Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 northwave
heavytools1 bryton rudyproject1

STRAVA



X2S TEREPDUATLON ORSZÁGOS VERSENY, PILISCSABA

HEGYIKERÉKPÁR 2007-10-06

Prológus: Október 6-án, hosszú várakozás után Magyarország legjobb terepversenyzői végre kipróbálhatták magukat az addig létező legkeményebb pályán, amire eddig versenyt vittek Magyarországon. Ez volt a X2S-Hostlogic terepduatlon bajnokság Piliscsabán, a Pázmány Péter Egyetem területén.

Sok esélyes a pálya előzetes bejárása után végül visszalépett, mert úgy érezték, a verseny túl nehéz a számukra. Dezső Sándor többszörös Ironman szerint ez a verseny Ironman nehézségű volt. Ennek megfelelően a verseny végén igen nagy megtiszteltetés képen Kropkó Pétertől vehették át a díjat mindazok, akik elindultak, és be is értek. A pálya nehézségét ellensúlyozta, hogy gyönyörű tájakon ment keresztül, igen változatos és egyedi volt. A meredélyek szélén, apró fenyők közt kanyargó hegyi ösvények, az őszi erdő pompás színei elvarázsolták a versenyzőket.

X2S_duatlon_Piliscsaba_0002

Csapatunkat Brigi és Roni a női, Oszi és Balu a férfiak hosszú távú váltóversenyében képviselte. X2S_duatlon_Piliscsaba_0003Brigi és Oszi a terepfutást, Roni és Balu a mountain bike részét vállalta a váltónak.

Táv: 2 kör terepfutás, (2 x 6 km ) 3 kör MTB, (3 x 11 km) és 1 kör terepfutás ( 6 km )

Szint:

    terepfutás - körönként 265 méter
    MTB - körönként 330 méter

Brigi élményei:

Xterra… A név már magában valami extrém dolgot sugall. Persze lehet hogy csak az x-es hangzás miatt… Hát nem! Ez be is bizonyosodott azon a szép, őszi napon, amikor lelkes csapatunk nekiveselkedett a szezon utolsó, egyben legkeményebbnek ígért terepduatlon versenyének.

Valahol ott kezdődött, hogy Roni a 24 óráson beültette a bogarat a fülembe: mi lenne ha elindulnánk váltóban? Természetesen nem gondolkoztunk sokat a nevezésen, de a csapatnéven sem… :-) Azt sejtettük hogy valamilyen köze kell hogy legyen ahhoz, ami nekünk tájbringás csajoknak az EB óta alapkellék…. Így lettünk Tangabanda. Természetesen a verseny során nem kerülhettük el a hozzá kapcsolódó és az idő múlásával egyre furcsább kérdéseket.

Őszintén, az xterra honlapon a verseny nehézségéről keringő híreknek eleinte nem hittem. Még akkor sem, amikor feltették azt a bizonyos tájfutó térképet a futópályával, melyet az egyik tájfutó jóbarátunk csak annyival jellemzett hogy a rajta található N50-es (aki nem ismerné a kategóriákat: női 50-es korosztály) pálya nehezebb. Hát nem jött be! Piszok kemény volt! A mai napig nem világos miért de szinte az életem lepergett közben. Na jó, ez túlzás… de megkattantam az tuti.

Már a rajt sem a várt volt. Mindenki úgy elindult mintha kutyák kergetnék.. De a legdurvább az volt, hogy valahogy senki sem lassult, talán ha 2 embert tudtam megelőzni. Na, ez a 2 is visszaelőzött a második „halálkörben”. Halálkör… hát eljött… Egész pontosan a 2. kör elején köszöntött rám, olyan Dr. House esete formájában: kivert a víz és pokolian elkezdtem fázni dacára, hogy vagy 22 fok volt. Aztán leálltak a futóművek… és a végén még sétálni sem tudtam. Nem tudom, hogy nézhettem ki, mindenesetre egy kedves bácsi (aki még az első köréből tartott a cél felé) megkérdezte, hogy „Rosszul vagy Angyalom?” És sajnos ekkor még ki sem értünk az egyetem területéről! Aztán az emelkedőknél megnéztem a gombákat, a levelek erezetét és a föld összetételét. Egy dolog vitt csak tovább: a Tangatárs. Csapatért bármit! ;) Nagy nehezen sikerült célba érnem és elindíthattam a Rakétát, azaz Ronit. Ahogy számítottunk rá, sorban nyírta ki a pályán előtte haladókat, valami szédületes tempót diktálva. Az utolsó futókörre a chipet már 6 perc előnnyel adta át, amit végül sikerült megtartanunk. Itt köszönném meg egy kedves bringás barátunk segítségét, aki hasznos tanácsokkal látott el a Roni tekerése közbeni üres időben… Konkrétan benyomtam 3 csokit, 1 banánt és ittam vagy egy kádnyi vizet. Az utolsó futás így már egyáltalán nem volt drasztikus. Nem tartom magam rutintalannak, van pár év versenyzés a hátam mögött, de ez az eset viszont évek múlva is figyelmeztet majd, hogy verseny előtt zabálni kell!

Az egész rendezés, körítés nagyon profi volt. Külön köszönet a „marcipános” rendezőknek, akik utánunk hozták a kínált portékát a célba és meg kell, hogy említsem a végén kapott vega kaját… Végre!

Sajnos a család és barátok legnagyobb bánatára azt kell mondjam, hogy jövőre még kevesebb szabad hétvégém lesz. Végérvényesen elragadott valami és alig várom már a következő versenyt! Szerencsére úszni nem tudok így a triatlon része még várat magára ;)

X2S_duatlon_Piliscsaba_0004


Oszkár futása:

Baluöcsém a múlt hét elején rákérdezett, hogy lenne-e kedvem váltóban "xterrázni" hétvégén. Persze hogy volt, hiszen már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy ebbe is bele kellene kóstolni valamikor. A háttérben persze Roni konspirációját sejtettem, mivel a csapatból Brigivel párban ők is beneveztek a versenyre. Balu még azt is mondta, hogy találjunk ki valami vicces nevet, merthogy Roniék „Tanga-banda” lesznek. Többek között azért is örülök annak, hogy van csapatom, mert nem kell vicces neveket kitalálni, főként azok után, hogy erre válaszul némi agyvihar után csak a „Boxer-boys” jutott az eszembe.

Ez a piliscsabai verseny a 2007-es xterra sorozat utolsó állomása, és egyben a döntője is volt. Ennek megfelelően a szervezők nagyon nehéz pályát ígértek mind a futóknak mind pedig a bringásoknak. Átböngészve a X2S (Cross-To-Save) csapat oldalát, bőséges információt találtam a versenykiírásról, és a pályákról. Néhány fórumhozzászólás megerősítette a pálya nehézségéről szóló előzetes híreket, ami engem továbbra sem nyugtalanított. Úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy elmegyünk, azt sportolunk egyet a jó levegőn, tudván, hogy dobogó közelében jutni halvány reményünk se lesz.

Nem kellett korán kelnünk, volt idő tollászkodni. Roni jött értünk, örültem, hogy végre nem kell a bringát pakolni, csak a futócuccaimat dobáltam bele egy táskába. Nagyjából 9 körül érkeztünk meg a verseny helyszínére, ami a Pázmány Péter Katolikus Egyetem területén, valamint a környező Pilis hegységben lett kijelölve. A helyszíni nevezésnél a rajtcsomag átvétele után ért minket az első kellemes meglepetés. Nem a szokásos normál szövetpólót találtuk a csomagban, hanem két (na jó három) Alpine-Pro technikai pólót, valamint nagyon jó minőségű kulacsokat. A rajtig bőven volt még időnk, ezért megtiszteltük jelenlétünkkel a gyermekfutamok díjátadóját, a hivatalos megnyitót, valamint szemtanúi voltunk, amint egy eb komótosan elvégezte a nagydolgát a depó kellős közepén (a jókora barna kupacot, később praktikusan egy bójával fedték el).

A versenyre végig a családias hangulat volt a jellemző, de zömmel komoly versenyzőket lehetett látni, amatőrök meglepően kis számban képviseltették magukat. Csak hogy a fogalmakkal tisztába legyünk magunkat én bátran az amatőr kategóriába soroltam. A hosszútáv rajtja előtt fél órával, Brigivel elmentünk egy kicsit melegíteni, úgy éreztem nem lehet baj, jó formában vagyok. Ezután még ittam egy keveset, és odaszivárogtam a rajtzóna közelébe. A speaker srác nyomta a szöveget, felsorolva az ismertebb indulók komolyabb eredményeit. Kezdtem megsemmisülni, az erő elszivárgott a tagjaimból. Utolsó még nem voltam versenyen, és ezt az élményt most sem szerettem volna magaménak tudni. A para lassan alábbhagyott, amint közeledett a rajt pillanata, de csak azért, hogy újult erővel rám törjön, amint a mezőny a rajt után megiramodott.

Láttam embereket elsuhanni előttem, és esélytelennek éreztem magam, hogy beérjem őket. Nagymutter érezheti így magát egy nagyszabású "csirkefarhát" akció közben, amikor kiéheztetett Rotweilerekkel kell megküzdenie a csemegéért. A terep tényleg olyan volt, mint aminek beharangozták, rengeteg emelkedővel, csiki-csuki erdei utakkal, változatos talajjal. Tempót futni, és felvenni a ritmust csak azoknak volt esélyük, akik ismerték a pályát, valamint komoly rutinnal és felkészültséggel rendelkeztek a terepfutás területén. Egy kör 6-km volt, de már az első kör végén éreztem, hogy kikészültem. Rossz tempót futottam, nem figyeltem a pulzusomra, és az emelkedők nagyon komolyan belassítottak.

A második körben már többen leelőztek, és beláttam, hogy most a túlélés a cél, és valami tisztességes módon legalább be kellene érnem, hogy Balu válthasson. Az emelkedőkön ugyan gyalogoltam, de a második kör vége felé mintha visszatért volna belém egy kis élet, és Miki célfotója érdekében koordinált mozgást erőltettem magamra. A váltás rendben lezajlott, majd Balu megindult a saját köreire, az ő beszámolóját alább olvashatjátok. Úgy számoltam lesz legalább másfél órám a pihenésre, és a regenerációra, valamint átgondolni a sporthoz való hozzáállásomat. Brigi is lassan beérkezett, valami hasonló játszódhatott le benne is, mivel keveset beszélt, és azt is alig hallhatóan.:-) Az utolsó köröm meglepő módon jól sikerül, tudtam mire számíthatok, beosztottam az erőmet, és még az emelkedőkön sem kellett megállnom gombászni. A vége felé már szinte élveztem a futás, és végül Baluval együtt futottunk be a célba.

Remek verseny volt, nagyszerű rendezés, kedves és segítőkész szervezők, és az egésznek érezhetően nem volt lenyúlás szaga. Jövőre mindenképpen szeretnék több ilyen versenyen is részt venni, és remélem, hogy a csapat többi tagját is sikerül meggyőzni.

X2S_duatlon_Piliscsaba_0006


Balu tekerése:

Beszámolómban igyekszem kivesézni mit is jelentett az X2S honlapján a hozzászólásokban többször felbukkanó „be fogtok sz@rni" jelző. Már az is aggodalomra adott okot, hogy a pályát nem más mint Benkó László közreműködésével jelölték ki, akit ugyebár nem kell bemutatni. Részvétele a pályakijelölésben garancia a technikás, embert próbáló küzdelemhez. A térképet, és a pályaleírást tanulmányozva bizonyossá vált bennem, hogy az Oszi által már többször megélt vegytiszta szenvedés benne van a pakliban. A kialakult helyzetet súlyosbította, hogy a bringákat már a futást megelőzően be kellett depózni, így a bemelegítést is futva, gimnasztikázva kellett abszolválni, amit ugyebár nem nagyon szeretek.

X2S_duatlon_Piliscsaba_0007


A futók startja után Ronival és néhány ismerőssel elindultunk pályát bejárni, legalábbis az első részt, mivel 11 km hosszú lévén erre adódott lehetőség. Már az eső méterek látványa ráncokat csalt a homlokomra, ugyanis egy beton vízelvezetőben indítottunk, majd egy kis hupli után nagyjából egy ember magas, és kb. 1 méter széles vasúti alagútban (sötét volt) folytatódott a pálya, és mindezt kistányéros meredekséggel. Miután elhagytuk az aluljárót kezdődött az igazi élvezet, egynyomos, „krosszkantris” nyomvonal gyökeres-köves emelkedőkkel, belógó ágakkal, sodrós kanyarokkal. Nagyjából ezekkel lehetett jellemezni a track kétharmadát, a végén volt kissé maraton jellegű a pálya, kiszélesedő vonalvezetéssel, és a piliscsabai városi szakasszal, ahol egy ici-picit lehetett pihenni. Erre szükség is volt mert az első körömben ritkán esett 180 alá a pulzus.

X2S_duatlon_Piliscsaba_0008


A második körben kifejezetten élveztem a single track-ek technikás izgalmát, és végre be is melegedtem. Mivel a pályát az xterra szellemiségében jelölték ki, azaz a környezet érintetlensége kihagyhatatlan szempont, így voltak érdekes nüanszai is a bringás résznek. Belógó, kikerülni-átugratni való farönkök, faágak, amiket azért narancssárga felfestéssel előre jeleztek, volt is amelyiket minden körben lefejeltem. Az előzetesekben szereplő csodaszép jelző is megállta a helyét, a pálya főleg a fenyves utáni bánya peremén vezető kb. 50 centis nyomvonallal és a jobbra eső csodás kilátással hozott izgalomba. De ne gondoljon senki nézelődésre, csupán a perifériás látótérre korlátozódott mindez, hiszen jobbra a az utat korhadt fapalló tartotta a szakadéktól, balra pedig a partoldal a belógó fenyőágakkal késztetett triálosokat megszégyenítő egyensúlyozásra. A harmadik utolsó körben végre volt már 165 is a pulzusom, de a technikás részek egyre nagyobb kihívást okoztak. A pálya elején lévő aluljáróban pl.  valami oknál fogva (szerintem a sötétség) nem tudtam már egyensúlyozni, így mandínerből hol a jobb, hol a bal oldali falról lepattanva jutottam keresztül. Meg is jegyeztem a fotósoknak, hogy „hmm valahogy ez  az elején jobban ment”. A nehézségek ellenére ebben a körben is sikerült tartanom a kb. 16 km/h átlagot, ezzel kihajtva magamból a maximumot, hogy a depóba beérve kissé elfáradva ismét átadjam a stafétát Oszkárnak.

X2S_duatlon_Piliscsaba_0009

Balu nekivág a második körének

Végezetül: a maratonokhoz szokott párosunknak komoly kihívást jelentett ez a hétvége, mind felkészülésben, mind taktikában. A bedepózást kissé bonyolultnak, a versenyzést és annak atmoszféráját újszerűnek éltük meg. De ez csak e sportágban megnyilvánuló szűziességünknek tudható be, amelyen indulás előtt mint első próbázós tinédzser elméláztunk hogy vajon az első jó lesz-e? Hát túl vagyunk rajta, reszkető lábbal, izzadtan, elfáradva, és bár hiányzik még a rutin azt kell mondanom, hogy jó volt! A gát átszakadt, a mag elhintve, és talán van remény arra, hogy bő kilenc hónap múlva megszülessen a döntés, hogy ott, újra, veletek, megint, ugyanazt, újra megcsináljuk!

X2S_duatlon_Piliscsaba_0010

Brigi futása után váltanak a lányok

Ezen a hihetetlenül kemény versenyen, - hatalmas küzdelemben – végül a Merkaptos lányok a kategóriájukat megnyerve állhattak a dobogó legfelső fokára, ami minden elismerést megérdemel. Szép volt lányok!

Epilógus:
A fáradt vándorok bioebédet kaptak, ami meleg volt és finom- és bár teljesen húsmentes, aminek feltűnően sok versenyző kifejezetten örült és szinte mindenkinek nagyon ízlett. Igaz volt, aki életében először evett kölest.

Eső nélkül múlt el a nap. Ősz volt, és az erdő színei lassan elhalványultak, amikor a szervezők a tömeg elvonultával idén utoljára szedték fel a karókat, a szalagokat az erdőből. Lezárult egy versenyév. A zajok lassan elhaltak, és végül egyedül maradtak a Pázmány kampuszának különleges épületei, amely otthont adott a sorozat legszebb és legnehezebb versenyének.

Hosszú táv női váltó:

Rank            Name                              Futás 1       Kerékpár     Futás 2      Összidő

1     Merkapt  SE - Tangabanda          1:36:00(3)  2:07:28(1)    47:09(2)    4:31:51

2     Száguldó Virágok                         1:30:04(2)  2:21:07(2)    47:53(3)    4:40:22

3     Andikó                                          1:24:13(1)  2:53:58(3)    42:21(1)    5:01:55

Beszámoló: Kauffman Brigitta, Szeiler Oszkár, Szeiler Balázs, X2S Hungary


CIKKAJÁNLÓ



2020-03-02  HEGYIKERÉKPÁR

VAD KUNSÁG GRAVEL TOUR

"Homokban nyomot is tartalmaz" :) Cyclocross szezonzáró, egyben MTB szezonnyitó verseny/túra a Kiskunság homokdűnéi közt. Ezúttal remek, tavaszias körülmények között! [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: öt + kilenc =