Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



SUPERCROSS: PALÓC CROSS

HEGYIKERÉKPÁR 2013-12-01

Milyen volt újra versenyezni? Ezt a kérdést tette fel Fülöp Miki a minap, amikor arról értekeztünk, hogy tudnék-e egy beszámolót írni a hétvégi versenyről. A rövid válasz ez lenne: fájt. Kicsit bővebben pedig azt mondanám, hogy fájt, ugyanúgy, mint régen. És ez így van jól.

Nehéz volt az elmúlt két hónap, voltak pillanatok amikor kétségeim voltak, hogy valaha is teljesen rendben lesz a térdem. De a Veszprém Cross-ra már bringával látogattam ki, és a hétvégén, Balassagyarmaton indultam is. Elitben. Hol máshol? :) Sok jóra nem számítottam, de valahol muszáj újra elkezdeni.

A hatórási vonaton ülve újra előjöttek a régi emlékek, igen, megint versenyre megyek. Az érzés ismerős, reggeli a vonaton, még félig alszom. Nem baj, majd a kocsiban Pesttől lesz időm szunyókálni. Csabi vett föl Kelenföldön, ő már egész ébren van. Juci viszont annál álmosabb volt, amikor összeszedtük őt is, legszívesebben még csak most fordulna a másik oldalára az ágyikójában. Ennek ellenére végül egyikünk sem alszik az oda úton, eldumáljuk az időt.

suprcross_balassagyarmat_2

Balassagyarmaton, az iskola udvarán már érzem, hogy lassan helyreáll a világ rendje - versenyen vagyok. Szinte mindenkit ismerek, aki  szembejön velem. A pálya sem ismeretlen, igaz „kicsit” kellemesebb, mint tavaly. Idén csak egy kis sár van, semmi több.

Szokás szerint a bemelegítés egy kis szurkolással kezdődik, Jucusnak csörömpölünk a legendás szurkolóeszközökkel, meg mindenkinek, aki éppen arra jár. Amikor már hangunk nem sok van, ideje gurulgatni is egy csöppet, mégsem lehet csak úgy nekiesni a futamnak. Hiszen elitbe neveztem. Legalább a látszat meglegyen, hogy én komolyan veszem. Közben meg nem. Csak örülök, hogy itt vagyok. Nem ma fogok nagyot alkotni, és nem is holnap. De újra elindultam az úton, és ez is kell hozzá. 

suprcross_balassagyarmat_4

Be vagyok rozsdásodva, elég esetlenül forgolódok még a kanyarokban, egy-két féktávot, ívet is rendesen benézek. Csabi mögöttem kuncog, végignézi az egészet. Ez ilyen… Én most gyakorolni jöttem, nem versenyezni. Eljön majd még az a pillanat is, de arra még várni kell jópár hónapot.

A rajtnál sem találom még a helyem, igazából leghátul lenne. Száz méter sem kell, és már majdnem ott vagyok. Megy ez kérem, nincs itt semmi gond. A fordulóig ing-gatya, jobbkanyar, egyenes, balkanyar, akadály, hopp vissza, ráz, mint a fene, mit keresek én itt? Csabi már elhúzott, aszongya, hogy nem edz - persze, csiki-csuki, huppan lefele, huppan fölfele, előttem is huppan, de ő a földre. Ej de jó kis malackodós rész, mászunk, de minek, szia Peti! Homok, és na még egy. Nagyjából ilyen volt egy kör a pályán. Nem montis, nem országútis - kikérem magamnak -, én most cross-ozom!

suprcross_balassagyarmat_1

A verseny felére a stopli már annyi homokot, sarat, füvet gyűjt, hogy nem dokkol a pedál. Nem baj, úgysem ezen múlik. A lefeléken úgy szorítom a nyerget, mint a kisgyerek, amikor pipilni kell. De nekem most nem kell.  Érzem, a terhelést megkapja a testem, furcsa is neki. Nem pörög úgy, mint régebben, de valami azért van. Jó lesz ez, valamire azért még emlékszik.

Nem leszek utolsó, ami meglep. Hízik is a májam, persze csöndben, nem verem nagydobra, csak a mezem repedezik szép lassan. Letusolunk, mert hát úri népség vagyunk, utána pizza szelet, húst-hússal módra, mert ilyenkor lehet! Megint jó volt Balassagyarmat, hozta a „kötelezőt”. Mert dehogy kötelező, viszont sokan örülnek, hogy van.

suprcross_balassagyarmat_3

A hazaúton pótolja Juci az elmaradt reggeli durmolást, egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy csönd van a hátsó ülésen. Untattuk valami macsó szöveggel, hadd szokja. De nem, ő bojkottál, pedig mi a szívünket-lelkünket beleadtuk. Később már én is hasonlóan érzek, kezd elnyomni a fáradtság. Még csak a vonaton ülök, de úgy érzem, hazaértem. Mert ez az a világ, ahol otthon érzem magam, ez az, amiért szeretek dolgozni. Két napra rá viharos erejű szélben, hóesésben megyek ki futni, mert a lendület újra megvan, és alig várom a következőt. A következő versenyt, évszakot, szezont, évet, Master 1-et, Master 2-t, 3-at, 4-et, 5-öt, 6-ot…

suprcross_balassagyarmat_5

Mert ez ilyen.

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint
Fotó: Danó Péter – hegyibringa.hu


CIKKAJÁNLÓ



2018-11-13  HEGYIKERÉKPÁR

ÉLMÉNYBRINGÁZÁS AZ ŐSZI ERDŐBEN

Vasárnap kihasználtuk az évszakhoz képest meleg időt és Fehér Csabi budai edzőkörét derítettük fel közösen. [...]




KOMMENTEK



Alex2013-12-06 16:10:30
Október elején elesett a szlovákiai szezonzárón, azóta pihenőn volt. Itt a történet: http://merkaptse.hu/cikk.php?hid=372
Jose2013-12-05 22:14:25
Nekem nincs meg a sztori, hogy mi történt a főhősünkkel. Segítenétek?








Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: hét + kilenc =