Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



MÁTRA MARATON 2013

HEGYIKERÉKPÁR 2013-09-01

Szeretjük a Mátrát. Azt hiszem ezt az egész csapatunk nevében mondhatom. Sajnos idén úgy alakult, hogy tavasszal a szezonnyitó táborunkat nem tudtuk a szokásos helyen, a Kétkerék Vendégházban tartani, ezért mindenképpen indulni akartam a Mátra maratonon, hogy ebben az évben is legalább egyszer tekeregjek a jól ismert ösvényeken. Az sem volt kérdés, hogy melyik távot választom, mivel egyedül a hosszútávon van benne a Kétkerék vendégház frissítője és illetlenség köszönés nélkül hazamenni. Tavaly már volt egy sikertelen próbálkozásom ezzel a távval, pont Zsoltéktól fordultam vissza mert már annyira elfogytam, most viszont esélyt nem adtam ilyesmire.

A verseny reggelén utaztunk a verseny helyszínére az ún. bulijárattal, ami onnan kapta a nevét, hogy egyik főkolomposunk egyenesen Fejesné és Fejes úr esküvőjéről érkezett enyhén kialvatlan állapotban. Részéről nem is fűztem túl sok reményt a hosszútáv teljesítéséhez, de úgy tűnik romlik az ítélőképességem, aznap több dologban is tévedtem. Történt ugyanis, hogy az oda úton azon filozofálgattunk, hogy ki milyen kedvében van, milyen tempót menne és azt találtam mondani, hogy majd Mikivel (nem a Fülöp, hanem a Hajtány) megyek, nyugiban, túrázósban. Erre Jucus rákérdezett olyan hangsúllyal, amilyennel csak ő tud, hogy Miki tempója nekem túrázós? Meg kell mondjam, nem volt az. :)

A verseny helyszínén gyors kapkodás (tudok lassan is kapkodni :D), interjú, Jucus kulacsának lenyúlása, melegítés imitálása, majd szinte rögtön rajtolás ami után meglepően jól éreztem magam a nyeregben. Kicsit ásítoztam még, de nálam ez teljesen normális. Összeállt a hosszútávos Merkaptos vonatunk (Alex, Hajtány Miki és Zeezoo) és dumálgatva indultunk a Kékes felé.

Jópár embert már itt elhagytunk, majd Mekit értük utol, aki át is vette Zeezoo szerepét, mert ő meg szép lassan lemaradt. Mikivel fárasztottuk még a srácokat pár hülyeséggel, majd a Kékes tövébe érve megléptünk tőlük. Évről-évre egyre könnyebbnek tűnik a sípálya, főleg azok után, hogy megtapasztalja az ember milyen is több mint egy órán keresztül kistányéron mászni. Ahhoz képest ez a negyed óra felüdülésként hat.

Az első lefelében tartottam egy kicsit attól, hogy Miki elhúz majd az össztelós géppel, de sikerült értelmes tempót menni a kövek között, így maradtunk együtt. Vicces volt, amikor néha egy-egy kövesebb résznél felnyögött az ütések hatására, ilyenkor szemrehányóan néztem rá, hogy "Ezt nekem ne!". Ott összteló, széles gumi, nálam meg merevváz és csirkegumi, amitől ugye veseköve nem nagyon lesz az embernek a Mátrában. Az is igaz, hogy magamnak akarom a bajt, és viseljem szó nélkül, ha már ilyen hülye vagyok és ragaszkodom a merevfarúhoz. :)

matra_maraton_2013_miki

Az első harminc kilométeren nem nagyon történt semmi, mentem elöl egy aránylag lendületes tempót nyomva, aminek hatására folyamatosan előzgettünk. Ekkor döbbentem rá, hogy ez nem egy középtáv lesz, és bőven van még hátra, nem a megszokott három-négy órás menet lesz. Kicsit be is tojtam, hogy menni fog-e végig, ezért visszavettünk egy kicsit, hadd pihenjünk. Ez abból állt, hogy még mindig előzgettünk, de legalább néha már leálltunk beszélgetni is a sporttársakkal, hogy mégse unatkozzunk annyira, ha már akadt egy kis extra levegőkapacitásunk. Itt láttuk meg először sokak nagy mumusát, az Egysebis Embert egy kisebb szerpentines szakaszon. Sok váltós kollégát ijesztgetni lehetne a róla szóló mesékkel éjjelente, lefekvés előtt, annyira félelmetes ahogy a semmiből egyszer csak feltűnik, és csendes billegéssel egyszerűen bedarálja az embert.

Gombi kolléga is itt tűnt föl egy oldalsó ösvényről, enyhén meglepett arckifejezéssel. Sikerült rendesen elkavarnia, nem igazán tudta, hogy mégis hogy a viharba kerül ide, amikor vagy 8 kilométerrel hátrébb kéne lennie.

Szóval ott tartottam, hogy pihentünk fölfelé a Görgőbükki úton nagytanyéron, szélárnyékban, mert bekéredzkedtünk. Ezt a környéket aránylag jól megismertem már az elmúlt pár szezonnyitóján, így tudva mire számíthatunk, terepre érve megléptünk a többiektől. A következő szakasz túl sok eseményt nem tartogatott a számunkra, készültünk fejben a mászásra Galyatető előtt. Zsoltéknál megálltunk tankolni, volt is terülj-terülj asztalkám házi sütivel, legszívesebben nem is mentünk volna tovább. Nagy nehezen mégis rávettük magunkat az indulásra, és azt vettem észre, mintha már a Galyatető sem lenne a régi, ez is kisebb lett.

matra_maraton_buki

Számunkra itt jött el a "vég", Szmolka Zoli utolért a singlespeed bringájával. Próbáltam ugyan nagy "ijedségemben" rávenni a frissítőszemélyzetet, hogy tartsák föl legalább egy pár percre, de kaján mosollyal az arcukon meg sem mozdultak. Ekkor vert seregként inkább előreengedtük a lejtőn, hadd guruljon, legalább nem leszünk útban neki.:) Szerencsétlenségére a Mátra pályája nem kedvez az egysebességesnek, nagyon sok a lankás lejtő ahol már nem elég az ő áttételük, ez lett az ő veszte is. Pár kilométerrel lejjebb utolértük és utána már csak a célban találkoztunk legközelebb.

Az utolsó szakaszát a versenynek nagyon élveztem, sok egynyomos lejtő van benne, egyre rövidebb és egyre kevésbé meredek mászásokkal, ami ilyenkor már nagyon jól jön. Több letörést is sikerült akaratlanul bevállalni, hiába, a sebességnek és az egymás mögött szorosan közlekedésnek megvannak a maga szépségei... :)

Vártuk már a végét mindketten, ami kicsivel több mint öt óra tekerés után el is jött. Együtt gurultunk be a célba, tele jóérzéssel. Becsülettel végignyomtuk, nem lazsáltunk egy percet sem. Itt szeretném megköszönni Mikinek ezt a jó kis tekerést, példásan össze tudtunk dolgozni annak ellenére, hogy a stílusunk és ezzel együtt az erősségünk is teljesen más. Mindketten kivettük a részünk a munkából, amikor neki feküdt jobban a terep, ő volt elöl, amikor nekem, akkor én. Remélem sokszor lesz még ilyen.

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint



Korábbi nagy Mátra Maratonos létemre már évek óta mindig kihagytam a Top Maraton sorozat utolsó állomását (ahogy a többi Top Maratont is elvétve látogattam), aminek az okai nem a versenyek színvonalában keresendők, hanem sokkal inkább abban, hogy pár éve elfáradni éreztem a hazai maratonok vezérhajóit, illetve ahozzájuk fűződő viszonyomat. Persze, tudom én, hogy nagyon nehéz évről-évre úgy megújulni, hogy a színvonal lehetőleg pozitív irányba változzon, a nevezési díjak ne dráguljanak, és mindenki elégedett legyen, de mégis csak kellenek az új impulzusok, amelyeket már nem nagyon éreztem ezeken a versenyeken. 


Nos, ha valamelyik rendezvény képes megújulni, akkor az a Mátra Maraton, de ennek ellenére 2008-2009 táján jártam itt utoljára. Visszagondolva, akkor sem szereztem semmilyen negatív tapasztalatot, éppen ellenkezőleg, mégis az évek során a verseny közeledtével már elmaradt az a bizsergés, ami régebben megvolt és ez távol tartott.
matra_maraton_2013_1

Nos, ez évben elég jól sikerült a szezon, elég sokat edzettem, a versenyek jól sültek el, és érzetem, hogy idén még jó lenne egy „nagyobb” rendezvény, sok versenytárssal, így becéloztam a Mátrát. Az utazás a leggazdaságosabban lett megoldva: 5 bringás, 5 bringa egy autóban. Mivel Alex előző éjszaka - sőt még a maraton hajnalán is - lagzizott, így a sofőr szerepét is bevállaltam. Rajtunk kívül Buki, Jucus és Zézó alkotta az utazó kontingensünket.

Hétkor találkoztunk, fél nyolckor indultunk, ami már nem volt elég ahhoz, hogy a sástói Oxygen Adrenalin Parkban a rajtterületet jelentő felső szinter állhassunk, magyarán már közel teltház volt az érkezésünkkor. A lenti parkolóban a kocsi mellett kissé hangulattalanul készülődtünk, nem láttunk és nem is hallottunk a rajtterületen zajló eseményekből semmit.

A csapatból összesen 10-en voltunk jelen. Alex, Buki, Zézó és Ladányi Miki a hosszútávot vette célba. Szilvi, Juci, Anna és én a középtávon próbálkoztunk, míg Szabi ezúttal is a rövidtávú mezőny leigázására készült, végül ugyanezen táv másik végén Andris várakozott a rajtra. A távok külön-külön rajtoltak 20 perces időközökkel, 90, 30, 60 km sorrendben. 

A lányainkat mind beszólították a rajthoz, akik így a mezőny elejéről indulhattak. Én Káldi Tomival várakoztam a soromra, hogy miután pár száz sporttárs kihömpölyög előlünk, mi is neki vághassunk a penzum teljesítésének. A rajt előtti pillanatokban még azon morfondíroztam, hogy mit is akarok ettől a mai menettől, nem voltam biztos a dolgomban, egy 127. helyezés megszerzése nem volt túl motiváló a számomra. Felmerül opcióként, hogy Szilvit és/vagy Jucit húzzam, hajtsam a minél jobb helyezés eléréshez, azonban a tömeggel együtt a főútra kigurulva valami megváltozott bennem...

matra_maraton_2013_

Első lépésként az élről rajtoló lányokat akartam utolérni, ami néhány perc alatt sikerült is. Majd gondoltam, hogy beállok eléjük segíteni a tömegen való átvágást, de pikk-pakk eltűntek mögülem. Lassítani nem akartam, így előre menekültem. A sípályán is egész jó tempóban haladtam a Kékes csúcsára, és köszönhetően a bringaválasztásnak (az össztelós Specivel indultam), a lejtőzés is gyorsan, probléma nélkül haladt.

Régen érzett érzések lettek úrra rajtam: éreztem magamban az erőt, hogy az éppen előttem haladót meg akarjam előzni és a bringa is kellő magabiztosságot adott ahhoz, hogy bártan eresszem lefelé. Visszagondolva, az első 20 km egy szempillantás alatt elszaladt, azonban a lendület az újbóli mászásoknál sem tört meg, élveztem a tekerést és nem akartam lassítani.

matra_maraton_2013_jucus

Egy sokáig emlékezetes jelenet törte meg a feszes menetet, az egyik frissítőnél. A Trekkes Kovács Laci pajtásomat már második alkalommal csaptam hátba, akit ez annyira megzavart, hogy az izóval, vízzel megrakott padhoz közeledve a patentba ragadt a lába és nemes egyszerűséggel rádőlt a frissítőkkel teli ülőalkalmatosságra, hogy arról a mintegy 50 pohárnyi innivaló a földre boruljon. A döbbent csendet még most is hallom a fülemben zúgni. :-) 

Érdekes élmény volt, hogy még a vége felé közeledve is, 40-50 km-el a lábunkban, az egyes pozíciókért meccseltünk a sporttársakkal. Ez nem a „túlélem valahogy a távot” része volt a mezőnynek. A táv utolsó 10 km-e azért megfogott mindenkit, ekkorra nagyjából beállt a sor is. Pár nehéz mászás és néhány őrült lejtő volt még hátra, amelyek alatt úgy elnyúlt a mezőny, hogy se előttem, se mögöttem nem maradt látótávolságban senki, így egyedül érkeztem a célba. 3 óra 29 perces időm egy 51. helyhez volt elegendő, ami nem egy világmegváltó eredmény, de megharcoltam érte és jó érzéssel gondolok rá.

matra_maraton_2013

Abban előzőleg is biztos voltam, hogy egy tökéletes pálya fog várni, ám végül többet is kaptam a Mátra Maratontól, mint amire számítottam (és ebből a hordhatatlan méretű póló vagy a negyed adag tészta sem von se le semmit), bringázni jöttem, de verseny lett belőle, ami számomra most a legtöbbet jelentette.

Beszámoló: Fülöp Miklós
Fotó: Hostya Zoli, Tirszin Jani, KeZso, Juhász Zsolt 


CIKKAJÁNLÓ



2018-04-17  HEGYIKERÉKPÁR

ZSELIC MARATON A KELLYS SÁTOR MELLŐL

Fördős Panni, a Zselic Maraton master 1-es női győztesének küzdeleme a verseny előtt, közben és után. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: nyolc + kettő =