Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



SALZKAMMERGUT TROPHY 2007

HEGYIKERÉKPÁR 2007-07-18

Hangos zsivaj vesz körül, német szavak repülnek felém, egy asztalnál ülök, körülöttem a csapattársaim. Jó a kedvük. Tésztát esznek és sört isznak hozzá. A Bad Goisern főterén felállított óriási sátorban vagyunk, körülöttünk hömpölyög a sokadalom.

salzkammergut_trophy_2007_0002

Délután érkeztünk. Első utunk a Stephaneumba vezet, itt lehet a rajtszámot és a nevezési csomagot átvenni. A sor kilóg az épületből, aminek nem örülünk, de meglepően gyorsan megy minden. Óriási szatyrot nyomnak a kezünkbe, amiben a választott távtól függő mennyiségű energia szelet, zselé, italpor, oxivíz, póló, magazin, kutyafüle van. A bokára rögzíthető tépőzáras chippért leszurkolunk 45 euro kauciót, aztán megyünk a kocsihoz. Irány Gosau, itt vannak a házak ahova szállást foglaltuk.

salzkammergut_trophy_2007_0001

Hihetetlenűl gyönyörű minden, hullámzik a táj, amely a zöld számtalan árnyalatában pompázik, távolban farkasfog szerű sziklacsúcsok. Az ablakunk alatt patak csörgedezik, mellette tehenek legelnek. Gyors lepakolás után indulunk vissza a fesztiválra. Nehéz a parkolás, sok az autó. Mindenfelé magyarok, Dobos Feri ránk köszön. Először megnézzük a kiárusítást: mezek fél áron, bringás cipők 20 euróért, itatós zsákok 25-ért… Nem rossz, veszek is egy Source zsákot. Szembe jön Gary Fisher, Oszi régi ismerősként int neki: Hello! Igyekszünk, mert fél nyolc van és csak nyolcig osztják a pastát. A többiek már a sorban állnak, mindjárt kapják a tésztát, mi is odapofátlankodunk. Jó helyen találunk asztalt, mellettünk a pult, mindenki kér sört. A színpadon bringa szépségverseny majd az osztrák Johnny Rockers zenekar nyomja a Linkin Park, Red Hot Chili és Nirvana dalokat.

Hangos zsivaj vesz körül az asztalnál, ahol a csapattársaimmal ülök. Körbenézve csupa jókedvű bringás a világ minden részéről. Holnap Salzkammergut Trophy!

salzkammergut_trophy_2007_0003

Reggel nem kell korán kelni, hét körül ébredünk. Közös reggeli, készülődés, bringák a kocsikra: ismét úton vagyunk Bad Goisern felé. A városhoz vezető utak mentén mindenhol autók állnak, egy zsebkendőt sem lehet leejteni. Le-fel száguldoznak a melegítő biciklisek. Jó helyen találunk parkolót, ismerős autó, Jociék már sehol, nekik fél tízkor van rajt. Lekapom a bicót a tetőről és Zsoltival hajtunk a startvonalhoz, hátha elcsípjük a többiek rajtját. Hatalmas a hangulat, rengeteg néző. Odafurakszunk a kordonhoz, épp jókor, mert startol az első blokk. Emelőkosárból kamerával veszik a rajtot, 11 stáb közvetíti az interneten és a helyi adón a versenyt. Óriás kivetítőkön a nézők is láthatják, hogy mi történik a pályán.

Fényképező a kézben, a második szektorból megindul Joci és Peti, hangosan kiáltunk nekik. Hajrá Merkapt! A tömegben nem látjuk, de tudjuk, hogy Zsoci és Roni is nekieredt az 53 km-nek.

salzkammergut_trophy_2007_0004

salzkammergut_trophy_2007_0005

Roni, Peti, Joci és Zsoci már úton, a többiek még pózolnak…

Vissza az autóhoz készülődni, mi egy óra múlva rajtolunk. Sokat iszunk, mert nagy a meleg. A lányok naptejjel kenik magukat - ők még erre is gondolnak. Lassan leszivárgunk a rajthoz, egy mellékutcába nyúlik a tömeg, beállunk. Jön Geri, aki velünk jött Debrecenből, csinál rólunk néhány fotót. Alig halljuk a rajtjelet, csak látjuk, hogy lustán, lépésben megindul az óriási tömeg, hogy teljesítse a classic táv 109 km-ét. Lassan áthaladunk a rajtkapun, Ildikó és Zsuzsi integet, kiabál, fotóz…

salzkammergut_trophy_2007_0006

 A 109 km-es különítmény…

Nagy sóhajokkal gondolunk az előttünk álló több mint 100 km-re. Az a terv, hogy együtt megyünk, hisz mindannyian a középtávú maratonokhoz szoktunk, nincs tapasztalatunk ekkora távon. Nem rohan senki, kényelmes tempóban haladunk, lassan elkezd emelkedni az út a kerekek alatt. Hangosan szurkolnak az út mentén állók. Beleborzongok. Jó itt lenni.

salzkammergut_trophy_2007_0007

A beton kigyón tekerve, mászunk egyre feljebb, az órám jelzi 26%-os az emelkedő… Már a pulzusom is jelzi. Lassan ritkulnak a házak, beérünk az erdőbe. Nagyon szigorúan emelkedik az út, már annak is örülök, hogy néhol csak 10%-os. Egy kis fahíd miatt beszűkül az út, feltorlódunk. Kihasználjuk a csöppnyi pihenőt és csinálunk pár fotót. Nem csak meredek, ázott is az út, toljuk kicsit a bringát a sárban majd visszaszállunk rá. Egyik kanyar követi a másikat, ahogy egyre magasabbra érünk, úgy lesz egyre gyönyörűbb a panoráma. Az erdei, hűvösebb levegő után, újra a tűző nap ostorcsapásai alatt nyögünk. Zsolti kicsit lemarad, Oszkár türelmetlen: Miért nem megyünk? Balu tanácstalan: menne is, maradna is… Röfivel egyetértünk, hogy mindenképp bevárjuk Zsoltit, Osziéknak mondjuk: menjenek nyugodtan.

salzkammergut_trophy_2007_0008

salzkammergut_trophy_2007_0009

Hárman folytatjuk az utat, mögöttünk a Dachstein gleccser lélegzetelállító látványa. Lassan felérünk 1350 méterre és megkezdjük a száguldást. Hevesen ver a szívem, élvezek minden kanyart, minden bukkanót. 6-7 km száguldás után beleszaladunk a C-táv mezőnyébe és újra felfelé haladunk. Lassabbak nálunk, ők már egy órával többet mentek. Utolérjük Roni párját Tamást, váltunk néhány szót. Az első frissítőnél almát, banánt eszek és az itatószsákomat is megtöltetem, majdnem kiürült, pedig még csak 20 km-t jöttünk. Röfi panaszkodik, hogy fáradt. Előreindul, úgyis beérjük. Zsoltival még eszünk egy mézes sütit.

Tovább indulunk, újra fel. Gyönyörű és változatos a táj. Elérjük a legendás, sziklába vájt utat az Örök Falon. Rövid, de a fényről beérve, vaksötét szikla alagutakban villannak az automata fényképezők. Vékony vaskorlát választ el a szakadéktól, jó lenne megállni nézelődni. Tovább megyünk és lejteni kezd, egynyomos erdei úton gyorsan haladunk. Többen óvatosan mennek, avarban, köveken át előzöm ki őket.

salzkammergut_trophy_2007_0011

Harcban a lányaink!

Furcsán hajladoznak a fák előttünk, szél borzolja a lombjukat. Meglátom, hogy helikopter lebeg az erdő felett és egy kötél végére rögzített vákuumágyban, egy bringást emelnek a magasba. Nagyot eshetett. Földúton, csúszos sárkatlanon, kavicson, betonon, lépcsőn és hídon érünk vissza a lakott területre és közelítjük meg Bad Goisern-t. Újabb frissítés, két Merida Team-es fiatal sráccal beszélgetünk miközben sajtos szendvicset eszünk.

salzkammergut_trophy_2007_0010

Mellettünk folyó, felettünk árnyas lombok, távolban zord sziklacsúcsok, annyira szép, szinte már giccses. Az út mentén hangosan „ollézó” szurkolók nyújtják pacsira a kezüket. Jólesik mindenkinek, örömmel belecsapunk a tenyerükbe. Az út felett locsolócső permetezi a vizet a bringásokra, jó alámenni, lúdbörzik a hideg cseppektől a bőröm. Áthajtunk a városon, majd elhagyjuk azt. Az út mentén, egy táblán, legörbülő szájú, piros fejű arc alá vastag betűkkel írva: 70 km. Még csak 40 km-t jöttünk.

A Hallstatt-i tó partján haladunk, alig emelkedik az út, inkább sík. Lendületesen tekerünk, van időnk csodálni a tájat, egy-egy zselét benyomunk mindannyian. Függőhíd színesíti az amúgy sem szürke utunkat. Egy strandon vár minket az újabb frissítő pont, itt is bőséges a választék. Miközben iszok, egy segítő mentolos zselével keni be a combom - jólesik - valami izomlazító lehet.

A pihenő után Hallstatt felé folytatjuk az utat. Alig érjük el a város szélét, élesen-meredeken kanyarodik fel az út az erdőbe, ahol magyar lányok hangosan buzdítanak. Rövid erdei mászás, majd aszfaltút következik. A napsütés kínzóan forró, 58 km-nél járunk és egy ezres felfele áll előttünk. Nem lesz könnyű. 5-6 km/h-val tekerünk, meredek az út. Hiába a csobogó patak, a számtalan forrás, a távolban aláhulló vízesés, nem tudják elvonni a figyelmünket a szinttérképről, ami kíméletlenül mutatja, hogy milyen sok van még hátra. Egy sebes folyású patak felett átívelő hídon megállunk szusszanni - többen így tesznek - pár percig csak a tova rohanó vízet bámulom.

salzkammergut_trophy_2007_0013

salzkammergut_trophy_2007_0014

Egyenletesen, folyamatosan emelkedik az út, a nap ereje nem csökken - forrás alá dugom a fejem - kezd monoton lenni a felfelé. Folyamatosan jönnek szembe-lefelé bringások, ők nem harcolnak tovább és inkább visszafordulnak. Nem jó látni őket. Vajon mi bírni fogjuk? Röfi lemarad. Többször várunk rá, kezd elfogyni. Kicsit aggódom érte, nehogy feladja. Zsoltival megindulunk, megállunk… Sokan kóvályognak az úton, többen tolnak. A rövid pihenők nekünk is jól esnek, bár tudjuk, mennünk kéne. Beülünk egy árokba, Röfi mogyorót vesz elő, nagyon kivan. Több, 200 km-t bevállaló „A” távos - akik hajnal öt óta tekernek - elmegy mellettünk, fogalmam sincs, hogy bírják. Pár perc alatt három magyar versenytárs is megáll rövid pihenőre, együtt indulunk tovább.

salzkammergut_trophy_2007_0015

Lassan mókuskerekezve, egyre feljebb jutva, egy-két megtorpanással, a végén a meredek sziklás úton már csak tolva, de csak elérjük az 1500-as csúcsot. Jön a lejtő! Nekieredünk, hú de jó száguldani lefelé! Újabb frissítő - már csak víz és forró banán van - gyerünk tovább. Ó, ismét emelkedik az út, beállok egy tempóra, nem nézek hátra, csak megyek. Egyszer megállok, elhagytam a többieket - várok kicsit – csak Zsolti jön, azt mondja menjünk. Hosszú, izgalmas lejtőzésbe kezdünk, végre döngethetünk, 10 km alatt 700 métert jövünk lefelé. Leérünk a Gosausee partjára, még egy pillantást vetünk a havas Dachstein gleccserre és nyomjuk tovább lefelé, a betonon 80-al repesztünk.

salzkammergut_trophy_2007_0016

Gosau-ba érve egy szálloda teraszáról szpíker mondja be mindenki nevét, hangos zene szól, sok az érdeklődő. Nyújtózunk egy párat, feltöltetjük az itatózsákokat, az izotóniás italhoz rágok egy kiflivéget, hogy az édest ízt elvegye a számból. Ráhangolódunk a 400 méteres mászásra, ami következik és neki kezdünk. Jó tempóban haladunk. Erőt ad, hogy érzem: meg fogjuk csinálni! Néha hátra nézek, Zsolti jön mögöttem, Röfi leszakadt, nem tudom bírja-e.

salzkammergut_trophy_2007_0017

A nap kezd eltűnni a hegyek mögött, leveszem a szemüvegem, mert nem látok jól a félhomályos erdőben. Sok a kő és kis vízfolyások teszik síkossá őket, két patakon is átvágunk. Kigurulunk az aszfaltra - még egy frissítő, fél pohár Bed Bull-t iszunk - és suhanunk le a tóhoz, Bad Goisern felé. Egy kis mászásra még visszazavarnak az erdőbe, de már mosolygok, szinte vissza sem váltok, úgy megyek fel az emelkedőn. Elhagyjuk a még 10 km-t jelző táblát, már 100 a lábban van. Le a főútra, vissza a városba. Vannak, akik bolyoznak, egy srác defektes kerékkel teker. A helybéliek is bírják szuflával, még mindig szurkolnak.

salzkammergut_trophy_2007_0018

Már hallom a zenét, a szpíker hangját, még jobban nyomjuk. Boldogító érzések kavarognak bennem - oldalra nézek - Zsolti is vigyorog. Már a kordonok közt hajtunk, a tömegből hallom a hangokat: Mikiiiiii! De jó érzés, de jó beérni, mindenki mosolyog! Megcsináltuk!!! Körénk gyűlnek a többiek, többen már "civilben". Egy-két falat - gyors telefon haza - Röfi is beér. Nagyon fárad, örülni sincs ereje, majd holnap...

Hangos zsivaj vesz körül, egy padon ülök, körülöttem a csapattársaim. Jó a kedvük. Az enyém is az. Fáradtak vagyunk. A Bad Goisern főterén felállított óriási sátornál vagyunk, körülöttünk hömpölyög a sokadalom. Élvezem minden percét. Jó itt lenni.

Az eredményhirdetéskor derül ki, hogy Roni összetettben tizedik, a kategóriájában negyedik lett és csak egy perccel maradt le a dobogóról. Nagyszerű eredmény. Gratulálunk hozzá!

salzkammergut_trophy_2007_0019

salzkammergut_trophy_2007_0020

Másnap hallstatti kirándulás, kinek-kinek sóbánya látogatás vagy strandolás volt a program.

salzkammergut_trophy_2007_0021

salzkammergut_trophy_2007_0022

Mindannyian túl vagyunk a Salzkammergut Trophy-n: 12-en 861 km-t tekertünk:-)


CIKKAJÁNLÓ



2017-08-17  HEGYIKERÉKPÁR

SIKERES SZERVEZÉS, EREDMÉNYES VERSENYZÉS

Nagy érdeklődés mellett rendezte meg csapatunk augusztus 12-én a nyolcadik MOFÉM Underworld Kupát, amelyen öt futamban 200 induló csapott össze. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: egy + öt =