Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



GERECSE MARATON

HEGYIKERÉKPÁR 2013-07-20

Az idei év számomra minden hétvégén újabb meglepetést tartogat. A Gerecse Martonon - Rónai „Feribácsi” keze alatt - immár második alkalommal sereglettek össze a bringások, de az előző év futamáról lemaradtam, így kíváncsian vártam a szombati ajándékbontást. Elkényeztetett minket az időjárás az előző napokban, és közel volt a rendezvény Budapesthez, így a rajtnál hosszan sorakoztak az indulók, és kis csapatunk is szép számban koncentrálódott erre a versenyre.

Közel 300 induló állt a rajtvonal mögé, de szerencsére távonként külön indultunk, így nem volt nagy a tülekedés. A rajtban csapatunk eléggé szétszóródott. Az első sorokban és hátul is láttam ismerősöket, magam pedig középre álltam be.

gerecse_maraton_0

Az első rövid emelkedő – közepén vízmosással – már gyalogos bringatoló sorral fogadott, de gyorsan túllendültünk az akadályon és kezdett beállni a mezőny körülöttem. Az ismert erős arcok ezúttal a másnapi XCO OB-re készültek, a mégis itt indulók közül pedig a két legesélyesebb esett ki leghamarabb. Szilárd gumija megadta magát, BuZsónak pedig a nyerge viselte rosszul a megrázkódtatásokat.

Egy kicsit óvatosabbra vettem a tempót. A lejtőkön ésszel engedtem a gépet, az emelkedőkön pedig a 4 órás menetidőre és a nagy melegre tekintettel próbáltam beosztani, ami a lábamban volt.

gerecse_maraton_5

A hosszú táv 2 körből állt, amiből az első megegyezett a középtáv 23 km-es távjával. Mire az utolsó lejtőhöz érkeztem, már zúgott mögöttem a 15 percre utánunk indított rövidtávos csapat felvezető motorosa. Próbáltam volna haladni, hogy mégse hagyjon már le egy „rövidtávos sprinter”, de a motorossal nem tudtam felvenni a harcot. A géppel beállt elém a mély poros lejtőn, és a gondoskodott róla, hogy ne lássak és ne haladjak. Aztán kiértünk az erdő szélére, ahol a kétkörös pálya kereszteződése volt. A szurkolók lelkesen kiabáltak, de azt, hogy merre tovább, csak megállva tudtam meg. Valamivel később utolért az élen haladó Panyi Jani, akivel elgurultam a célig, vagyis számomra átfutó pontig. Mint aztán kiderült, ekkor már Szabi is ledolgozta a 15 perces rajtkülönbséget, és csak méterekkel lehetett mögöttem.

gerecse_maraton_9

A frissítőben kedvesem várt egy csókkal, és meglepetésemre Pásztor Laci, akivel már számtalanszor meccseltünk a hosszútávokon. Mint kiderült, most a lassú defektje késztette kényszerpihenőre, de legalább együtt indulhattunk el az igazi erőpróbára, a második körre. Megnyugodtam, hogy nem haladtam rosszul és örültem, hogy össze tudunk majd dolgozni. A második kör több változatos mászással kezdődött, ahol Laci erősebb volt, és többször lassított is, hogy bevárjon, viszont a lejtőkön engem segített a fully kényelme.

A pálya izgalmasra sikeredett. Számos helyen lehetett téveszteni, mint például Mikiék csoportja, akik rövid tanácstalanság és hosszabb tekerés után egyszer csak az autópálya mellet találták magukat. Én minden gyanús helyen lassítottam, és az egyenesekben is végig figyeltem a szalagok meglétére, de így is kellett egy kevés mázli, hogy jó nyomon maradjak.

gerecse_maraton_1

A jelölés mellett a terep is rejtegetett kihívásokat. A dózer utas nagy maratonok biztonságával szemben itt több gyors, technikás lejtőt is kaptunk, gyökerekkel, sziklákkal, benőtt keréknyomokkal tarkítva. Átlagon felül hallottam bukásokról és sajnos egy-két komolyabb baleset is történt. A magam részéről szeretem az efféle kihívásokat, de biztos más lenne a véleményem, ha én vártam volna a segítségre órákat, pl. törött kulcscsonttal…

Egy sziklás lejtőn Laci is eldobta a gépét, de mosolyogva szállt vissza a nyomba. A lejtő után valamivel, meredek, technikás emelkedőt is kaptunk, ami 40 km után már nem esett jól, ráadásul nem is akart elfogyni. Szinte Ördög-oldali emlékek jöttek elő tekerés közben. De az emelkedő arra való, hogy megmásszuk, így igyekeztem tartani a minimális csapásszámot és nyeregben maradni. Az emelkedők csak jöttek, a combom pedig meg-megrándult a kezdődő görcsöktől… aztán egy fura elágazáshoz értem, teljesen egyedül és tanácstalanul… tippeltem, és tekertem tovább… kerítés és újabb emelkedő következett… szalag sehol… a bal hátsó combom besokallt… leszálltam… fél lábbal bicegve szökdécseltem fölfelé a dombon… mint Arnold Schwarzenegger az egyik végső összecsapás előtt… és megláttam egy bringást!

gerecse_maraton_6

Paul állt a domb tetején. Az éjjel összeszerelt, új merev bringájával és a görcseivel küszködött. Megbeszéltük, hogy az irány jó, és a távból sem lehet már sok hátra. Az óra 63 km-t mutatott. Új lendületet vettem. A szintrajzból rémlett, hogy innen már komoly emelkedő nem állja majd utunkat. Pár kilométernyi hullám után elérkeztünk Tarján határába, ahol a vicc kedvéért még kikerültem a pálya szélén guruló Buzsót, és még valami gyenge poént is elsütöttem neki, a vissza nem térő alakalommal élve. Még párszáz méter a célig és 3:52 perc gurulás után megkaptam a befutó puszimat is.

gerecse_maraton_3

Kemény menet volt, élvezetes terepen, vagy ha úgy tetszik, vadonban. Visszatekintve élveztem szinte minden méterét, de ebben nagy szerepe volt annak, hogy nem létesítettem testi kapcsolatot Föld Anyánkkal és nem jártam be feleslegesen a környező völgyeket. Ha a szervezők jövőre tudnak javítani kicsit a pálya színvonalán, még többen távoznak majd szép emlékekkel.

A csapatunk szépen szerepelt. Bár Miki tájbringázásba váltott át, Lacin pedig kijöttek az apai fáradtság tünetei, szép eredményekkel büszkélkedhetünk.

Három éremmel gazdagodtunk:
Szabi 3. – középtáv, master 1
Juci – hosszútáv abszolút 1.
Szilvi – hosszútáv abszolút 2.

Beszámoló: Fehér Csabi


Az idén második alkalommal rendezett Gerecse Maratonra csapatunkból 9-en is ellátogattunk. A versenyközpont idén átkerült Tarjánba a sportpályára, mely nagyon jó döntés volt, az infrastrukturális lehetőségek miatt. A versenynek 2 fő távja volt a középnek nevezett 25 km (1kör) és a hosszúnak nevezett 66 km. Az új helyszín apróbb módosításokat is okozott a pályán, így a hosszútáv második köre kicsit hosszabb és nehezebb lett. Csapatunkból középtávon Imre Szabi, Hámori Andris és Oszi indultak, míg hosszú távon Szilvi, Miki, Alex, Laci, Csabi és én.

A rajt előtti pillanatok a szokásos menetrend szerint és nagyon gyorsan zajlottak, hipp-hopp már a rajtban is álltunk. Próbáltam minél előbb helyezkedni és jó helyről elrajtolni. A rövid aszfaltos felvezetés után, már egy földúton száguldoztunk, és kb. 400 méter megtétele után egy jó kis meredek emelkedő aljában találtuk magunkat, amit még megnehezítettek a nagyon keskeny és mély nyomvályúk. Mivel itt még sűrű volt a mezőny, mentem az előttem lévő után, de sajnos rossz nyomvonalon, így bele az egyik vályúba. Lepattantam a bringáról és futva feltoltam. A tetején Laci ment mellettem, aki hasznos tanácsokkal látott el, miszerint „próbálj meg nem lihegni”.

gerecse_maraton_10

Ezzel igen csak mosolyt csalt arcomra, és megköszöntem. A női mezőnyben sajnos nem voltunk sokan. Nekem hiányzott Manka, Szilvi, Orosz Anita, akik ezúttal máshol voltak. Nők között sikerült az első helyen haladnom, míg közben a csapatból jelenlévő fiúk egyesével szépen bíztatva haladtak el mellettem. A 15. km-nél járhattunk, amikor utolért minket a középtáv eleje, majd kicsit később láttam, hogy Rácz Kati is közeledik, aki egy fiú mögött szélárnyékban próbált haladni és megelőzni. Ekkor úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam, beállok a vonatba. Jó darabig együtt haladtunk, próbáltam kifigyelni milyen erőben van, hogy megy neki a lefelé-felfelé. Az első kör vége előtt az utolsó rövidebb emelkedőn, megelőztem és próbáltam az előnyömet növelni.

gerecse_maraton_4

A pálya nyomvonala nagyrészt nyomvályús földutakon vezetett, egy-két erdei egynyomos ösvénnyel tarkítva. Szépen faltuk a kilométereket, amikor egy kisebb mászás után egy aszfalt útra érkeztünk, és hirtelen nem volt tovább jelölés. Ekkor már Miki is ott toporgott a többi bringással együtt és egyöntetűen megállapítottuk, hogy valahol elrontottuk az irányt, így nincs más hátra, mint visszafordulni. Kicsit rosszul érintett, hogy a nehezen megszerzett 2-3 perces előnyömnek annyi. Szilvit láttam messziről, hogy ő viszont észrevette, amit mi nem, és jó irányba haladt. A dimbes-dombos úton lassacskán értem fel rá, de végül egy meredek technikásabb lejtőn újból az élre törtem. Viszont nagyon fogyott a kulacsomban az High5 izó és csak jöttek az emelkedők. Már mindenki kérdezgette, hogy hol lesz a frissítőállomás?

gerecse_maraton_8

Beérkeztünk egy völgybe ahonnan sziklák között, köveket kerülgetve kellett felmásznunk. Itt úgy éreztem, hogy most kicsit takarékra kell vennem magam, úgyhogy pihenés gyanánt toltam egy kicsit a bringát. Szilvi viszont rendületlenül taposta a pedált és újból elém került. Nagy nehezen felértem a frissítő állomásra, ahonnan Szilvi abban a pillanatban már hajtott is tovább. Gyors kulacsfeltöltés, egy banán, 3 pohár víz, zselé és próbáltam visszanyerni a kezdeti lendületemet.

Hosszan emelkedett az út, de sikerült szépen lassan újból Szilvi mögé zárkóznom. Ekkor Alex is előkerült, mint kiderült neki sikerült másodszorra is eltévednie. A következő lejtőzésnél már közvetlenül Szilvi mögött haladtam, amikor éppen egy kanyarban szerettem volna megelőzni, ő úgy gondolta érdekesebbé teszi a versenyt, és bemutatott nekünk egy Superman-figurát. Oldalról nézve végig követtem, ahogy mindkét kezét kinyújtva repül át a kormányon. Szerencsére nem lett komolyabb baja. 

gerecse_maraton_2

Innen tulajdonképpen szinte együtt haladtunk, egy-két helyen újabb elbizonytalanodásaink voltak, hogy jó helyen járunk-e vagy megint eltévedtünk, de végül mindannyian sikeresen beértünk a célba. Nekem sikerült megtartanom az első pozíciómat, Szilvi nem sokkal utánam másodikként száguldott be. Ekkor már ment a középtávosok eredményhirdetése, ahol megtudtuk, hogy Imre Szabi újból a dobogó 3. fokára állhatott. Aggodalomra csak Pásztor Laci adott okot, aki a csapatsátor alatt egy székben aludt, teljesen kikészítette magát, a többiek láthatóan jól voltak. Mindenki fogyasztotta a megérdemelt babgulyást.

gerecse_maraton_12

Mindenkinek jó felkészülést, találkozunk az Underworld Kupán, a Mountainbike Challenge következő állomásán!

Beszámoló: Bartos Juci
Fotó: WAd EgeRek, Kocsi Imre, Tirszin János – Nutrixxion, Danó Péter - hegyibringa


CIKKAJÁNLÓ



2018-04-17  HEGYIKERÉKPÁR

ZSELIC MARATON A KELLYS SÁTOR MELLŐL

Fördős Panni, a Zselic Maraton master 1-es női győztesének küzdeleme a verseny előtt, közben és után. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: hét + hat =