Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



SZÉP EMLÉKEK: MÁTRA MARATON 2007

HEGYIKERÉKPÁR 2007-09-11

Maratonon való induláson ennyit még nem vekengtem, gyakorlatilag csütörtök estig biztos voltam abban, hogy nem indulok. Vívódásaim legfőbb okozója a kedvezőten időjárás előrejelzés volt, ami konkrétan esőt jelentett, ami köztudottan sarat generál, amit köztudottan és tiszta szívemből utálok. Az utolsó pillanatban, nagyrészt Röfi rábeszélésének engedve, mégis úgy döntöttem, hogy benevezek, amit így utólag nem bántam meg.

A Mátra Maraton a T-Mobile Top Maraton sorozat utolsó állomása, és egyben az utolsó megmérettetés az év egyik fő kihívása a 24 órás csapatbajnokság előtt. Tekintettel a bizonytalan minőségű pályára, csapatunk gumifetisisztái lázas igyekezettel próbálták megjósolni az ideális külsőválasztást. Mi Röfivel úgy ítéltük meg, hogy sár (ejtsd: sááááááárrr!!!) minden kétséget kizáróan lesz a pályán, köszönhetően a többnapos esőzéseknek, és az évszakhoz képest mérsékelt hőmérsékletnek.

matra_maraton_2007_0001

Ennek tükrében, mindketten úgy döntöttünk, hogy kerékpárválasztás tekintetében visszanyúlunk a hegyikerékpározás hőskorába, ezért Röfi egy nagyjából 95’-ös évjáratú pompás Gary Fisher kerékpárt, jómagam egy modernebb felszereltségű, de full merev bringát választottam.

A verseny napjára, ahogy mondani szokás, az időjárás kegyeibe fogadta a versenyzőket. Szeles, kissé hűvös (Bocipók szerint mindenképpen hideg), de napos idő örvendeztette a csapatsátor köré ezúttal szép számmal gyülekező tagokat. Rendezett rajt-cél terület, a mindig sziporkázó Bíró Ádám, Röfi instand bazárja, valamint retrókülönítményünkre való rácsodálkozás, kellemes hangulatot indukált. A tavalyihoz képest a pálya csak kis mértékben változott, tehát a hosszú és középtávon induló versenyzők nagy örömére a sípályán való bemelegítő mászás megmaradt, ezért a rajt előtti külön bemelegítés ismét hanyagoltuk.

matra_maraton_2007_0003

Fél tíztől tíz óráig lezajlott a három táv rajtja, utoljára pontban 10-kor a középtávé, és mivel a csapat túlnyomó része a középtávon indult (pontosabban Ildi kivételével mindenki), lehetőségünk volt praktikus és hasznos tanácsok beordításával hozzájárulni a hosszú és rövidtávon indulók sikeréhez.

matra_maraton_2007_0002

A rajtot megelőző percekben azért titkon elbizonytalanodtam. A szánalom és a tisztelet fura keverékét véltem leolvasni a többi induló tekintetéről, miközben kerékpáromat mustrálták. Az oké hogy jó buli (Röfi szerint), meg mi így is tudunk zúzni lefelé, de valljuk be a merev villa már meglehetősen meghaladott koncepció napjainkban és Balu doktor szerint teniszkönyök kialakulásához is vezethet a túlzásba vitt alkalmazása. Ám csapatunknak sikerült az ellenpéldát is felvonultatnia Zsoci személyében, akinek az elől-hátul 15678 x 106 millimétert mozgó gépállata, szintén nem tűnt praktikus választásnak (ezt utólag ő is beismerte).

matra_maraton_2007_0005

A rajt kényelmesen komolyabb tülekedések és atrocitások nélkül lezajlott, köszönhetően az átgondolt rajtterületnek és az ezt követő széles aszfaltútnak. Kisvártatva sípoló tüdővel azon kezdtem töprengeni, hogy emlékeimben vajon miért tűnt rövidebbnek a Kékestetőre felvezető sípálya.

Végül inkább beláttam, hogy a sípálya kellően hosszú és szívdobogtatóan meredek ahhoz, hogy felülbíráljam a téves információt tároló memóriámat. Próbáltam úgy manőverezni, hogy ne kelljen leszállnom a paripáról és végig tudjam tekerni az emelkedőt, aminek a végén egy kongás különítmény próbált még némi lelkesedést pumpálni a nagyrészt hányingerrel és heveny légszomjjal küszködő kerékpárosokba. Az emelkedő végét megváltásnak éreztem, kortyintottam egyet az itatózsákomból, majd krákogva kiköptem, mivel a felesleges bemelegítésen kívül, a felesleges itatózsák tisztítás is mellőztem a verseny előtt.

matra_maraton_2007_0006

A mászást rövid aszfaltos, majd egy hosszabb, sáros erdei lefelé követte, amit kezdetben óvatosra vettem, mivel egyenlőre nem tudtam, hogy fogja lereagálni a bringa. Nem tartom magam nagy ásznak a lejtőzésben, de hamar beláttam, hogy felesleges volt aggódnom. Rövid megtorpanásom után élvezettel kezdtem előzgetni a "bátortalanabb" egyéneket és néha vigyorogva pillantottam át, ahogy a ’fully’ kolléga értetlenkedve bámulja, ahogy jelentős sebességkülönbséggel elpattogok mellette a köves lejtőn.

matra_maraton_2007_0008

Nagyjából a Tetves-rét környékén kezdett beállni a sor, itt összetelálkoztam egy sráccal, aki még a Salzkammergut Trophy –ról volt ismerős. A következő 15 kilcsit együtt lószoltuk, próbáltunk felzárkózni az előttünk lévőkhöz. Jól ment a tekerés, nem éreztem fáradságot és mintha valami frissítőállomást is elhagytunk volna, de eszembe se jutott megállni. 

Valahol a Lajosházi frissítő előtt egy szokásosnál is kövesebb lejtőn kaptam egy számottevő hanghatással járó defektet az első kerekemre. Az első gondolatom az volt, hogy ennyit a merevvilláról, sittet aprítok belőle, mivel eddig még soha nem volt defektem maratonon. Félreálltam, elmormoltam a szokásos, és ezúttal is komolyra sikerült átkaimat, majd komótosan nekifogtam a belsőcserének. Mivel nem volt pumpám, abban bíztam, hogy a csapattársaktól tudok kölcsönkérni, ezért néha fel-felpillantva a szerelésből figyeltem az ismerős kék mezeket.

Nem kellett sokat várnom, Imi zúgott el mellettem és suhant tova lelkesen integetve, miközben pumpát kérő ordításom semmivé foszlott nyargaló alakja mögött. Sebaj, hamarosan Balu tűnt fel, aki látva nyomoromat, kisegített végre pumpával, majd a lelkemre kötötte, hogy ezt szokásom szerint ne hagyjam el. Amíg a defekttel bajlódtam beért Tomi, Miki és Röfi, mindegyikőjük segítőkészen megállt. A csere durván 10-15 percemet vette igénybe, nagyrészt köszönhetően a rendkívül rossz hatékonysággal működő eszköznek. Zsibbadt alkarral, de kipihenten ismét nyeregbe pattantam, és próbáltam újra felvenni a tempót.

Hamarosan, kb. 32 km környékén beértem Röfit. Már messziről hallom, amint egy emelkedő alján (ő még nyeregben volt) kántálja a bringát tolóknak hogy: – nem gyalogtúra, Emberek! A mellettem fujtató nagydarab srác epésen meg is jegyzi, hogy: - jó erőben lehet a haver, erre én: - nyugodj meg, hamarosan ő is tolni fog. Röfi valóban tolt az emelkedő tetejéig, majd ott ismét nyeregben lekiabált: – nem gyalogtúra, Emberek!

Nem titkolt célom Tomi beérése volt, ehelyett nem kis meglepetésemre a Szénégetőknél lévő frissítőállomáson Imrét értem utol. A hátralévő 15 km nagy része aszfalt volt, szinte egyedül tekertem. Az utolsó 6 kilométeren találkoztam Mikivel, majd nem sokkal utána Tibivel a kellemesen technikás erdei csiki-csukin.

Biztosan tudom, hogy nem én voltam az egyetlen akit megtréfált a ravasz kis kanyar mögött rejtező csermely, az ügyes kis betonhíddal. Nem sok kellett ahhoz, hogy én is úgy járjak, mint a nagyszerű belga kerékpáros mezeiről ismer Zoltán barátunk, aki ezúttal sem úszta meg serülés nélkül a megmérettetést.

matra_maraton_2007_0009
Oszi a full merev gépével - defekttel együtt is - a középtávosok háromnegyedét a háta mögött tudhatja!

matra_maraton_2007_0010

A célba beérkezve csinos ámde túlöltözött lányok fogadtak, t-mobilos mikrotörölközőt ajándékozva. Sátorhoz érve az első amit megláttam, hogy Zoli (Van De Ven Olen) Zsolti gépének pózol. Nem sokkal korábban ért be előttem, és meg kell hagyni sebesülése kétségkívül látványosra sikeredett.

Lassan mindenki beszivárgott a célba, sztorizgattunk, kajáltunk, megvártuk az eredményhirdetést, mivel Roni ismét nagyszerű eredményt ért el. A nők versenyében középtávon ötödik, kategóriájában második lett, és ismét letekert mindenkit a csapatból, természetesen ezt az ő szokásos szerénységével kezelte le, és ízletes pitével kárpótolta a vérig alázott fiúkat. :-)

Csapatunk erőnléte és motivációja helyén van, optimistán tekinthetünk az elkövetkező komoly kihívást jelentő hétvégére, valamint retró különítményünk bebizonyította, hogy kerékpár-kezelési technikánk megérett a full merev konstrukciók használatára…

matra_maraton_2007_0011
Roni - legnagyobb büszkeségünkre - ismét a dobogón!

Beszámoló: Szeiler Oszkár


CIKKAJÁNLÓ



2018-04-17  HEGYIKERÉKPÁR

ZSELIC MARATON A KELLYS SÁTOR MELLŐL

Fördős Panni, a Zselic Maraton master 1-es női győztesének küzdeleme a verseny előtt, közben és után. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: hét + hat =