk
elszántságával tisztában
vagyok). Hudák Szilvi a
középtáv mezőnyével kelt
útra, ám nem velük érkezett
meg, ugyanis a közép- és
hosszútáv
szétválásakor ő a balra
kanyarodást, a plusz 43 km-t és a plusz 1100
méter szintet választotta a
középtáv dobogója helyett,
ahova bőven felfért volna.
Mivel a lányok számára a
hosszútáv nem választható
opció, így ezt csak szabályellenesen
tudta Szilvi megtenni, ami azzal járt, hogy a
frissítő ponton egy versenybíró az
időmérő chippet eltávolította a
biciklijéről, így ő diszkvalifikálásra került, ám
„versenyen kívül”
teljesíthette a hosszútávosok plusz
pályaszakaszát. Nem elveszve a
részletekben és a számokban, de Szilvi
tucatnyi hosszútávos fiút
előzött meg úgy, hogy ő a
középtáv 15 perccel későbbi
rajtjával indult csak el… Summa summárum, azt gondolom, hogy Szilvi jó
úton van a hőssé váláshoz,
sőt egy kicsit már azzá is vált!
A Szilvásvárad Maraton
egyébként minden tekintetben
példaértékűen került
lebonyolításra, ezért hatalmas
köszönet jár a szervezőknek, Köszönjük!
Beszámoló: Fülöp
Miklós Fotók: Hostya Zoltán, Tirszin János - Nutrixxion
SZILVÁSVÁRAD MARATON, AVAGY FESZEGESSÜK
A HATÁROKAT! Mondhatni forgatókönyv-szerűen zajlott minden.
Szombat délután megérkezés,
a már jól bevált kis helyünk
elfoglalása, bandázás,
vacsorázás. Ami kicsit eltért
mégis, hogy Setiék esküvője akkor
került megrendezésre, így 11-ig azon is
részt vettünk, ahol volt egy kis tánc
és mulatás. Hajnal 4-ig ment a zene, de
szerencsére nem igazán zavart minket az
alvásban.
Fél 7-kor már ébredeztünk
és - hogy Szilvásvárad ne hazudtolja
meg önmagát -, esett is az eső. Jött a
jól megszokott radarképpásztázás, ami után nyugtattam
magamat és Mikit, hogy jó lesz ez, 9-re
eláll.
Aztán megérkezett Jucus, Miki,
Zézó trió, és befutott Ádám is. Közben
jött egy gondolat, hogy micsoda remek edzési
lehetőség lenne, hogy a fiúk mellett mi
lányok is menjünk ki a
hosszútávra. Sajnos, Jucus nem érezte
túl jól magát, így
nála az indulás se valósult meg, ő a
táborban maradt pihenni.

Rajt után a szokásosnak mondható
helyzet állt elő. Elmentek a lányok,
én beálltam a saját
tempómra, majd az első emelkedő végére
néhányukat visszaelőztem. Az Ördögoldalt
vártam, mint jó kihívás, de
meglepő módon nem éreztem rettenetesnek. Majd
jött a sípálya és
már száguldottam is lefelé.
Végig duruzsolt a fülembe a
kisördög, hogy meglehetne a
hosszútáv is. Ment a folyamatos matek, hogy 75
km-nél a limitpont, amihez 16 óráig
kellene odaérni… az meglehet. És eljött a döntő pillanat: jobbra, vagy
balra? Kértem egy szintrajzot,
megállapítottam, hogy igen ez bizony +40 km
és 1000 méter ráadás szint. Egy életem, egy
halálom, lesz, ami lesz alapon, az
időmérő chipet leadtam és kalandra fel,
irány a hosszútáv!

Már két fiút leelőztem, mikor a limitpont előtt
pár km-rel megláttam egy nagyon ismerős
bringást, kiabáltam is neki, hogy
„Alex, de jó, jövök!”
Együtt mentünk tovább, másztunk, majd csapattuk a
lefelét, majd mászás ismét,
szép hosszan - telók lezárva,
gyerünk. Sajnos Alexet valahol elvesztettem, fájlalta a
hátát és ez visszavette a
lendületét. Az utolsó,
jó hosszú lejtő elején rosszul vettem
egy nyomvályút és eldobtam a
bringát, vagy inkább a bringa engem, de semmi
komoly, már robogtam is tovább…

6 óra 40 perc és újra a
rajtközpontban voltam – azért a
végre sikerült elfáradni. Addigra Ádám, Hajtány Miki, Fülöp Miki, valamint
Zézó is bent volt, Alex pedig hamarosan
csatlakozott. Mindenki épségben,
egészségben, Szilvásvárad
Maratonra nem jellemző gyönyörű időben, mondhatni
száraz pályán teljesítette
a hosszútávot! Én az
eredménylistában DNF-be kerültem, de a
Strava mindent rögzített! :)
Beszámoló: Hudák Szilvia Fotó: Molnár Tibor
|