Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



PORTUGÁL EDZŐTÁBOR

HEGYIKERÉKPÁR 2008-03-11

Roni, csapatunk kétség kívül legaktívabb tagja, február 20-án kerekedett fel, hogy egy dél-európai edzőtábor keretein belül két útitársával – Füzy Annával és Csabával - együtt részt vegyenek az év első tájbringa világranglista versenyén. Hogy ebből miként lett három verseny és hogyan telt a barátságos klímában a majd kéthetes kaland, arról szóljon az alábbi beszámoló:

A 35 órás autóút nem volt egy leányálom, pláne, hogy Franciaországban az éjszaka közepén elfogyott az üzemanyag. Azt, hogy végül is mitől gurult tovább az autó nem tudtuk megfejteni, hiszen a komputer, mint megtehető kilométert pontosan nullát mutatott.

Ezek a franciák nem túl sűrűn építették a benzinkutakat, így kétségbeesésünkben letértünk a pályáról, mert a gépnő (GPS) azt mondta, hogy ha így teszünk tuti kis benzinkutak várnak majd. Talán ez volt a szerencsénk, bár elsőre nem úgy tűnt, ugyanis a célba vett benzinkút zárva volt, de gondoltuk, ha addig ment nullával az autó, ezután is menni fog. Valami kis városkában az éjjeli életet élő helyi fiatalok segítettek végül kutat találni hajnali fél 2-kor. Persze olyan kút volt, ami csak kártyával működött, és természetesen a mi kártyáinkat nem fogadta el, így újabb pácienst kellett találni, aki tankolt nekünk kártyával, amit mi kp-ban kifizettünk.

A benzines sztori persze legalább egy órás fennakadás volt, majd ezek után még el is tévedtünk a pályára visszavezető úton.

Spanyolországba érve, újabb próbatételként, (ez már délelőtt volt) autópálya felújítás állta utunkat. A forgalmat mellékutakra terelték, amit persze a gépnő nem akart érteni, így háromszor is visszaküldött minket ugyanoda, amit aztán megelégeltünk és elindultunk a térkép alapján, egy hegyi szerpentinen. Persze ott próbált menni az összes kamion is, és ebből lett is egy nagyon durva baleset. Előttünk ment két autó, meg a sor elején egy bringás, egyszer csak egy nagy kanyarban a bringás orra elé szemből beborult egy kamion, a sporttársnak szemlátomást egy hajszálon múlt az élete. Na, ettől persze megállt a menet, mindenki ugrott sofőrt menteni, aki elég rosszul nézett ki, de életben maradt. Nem maradtunk ott végig, mert ki tudtunk csusszanni a kamion mögött végül, de eléggé megviselt mindenkit a látvány, meg a tudat, hogy pár pillanaton múlt, hogy nem minket lapított ki a rakomány. A bringás szerintem egyből szedett pár erdei virágot és elhelyezte az 1 km-rel arrébb lévő útszéli Szűz Mária szobor lábánál.

Lassan csak elfogyott az a rengeteg kilométer és végül Portugáliát is elértük, ahol az időjárás esővel köszöntött minket. Csütörtök este érkeztünk meg a szállásunkra, ami Torres Vedrastól 20 km-re, egy óceánparti nyaralóvárosban volt, amely – a bringások számára ismerősen csengő – Santa Cruz nevet viselte. A szállást vízirendőrök nyári táborhelyének tippeltük, ahol az emeleten egy óriási üres tánctér volt, az alagsorban pedig emeletes ágyakkal ellátott szobák. Az előzetes tájékoztatással ellentétben minden volt, még amire nem is számítottunk az is: fürdő, WC, mosoda, konyha, bringatároló, tűzhely, 3 óriási hűtő, fagyasztó, ipari mosógép, mosószer, a ház előtt pedig bringamosó árok és slag, mintha csak nekünk lenne ide téve minden. Az egy hétre fizetett 25 euróért igen „fullos” körülmények.

Rajtunk kívül még lengyelek és franciák laktak itt, azt hogy, ők már egy ideje itt lehettek, a koszos bringáikból és a száradni kiterített rengeteg ruhából gondoltuk.

A szállás után a terepet is felderítettük. Volt némi sár, bár nem olyan igazi, mint itthon, csak amolyan ázott homok pocsolyákkal teletűzdelve. A környezet teljesen mediterrán jellegű, sok eukaliptuszfa, teljesen olyan, mintha Ausztrália és Toscana ötvözete lenne. A hőmérséklet 20°C, teljesen tavaszi, minden zöld és virágzik, és persze érik a narancs.

OPEN_ORI_BTT_DO_ATV5

A verseny hétvégéje előtt még tartottunk némi pálya felmérést. A mediterrán terepek nagy része ideális a tájbringához: sok a jó minőségű út, ritkán képződik sár, a domborzat léptéke és formái fokozottan rákényszerítenek a szintvonalak alapos tanulmányozására – gyakori útvonalválasztás a gerincen végighullámzó és a kerülő szintutak közötti dilemma, a széles dózerutak mellett egy-egy vízmosásos meredek szakasz teszi változatossá a pályákat, próbára téve a versenyzők bringás technikáját is.

II OPEN ORI-BTT DO ATV

Az idei első versenyünk két egymást követő napon – szombaton és vasárnap - került megrendezésre és a két napi teljesítmény összetetten került értékelésre. A versenyre előzetesen közel 300-an neveztek, ehhez jött még a helyszíni nevezés, ami összességében soknak mondható.

Ahhoz képest, hogy a nap nagy részében esett, a verseny nem volt rossz, bár a terepbemutató dacára, a formánk erősen szezonelei volt. A pálya kifejezetten élvezetes volt, a terep szuper, izgalmas technikás átmenetek voltak és a rendezés kifejezetten rutinosnak tűnt.

A pályán nagy sár nem volt a két napi esőzést követően sem, viszont a furcsa homokos talaj néhányszor meg tudta tréfálni az embert. A pocsolyákba például erősen lutri volt belegázolni, mert nem lehet előre tudni, hogy milyen mély a víz benne, az alján pedig tutira jó ki süppedős homok van, nem olyan frankó kis kemény talaj, mint otthon. Dicséretére legyen mondva a talajnak, hogy a hosszas esőzést követően sem találni sehol mély sarat. Ami van, az viszont egészen viccesen sárga és mindenféle ruhaneműt megfog, furcsa gondolatokat ébresztve az azokat később szemlélőkben.

OPEN_ORI_BTT_DO_ATV

A második napi terep ugyanolyan jellegű volt, mint az előző nap, csak a pálya volt valamivel rövidebb. Azt hittük ezen a terepen defektet kapni nem lehet, de szombaton Anna, vasárnap pedig Csabi szedett össze egyet, így ez az elméletünk is megdőlt.

Az eredményeket tekintve, összetettben végül Anna a dobogó harmadik fokára állhatott, még én a nyolcadik helyen zártam.

OPEN_ORI_BTT_DO_ATV2

A kétnapos verseny tiszteletére Dos Cunhados főterén egy komplett disznót húztak nyársra, amihez kaptunk még finom répa-káposzta levest és sört is, így bőséges fehérjebevitellel alapozhattuk meg az egyhetesre tervezett edzőtábort. Az eredményhirdetés után még meglátogattuk a csokoládéfesztivált Obidosban, ahol iszonyatos tömeg volt, és kb. 20 perc után elkezdett szakadni az eső.

OPEN_ORI_BTT_DO_ATV3

Hétfőn délelőtt elindultunk, hogy meglátogassuk Lisszabont és összekössük egy kiadós edzéssel. Odafelé úton az óceán partján autókáztunk, megnéztük a jó öreg kontinensünk legnyugatibb pontját, ami Cabo de Roca névre hallgat, és mellesleg gyönyörű szép. Útközben hihetetlen sok helyen láttunk szörfösöket, én irigykedtem is rájuk rendesen, amiért az óriási hullámokat szelik, de úgyis hideg volt a víz, így annyira legalább nem zavart, hogy kihagyunk egy klassz kis pancsolást. Lisszabonba érve gyorsan megnéztük a Tejo partján található Belém tornyot, meg egy-két látványosságot, ami pár perc alatt letudható volt, mert már szorított az idő.

Kerestünk egy alkalmas kis benzinkutat, ahol ott mertük hagyni az autót és bringára pattantunk. A hihetetlen klassz erdő Lisszabon közepén volt. Figyelembe véve az előző két napon esett esőt, először aszfalton próbálkoztunk, de végül bemerészkedtünk az erdei utakra is.

A fáradtságra és az idő vészes fogyására tekintettel némileg módosítottuk korábbi terveinket, így valamivel rövidebbre szabtuk a bringázást. Már öt óra is elmúlt, mire felkerekedtünk, és további városnézés mellett döntöttünk. Ebből persze annyi lett, hogy teljes sötétségben beértünk a város közepébe, ahol egy órán keresztül parkolót kerestünk, mígnem egy segítőkész rendőr felajánlotta, hogy kizárólag a bringákra való tekintettel az ő személyes felügyelet alá kerülhet az autó. Így a városi kapitányság épülete elé terelgetett bennünket, és közölte, hogy akár éjfélig is kirándulhatunk, mert ő addig ott fog posztolni és vigyázz az értékeinkre. J Távozáskor arról is biztosított minket, hogy bármikor arra járunk a jövőben, nyugodtan csengessünk be, és ők megengedik, hogy odaálljunk, sőt az autóra és bringákra is bármikor vigyáznak. Persze hullák voltunk, így másfél óra után feladtuk a városnézést, és irány vissza a szállásra. 

Kedden reggel elindultunk, hogy az óceán partján tekerünk 2-3 órát, de ez hamar meghiúsult, mert minduntalan zsákutcákban és nádasokban találtuk magunkat, így maradt az aszfalt, de így is szuper volt. Végig az óceán mellett, meredek partok és óriási hullámok mentén tekertünk 3 órát, aztán haza ebédelni. Délután visszamentünk a vasárnapi verseny terepére, és ott váltott vezetéssel bringáztunk.

OPEN_ORI_BTT_DO_ATV4

Szerdán délelőtt technikai edzés gyanánt tanulgattunk egy keréken tekerni, két keréken ugratni és egyensúlyozni, stb. Csináltunk a szállás melletti kis gyakorlópályán egy akadálypályát és azon körözgettünk. Hát ugratni tudok, meg a hátsó kerekemet emelgetni, de az elsőt még karjaim iszonyatos megfeszítésével sem bírom felemelni, pedig olyan vagány lenne a hátsó keréken tekerni. Délután elmentünk Óbidos mellé, ahol a portugálok a 3 fős magyar és 10 fős osztrák-svájci különítménynek csináltak egy frankó kis edzőpályát. Nem aprózták el, én például már az elején tutira utáltam a homokot, ami nem kapott esőt és ide-oda dőltem benne. Nem volt hiány félelmetes vízmosásokból és öklömnyi kövekkel ellátott utakból sem.

Csütörtökön délelőtt ismét egy kis technikai edzés, ezt az óceán partján hajtottuk végre, szórakoztatva a helyi lakosságot is. Délután pedig ismét edzőverseny, pontokkal SI-vel, mindennel.

Közben francia lakótársaink még a hét végén rábeszéltek, hogy hazafelé náluk is versenyezzünk egyet, persze nem kellett hosszasan unszolni minket, mert így éppen hazafelé félúton állhattunk meg, ami az odavezető út gyötrelmeit enyhíteni látszott. Így az előre tervezett észak portugál verseny helyett Marseille felett Château Arnoux-t és Aix en Provence-t iktattuk be.

Madeleine, a francia lány volt olyan kedves, hogy benevezett minket és még szállást is intézett nekünk, így pénteken hajnali 5-kor útra keltünk Franciaország felé. Este 10 után érkeztünk meg, a szállás elég érdekes volt: én még nem aludtam Formula One hotelban, de azt hiszem nem is fogok oda vágyakozni. Az egész valami egybeöntött műanyag dobozhoz hasonlít, ahol a szobákban éppen az ágyak férnek el, félelmetesen kicsi minden, nekem bezártság érzésem lett hamar.

Nationale VTT 2008

Szombaton elég egyszerű terepen versenyeztünk, a francia TGV vasútvonal két oldalán elterülő kopár-bozótos dombháton, nehézséget az okozott csak, hogy minden út iszonyatosan köves volt és még a széles dózerutakon is alig lehetett haladni. A versenyt tovább színesítette egy 5 kilométeres kerülő, amiért végül kárpótolt a célban a bőségesen kínált csoki, süti és mazsola.

OPEN_ORI_BTT_DO_ATV6

A másnapi verseny 100 km-re volt a szombatitól és Aix en Provence központjában volt a cél. A pálya igazi csemege volt: odafigyelős, bőséges útvonalválasztással, a bringás tudást is próbára tevő lejtőkkel, felfelékkel, kis ösvényekkel. Az idő maga a tökély, délutánra 25 fok volt, egy szál topban napozgattunk a célban utastársunkra, Csabira várva, aki szegény 3 és fél óra alatt abszolválta a rá kiszabott távot. Szerencsére nem veszett el, pedig egy idő után, mikor már 2 órája senki nem érkezett be a célba, kezdtünk aggódni, de aztán elcsigázott fejjel ő is megjött. A terep kicsit figyelősebb, technikásabb volt, mint előző napon és persze mindig akad egy pont, ami kifog rajtam, de azért szerencsésen végigértem. Anna mindkét napon nyert, én harmadik lettem, amit némi virággal és csokival jutalmaztak.

Verseny után a helyi köztéri csapnál lefürödtünk és irány haza. Visszafelé már nem a tengerparton jöttünk, hanem Briancon felé. Vicces volt 2000 méteren a 0 C fok és a hatalmas hó az órákkal azelőtt érzékelt nyári meleghez képest. Megállás nélkül autóztunk, így reggelre Budapest határába értünk, ahol az autóm közölte, hogy az ő szíve itt megáll. Szóval a majdnem új autóm most éppen motorcserére vár, de szerencsére még garanciában ígérték a javítást, különben azt hiszem, hogy kicsit rossz szájízzel gondolnék vissza Portugáliára.

Beszámoló: Cseh Veronika

 


CIKKAJÁNLÓ



2018-11-13  HEGYIKERÉKPÁR

ÉLMÉNYBRINGÁZÁS AZ ŐSZI ERDŐBEN

Vasárnap kihasználtuk az évszakhoz képest meleg időt és Fehér Csabi budai edzőkörét derítettük fel közösen. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: kettő + egy =