A 2015-ÖS SZEZONT IS HÁROMNAPOS TEKERÉSSEL NYITOTTUK!

HEGYIKERÉKPÁR 2015-03-29

Erősen kutakodni kell az emlékeim között, ha az első szezonnyitó táborunkat szeretném felidézni, az arcokra és a személyekre sokkal inkább emlékszem, mint az évszámra, 2006 vagy 2007 lehetett. A helyszín is bizonyos: Bogács. Itt indult útjára az azóta már hagyománnyá váló folyamat, miszerint minden év tavaszán és őszén szezonnyitó, illetve záró összejövetelt tartunk, amolyan edzőtábor jelleggel.

Bogáccsal már jó pár éve szakítottunk - 2010 tavaszán voltunk utoljára -, azóta áttettük a székhelyünket a Kétkerék Vendégházba, de megjártuk Hollókőt és több szlovák helyszínt is. A visszatérés ötlete nem volt új, időről-időre felvetődött, talán az elmúlt öt évben csatlakozó tagok kíváncsisága – hisz annyi sztorit hallhattak már a helyről – vagy a „Bükk rajongók” nyomása döntött? Nem is tudom, a lényeg, hogy március utolsó hétvégéjére lefoglaltuk az egyik Jurta házat a Bogácsi Termálfürdő tőszomszédságában található kempingben.

Az érkezésre a pénteki nap során került sor, aki tudott és akart már reggel megérkezett, hiszen egy jó kis túra volt tervbe véve erre a napra, mégpedig az egykori Víg-end teljesítménytúra útvonalának letekerése. Valószínűleg néhány tucat bringásnál többnek nem mond semmit az említett esemény neve, de aki ott volt 2008-ban azon az októberi hétvégén, az biztos, hogy soha nem felejt el.

Dióhéjban azért felidézném: a Merkapt SE és  Bringabanda két alkalommal is tartott közös évzáró tábort, az egyiket 2008-ban, a másikat 2009-ben. A korábbi alkalom során került megszervezésére a Bükkön át vezető teljesítménytúra, amely a Víg-end nevet kapta  - utalva a hétvégére, a vidámságra és az évzáró jellegre. A pályát pénteken kijelöltük, a rajt/cél terület elkészült és vártuk az indulókat, azonban olyan pokoli időjárás kerekedett másnapra, hogy csupán néhány mindenre elszánt bringás jelent meg, akiket kiegészítettek a két csapat tagjai közül a bátrabbak. Nos, csupán ez a kb. 20 ember tud mesélni az akkor történtekről…

Visszakanyarodva a mába, éppen ideje volt, hogy újra megtekerjük a legendás kört, és nem is tettünk másként: 11 óra körül, szinte hihetetlenül nyárias időben vágtunk neki a túrának. Az útvonal részletes ismertetésétől eltekintenék, akit érdekel, az visszaolvashatja a korábbi beszámolókban.

Az első megállónk kb. a táv harmadánál, Répáshután volt, ahová már mennydörgéstől kísérve érkeztünk meg. Rövid pihenő után a Bükk-fennsík irányába haladtunk tovább, ahol már esőnyomok fogadtak minket. A nap fénypontja kétség kívül a Király út volt - aki tudja, hogy miről van szó, annak nem kell részletezni, aki meg nem járt még arra, az iktassa be valamikor.

A Stimecz házig tartott az órák óta tartó szerencsénk, ugyanis addig rendre elkerültük az esőt, amely folyamatosan kerülgetett bennünket. Az eleredő égi áldás és a Felsőtárkányba vezető hosszú lejtőzés elég fázós kombót eredményezett, így nem meglepő, hogy a tóhoz érve kevésbé volt őszinte a mosoly az arcunkon.

A hátralévő 15 km-es szakaszt terepen nem vállaltuk be, így módosítottunk a tervezett útvonalon és aszfalton másztunk, majd gurultunk Bükkzsérc irányába, ahol összevárva a szétszakadó társaságot, Cserépfalun keresztül érkeztünk vissza Bogácsra. Az utolsó egy órát már teljes sötétségben, az előrelátó módon magunkkal vitt lámpák fényénél tettük meg.

Az elmúlt években a Jurta központ területén egy étterem is nyílt, így nem kellett messze menünk a vacsoráért, ahol előre leegyeztetett menü várt minket. A következő napirendi pont nem is lehetett volna más, mint a termálmedence felkeresése, ahol a hol erősebben, hol gyengébben hulló eső ellenére is komfortosan éreztük magunkat.

Az 1700 méter szintkülönbséggel megtoldott 65 km-es körben kellően megfáradt a társaság (na, meg voltak olyanok, akik pénteken nem tekertek, de fáradtan érkeztek), így néhány bringás videó megnézése után mindenki elszivárgott aludni, csak egy maroknyi csapat tért vissza az étterembe, hogy egy-két sör mellett átbeszélje a történteket.

Szombat reggel hűvös, de napos időre ébredtünk. Indulás előtt a csapat két részre osztódott, alakult egy rövid és egy hosszú távos gruppetto, hogy mindenki az igényeinek megfelelő terhelést kaphassa. Egyedül Ádám lepődött meg, amikor rájött, hogy két irányba indulunk és ő a tervei ellenére a nagyobb kanyart tervezők közé keveredett.

A hosszú távos alakulat lendületesen hajtott a töltésre és hagyta el a települést, hogy 1-2 km múlva a sár fogságába kerüljenek, ugyanis az éjszakai esőzés a választott utat szinte járhatatlanná tette. A csúnyán benézett szakasz többek kedvét szegte és visszafordulásra kényszerített néhányunkat.  

A sors fintora, hogy a nap további részen alig találkoztak a továbbmenők sáros résszel, pedig elég nagy körben jártuk be a hegység zugait. A 75 km-es karika érintette a Hór-völgyet, Bükkszentkeresztet, a Bükk-fennsíkot és a Török út - Cserkész ösvény szakaszt, amely igazán emlékezetes lejtőzésként marad meg az emlékezetünkben. A visszaút hasonló forgatókönyv szerint zajlott, mint előző nap: ránksötétedett és országúton tapostunk vissza Bogácsra.

Vasárnapra is maradt egy rövidnek szánt, ám hosszabbra nyúlt menet, amely során Felsőtárkányba mentünk át terepen, onnan Egerbe tekertünk turistáskodni: a Dobó téren és a bazilika előtt fotózkodni, a Szépasszony völgyben pedig gömbpalacsintát enni. A visszautat próbáltuk a lehető legrövidebbre venni és Szomolya felé visszatekerni, azonban levezetésnek az 50 km így is meglett.

Ha a csapattagok aktivitása felől nézzük a hétvégét, akkor elégedettek lehetünk, hiszen 20 fő vett részt a szezonnyitón, illetve a legtöbbet tekerők közel 200 km-t és 4500 méter szintet pedáloztak össze. Ha az egyéb programokat nézzük, a fürdőzési lehetőséget és a közös estéket, akkor sem lehet hiányérzetünk. A részemről egy dologra nem jutott idő, az alvásra, de nem is ezért mentem. :)

Köszönöm mindenkinek, aki eljött és részt vett az eseményen, remélem jól éreztétek magatokat. Zárjuk a beszámolót a jól megszokott módon: folytatása következik!

Ha idáig elértél az olvasásban, akkor nincs más dolgot, mint megnézni a három nap történéseit 5 percbe sűrítve.

Beszámoló: Fülöp Miklós
Fotó: Csete Sándor, Ladányi Miklós