Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



X2S 2008 TÉLI TRIATLON ORSZÁGOS BAJNOKSÁG, GALYATETŐ

HEGYIKERÉKPÁR 2008-02-03

Február 3-án Galyatetőn a - X2S Team által - került megrendezésre a téli triatlon országos bajnokság, melyen a Merkapt Maraton Team-et Cseh Roni és Kaufmann Brigi képviselte.

Roni, aki teker és fut is, ha úgy adódik:X2S_teli_triatlon_OB_2008_0001

A csapattársam – Brigi - már január elején beletette a bogarat a fülembe azzal, hogy  milyen csúcs móka volt a december végi téli triatlon főpróbája Galyatetőn és hogy induljunk már el az OB-n váltóban. Egyébként a váltón kívül részemről más szóba sem jöhetett, miután január közepén elhatároztam, hogy megtanulok sífutni, azonban hamar szembesültem azon nem elhanyagolható ténnyel, miszerint én soha nem fogok tudni sífutni.

Pár nappal a verseny előtt még hezitáltunk Brigivel, de aztán megszületett az elhatározás, nincs visszaút, annak ellenére, hogy havat akkor már jó ideje nem láttunk a maga valójában Magyarországon. Én egyfolytában szurkoltam, hogy igaz legyen a hír, miszerint Galyatetőn 15 cm-es friss hó van, de az indulás reggelén komolyan elgondolkodtam azon, miért is szeretném azt a havat annyira, hiszen én semmiféle havas tevékenységet nem akartam űzni a versenyen, sőt…még soha nem is bringáztam hóban.

Odafele úton nem múltak kételyeink a havat illetően, és amikor már erőteljesen a Mátrában jártunk, de hónak még nyoma sem volt, kezdtünk gyanakodni, talán mégsem triatlon lesz, csak duatlon. Aztán közvetlenül Galyatető előtt némi hófoltot pillantottunk meg, mi több havas volt az út, és Galyatető teljesen be volt havazva. A versenyközpont a galyatetői biatlon pályán volt, ahova már igazi „nagy” hóban kellett lejutni, így minden adott volt egy klassz kis téli triatlonhoz, ami futás, bringa, sífutás sorrendben követte egymást.

Az eredeti terv szerint a futást megosztottuk volna, így Brigi is és én is, egy-egy 4 km-es kört szerettünk volna futni, mire a rendezők közölték azt már ugyan nem, egyben közzétették azt is, hogy a bringapályát némileg megkurtították, mert a hó miatt elég nehézre sikeredett. Ezen felbuzdulva elvállaltam, hogy akkor én futok, mert 10 km bringázásért csak nem autókázok ennyit. Bedepóztunk a biatlon pályán közepén felállított kis karámba, majd melegítés gyanánt bejártam a futó- és bringapálya egy részt, ami nem sok bizakodásra adott okot. Kicsit a derekam is éreztette, hogy nem feltétlenül fogja meghálálni nekem ezt a partizánakciót, de onnan már nem volt visszaút. A 12.00. órai rajt előtt még tartottak némi technikai eligazítást, majd én még javában hátrafelé nézegetettem, amikor eldördült a rajtpisztoly… és mindenki nekiiramodott, mint állat.

X2S_teli_triatlon_OB_2008_0002Persze én kis naiv azt hittem majd bájosan elkocorászok, mint egyedül szoktam az erdőben, de itt annyira rohant mindenki, hogy muszáj volt valamivel gyorsabban futnom, mint szerettem volna, ami a hóban nem esett túl jól. Volt ott nagy hó, jég, emelkedő, lejtő, szóval már az első kör után kezdtem „kipusztulni”, a másodikban pedig kimondottan éreztem, hogy talán nem volt elég reggelire az egy szem kis szendvics. Futás után irány a depó, ahol szembesülnöm kellett azzal is, hogy a triatlonisták szélsebesen tudnak átöltözni is, míg én komótosan a kamáslimat próbáltam a megfagyott lábamra operálni, az utánam érkezők már pattantak bringájukra és tekertek ezerrel. Így aztán elfelejtettem enni, pedig odakészítettem finom kis varázskajámat a depóba, ami a hó martalékává vált, én pedig üresen korgó gyomorral indultam a bringázásra.

Balázstól kaptam kölcsönbe egy tuti 1.7-es sárgumit, amit többen kételkedve néztek, de aztán beigazolódott, hogy jó szolgálatot tesz a melegedő időben kásássá váló hóban…egyet kivéve, az átfutó részen olyan mély hó volt, hogy nem hittem el. Szerencsére mindenkinek ugyanolyan rossz volt, így szinte kivétel nélkül tolással telt az átfutó. Én az első kör után megálltam és azt mondtam, ha most nem ehetek valamit, akkor kifekszek, így szégyen ide vagy oda, megálltam a placc közepén és addig turkáltam a hátsó zsebemben, amíg nem találtam egy frankó kis zselés állagú élelemre, amitől aztán némi erőre kaptam. A tekerés azért jól ment, egyetlen olyan felfelé volt, amit egyszerűen nem tudtam megtekerni, mert a hóban kipörgött a kerék, ami ahhoz vezetett, hogy mire azon feltoltam a bringát frankó jégtömb keletkezett a cipőm talpán, így nem tudtam visszalépni a pedálba.

X2S_teli_triatlon_OB_2008_0003


Na, ekkor azért kicsit elszakadt a cérna és sűrű káromkodások közepette percekig próbáltam valamilyen módon - szegény bringát is rugdosva – eltávolítani a talpamra fagyott havat. Miután elkészültem a cipő tisztításával és a visszapattantam a bringára észleltem, hogy leesett a lánc is…ekkor bevillant, hogy minden bizonnyal egy burleszkfilm forgatásán vagyok, mert kezdhettem elölről az egészet, ismét a hóban toporogva kellett visszatennem a láncot, a cipő ismét befagyott, de legalább már volt annyi eszem, hogy nem a bringát rúgva szedtem le a jeget a cipőről.

X2S_teli_triatlon_OB_2008_0004Azért rendesen elfáradtam, így örültem, hogy nem tudok sífutni, és pihenhetek, míg „Tangatársam” küzd a pályán. Szerencsére Brigi igen klasszul sífut, és sorban küzdötte le az előtte állókat, amit én lelkes szurkolással jutalmaztam.

Közben kezdett az is gyanús lenni, hogy az átfutón semmi lelkes ünneplés a női váltónak, és amikor beértem a bringával, akkor be is igazolódott, hogy a váltókat abszolútban értékelik.

Ennek fényében igen remek eredmény - női váltók értékelése nem lévén - az abszolút 3. hely, hiszen az első két váltó csak fiúkból állt, nem is akármilyenekből. Az eredményhirdetésen azért kicsit lekonyult a szánk, mert mindenki kapott valami szép kis ajándékot, a váltóknál pedig csak érem jutott a dobogó 2. és 3. helyén állóknak, de legalább a tombolán nyertünk ketten egy hátizsákot, amit aztán én szereztem meg.

Persze nem az eredmény meg az ajándék volt e lényeg, hanem a szuper havas küzdelem, amihez azért hozzáteszem, hogy a hóban tekerés nem lesz a kedvenc időtöltésem, sífutni pedig még mindig nem tudok, így egyéniben továbbra sem kell rettegnie senkinek.

Brigi és a sífutás:

Ahogy közeledett a verseny időpontja úgy kezdtünk megbarátkozni a gondolattal, hogy ebből – hó hiányában - nem lesz semmi. Aztán pár nappal az esemény előtt szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy amit az XTerrások meg akarnak rendezni azt meg is rendezik. December végén volt a verseny főpróbája ahol olyannyira nem volt hó, hogy a biatlon lőtéren belül körbe-körbe kellett kacskaringózni, mert csak oda tudtak minimális havat összetalicskázni, mégis megrendezték.

Szóval elindultunk. Mikor odaértünk szép havas táj fogadott minket, ami mint utólag kiderült elég becsapós volt. Nem írok a futás és bringázás részéről, hisz azt Roni már megtette, maradjon csak a sífutás.

Szóóóval elindultam "pályát bejárni". Épphogy a stadiont elhagytam mikor az első emelkedőn már farkasszemet kellett néznem a kövekkel, majd az első lejtőn sikerült egy kiadósat esnem. És ez sajnos végigkísérte utamat a mindössze alig 2 km-es körön! Az volt a legalattomosabb hogy pont annyi hó volt, aminél még nem látszottak a kövek, sziklák, de már éppen kint voltak ahhoz, hogy sunyi módon megfogják a lécemet és elhasaljak. Mivel a kövek réme föl és le egyaránt veszélyesen leselkedett, 1 körnél többet nem is próbálkoztam, mégiscsak alapozás közepén vagyunk, na és a mentő is csak 20 perc alatt ér fel Gyöngyösről...

Egy kicsit magamba roskadva drukkoltam végig Roni küzdelmét, és mint egy halálraítélt vártam, hogy sorra kerüljek. Élesben 4 kört kellett megtenni, szerencsére csak az elsőben estem egy nagyot, bár a többiben a nagyon zúzós részeken annyira lelassítottam, hogy az már inkább visszafelé haladásra emlékeztetett. Körülöttem estek-keltek szerencsétlen triatlonosok - gondolom 1-2 emberen akkor volt először léc - hát nem irigyeltem őket!! Ám, ebből kifolyólag átéltem ama ritka pillanatokat, hogy kisportolt hapsikat előzhetek :))

Szóval, túléltem – túléltük - egyedül szegény lécem esett áldozatul a dolognak. Annyira szétforgácsolódott a széle hogy szegénykémet nyugdíjaznom kellett, pedig még csak 2 éves volt és imádtam :((

Beszámoló: Cseh Veronika és Kaufmann Brigitta
Képek: www.x2s.hu


CIKKAJÁNLÓ



2018-11-13  HEGYIKERÉKPÁR

ÉLMÉNYBRINGÁZÁS AZ ŐSZI ERDŐBEN

Vasárnap kihasználtuk az évszakhoz képest meleg időt és Fehér Csabi budai edzőkörét derítettük fel közösen. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: hét + hat =