Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



SALZKAMMER (MAJD JÖVŐRE) GUT

HEGYIKERÉKPÁR 2013-07-13

2009-ben futottam neki először a történetnek, akkor leesett a hó. Az évek teltek, az emlékek leülepedtek és idén ismét arra vetemedtem, hogy részt veszek a Salzkammergut Trophy-n.

Választhattam kb. egy rövid, egy picit hosszabb, egy középtávnyi vagy erős középtávnyi, az utóbbinál pont egy akkora ugrással hosszabb, hogy megijesszen, illetve egy, a fejemben meg sem forduló, ultra hosszúságú távból.
Legyen akkor a rettenet fokából kiindulva, hátulról a második. A Bé. A beugratós táv… Szia, te melyiken indulsz? A Bén… he-he… vágtam rá határozottan, mindig más hangsúllyal és pont olyan sebességgel, hogy az igazi válaszban rajtam kívül senki se legyen biztos.

Nos, a B-táv 119,5 km-t és 3848 m-t takar. (A 119,5 km a pálya hossza, a 3848 m pedig egy rövidebb szakasz, amit pókjárásban kell teljesíteni, ráknak öltözve. :-))

Mivel a verseny napja a szombat, ezért a pénteki pihenőnapom 5 és fél óra kocsikázással, kb. 3 óra sorban állással és expózással, és természetesen a standokon található repi gumicukrok lemeózásával töltöttem. Ideális rákészülés… Zárásként frittatensuppe, kaiser smarni, némi bábozás a szálláson található kitömött állatkákkal, schlafen sie gut.

egy_marek_idiota_salzkammergut_trophy

Szombat, reggel 6, a kozmetikusomat idézve: kelés, pattanás, pakolás! Morgen! Wie gehts? Danke, prima gut. Ne dumálj már annyit és egyél, mert sietnünk kell a rajtba! Sietni kell bizony! Tapasztaltabb társaimtól kaptam az ukázt; egy órával rajt előtt már be kell állni a depóba, ha nem szeretném az egész versenyt a turisták kerülgetésével tölteni…hurrá! Az ilyen és ehhez hasonló dolgok mindig pozitívan hatnak az idegrendszeremre.

8.10-kor bizonytalanul támasztom a kordonnak a bringám. Sehol egy lélek. Illetve hazudok, bocs! Az, akitől az „állj be korán” infó származik és azok, akik velem egyetemben hittek neki, mind ott tobzódnak. 5 fő. Sebaj, legalább nem kell könyökölni.

rajtcel__salzkammergut_trophy

8.20-kor már kezdenek szállingózni a sporttársak, 8.40-kor én is elkezdem a bemelegítést: egyhelyben tipegek, a nap süt, bringám már mellettem, és éles küzdelem a megszerzett territóriumomért, amint valaki a kerekemnek/lábamnak koccol a pulzusom hopp! 150.
Ezzel meg is volnánk.

9-kor rajt, a „nem kezdünk be” részt rajtam kívül, mindenki betartja… A „hű,de melegem van” és a „hű, de bemelegítettem” közötti óriási különbség nagyjából 15 m megtétele után jelentkezik egy teljesen beálló combizom formájában. Annyira elkezdett fájni, hogy komoly dilemmába estem a folytatást illetően. Visszaváltottam, majd megegyeztünk én és a lábam, hogy szépen felpörgetek az első hegyre, aztán ha a tetején is fáj, legurulok a célba.
Kb. fél óra elteltével elviselhetővé vált az állapotom, innen egyértelműen mennem kellett tovább.

A verseny. Tetszett is, meg nem is.
Erős szociális beállítottságomnak köszönhetően, pl. egyáltalán nem élveztem, hogy ennyi ember nyüzsög körülöttem. Szerencsé(m)re az egy négyzetméterre eső bringások száma a megtett kilométerekkel fordított arányban csökkent. A pálya, számomra elég egysíkú, mondhatni unalmas volt. Viszont a látvány az csillagos 5-ös! Legyen 1-1.

A frissítőkön édes és sós étkek tömkelege. Száraz kolbász, sajt, kekszek, sütik, puszedli, friss gyümölcsök, aszalt gyümölcsök, kóla, redbull, izó, víz….ááá….az első megállásom alakalmával elkövettem azt a hibát, hogy megpróbáltam feltérképezni a teljes kínálatot. A bőség zavara okozta totális döntésképtelenség, időveszteséggel kombinált változatát, konkrét célok (a következő frissítőn csak „piros”, vagy „van benne piros” dolgokat fogyasztok) kitűzésével igyekeztem kikerülni a továbbiakban.

A pályán a technikásabb szekciókat kb. az első hegyen letudtuk, onnan fel is út, le is út - mi meg Szilvivel haladtunk rajta… Kb. ennyi maradt meg. Meg egy függőhíd! Ja, és a sóbánya, ahogy a tűző napon bringát tologatva azon tűnődöm, mikor jön már az ”olyan meredekségű az aszfaltút, hogy visszacsúszik rajta a lábam” című urban legend, továbbá – ha a hőmérséklet nem csökken - az aláöltözetemet mindjárt cafatokra tépem és levetem a mélybe…
Nos, egyikből sem lett semmi. Felértem és a gúnyám is érintetlen maradt.

salzkammergut_trophy

Rövid gurulás, legyintgető osztrák néni (amikor rájött, hogy nem egy kategóriában versenyzünk, hiszen van köztünk kb. 30 év, az ő javára), vízesés, sziklás hegység, fenyves erdő, száraz, szauna illat, az út mellett csörgedező kispatakok, tűző nap, monoton, szűnni nem akaró emelkedő. Szilvivel szó nélkül terheljük a pedált.

Egyszer csak megugrik a láncom. Egyszer, még egyszer, végül elől ledobja a belső tányérról. ”+%@CX§!ß<*$!!” – gondoltam és megálltam visszatenni. Igen ám, de amint visszatettem, befeszült a hátsóváltóm oly módon, hogy se előre, se hátra nem tudtam megmozdítani a hajtókart. Próbáltam váltani elől-hátul, semmi. Vagyis de! Ha sikerült tekerni a hajtókart, vagy elől, vagy hátul ugrott le a lánc. Klassz. Körbenézek, Szilvi már árkon-bokron is túl, magyarok naná, hogy ilyenkor sehol…nincs más hátra, nekem kell megoldanom a problémát. A MacGyver sorozatból rám ragadt műszaki érzékkel, laza kacsa!

Szerencsémre egy német srác megkérdezte, hogy segíthet-e. Sajnos nem tudott, sőt elképzelése sem volt, mi lehet a baj. Mivel nem tudtam, hogy mennyit kéne még felfelé megtennem a következő frissítőig, biztosra mentem és inkább lefelé indultam, mert gurulni még gurult a bringa….A szembejövőktől rendkívül sok segítséget kaptam, pl. minden második figura figyelmeztetett, hogy rossz irányba megyek. Okkké! Köszi-pacsi-puszi!

Sajnos nem lejtett végig az út, az első próbálkozásom, hogy körbetekerem a pedált ismét kudarcba fulladt. Gyorsan felsoroltam az általam ismert, valamennyi káromkodást, mire újabb segítőm akadt, ezúttal egy olasz srác személyében. Kérdezi mi a baj, mutatom, elhadar valamit, amit nem értek és bősz kutatásba kezd a nyeregtáskájában. Izgalommal figyelem és azon filózok, hogy miért nem tudtam jobban húzni a féket lefelé, mert ha ő most megjavítja a bringám, újból egy csomót tekerhetek fel… A ”megmentőm” kisvártatva büszkén a kezembe nyom egy kábelkötegelőt, és valószínűleg a részemről elmaradt öröm-tánc miatt „You can fix it!” mondattal ad nagyobb nyomatékot hős cselekedetének… Ühüm, de hogyan? - kérdésemre, nevetve közli, hogy ő azt ugyan nem tudja… Azért megköszöntem a kábelkötegelőt, meghallgattam, hogyan esett el, mennyire fáj ez+az, együttérzően mosolyogtam és lö pá.

Pechemre a frissítőponton nem volt szervizsátor, tehát tényleg vége. Ennyi. Fel kell adnom. Legurultam Hallstatt-ba, közben sikerült találni egy fokozatot, ahol csak kisebbeket ugrott a lánc. Sajnos nem bírtam sokáig az őrült 13 km/h-s száguldást, váltogatni kezdtem. Persze a korábbi gondok hatványozódva újra jelentkeztek és sikerült elérni, hogy ismét egyáltalán ne tudjam tekerni a kerékpárt. Pazar. Mielőtt teljesen kiakadhattam volna, a sétáló utcán hömpölygő tömegből ismerős arcok tűntek fel. Berkes Janiék épp szappant vásárolni igyekeztek.

szappanbolt_salzkammergut_trophy

Gyorsan elétártam a problémám.
Jani kicsit szűkítette a kört: el van hajolva a váltófülem. De gond egy szál se, van a váltófül egyengetésére egy kiváló szerszám, ”egy ilyen izé, kb. ekkora, ide kell tenni,stbstb” mutogatásos körülírása után két dologban voltam biztos:
1. Javítható.
2. Nem szeretném, ha egy Activity játékban János lenne a párom.

Megegyeztünk, hogy elindulok a versenyközpont irányába, aztán ha utolérnek, visszahúznak-vonnak valahogyan. Kicsit megnyugodtam, de nem tartott sokáig, mert amint elkezdett emelkedni az út, a terhelés hatására újra megjelent a tekerhetetlenségi együttható. Nekiálltam tolni az út mellett a bringát…pár perc után meguntam, hogy nem haladok és jobban szemügyre vettem a hajtást, hátha mégis működőképessé lehetne tenni. Addig nézegettem, míg felfedeztem, hogy egy láncszem félig szétnyílt…Ezt már végképp nem hiszem el! Mi jön még? Egy pályájáról letért aszteroida, ami pont a bringámba csapódik, és nem marad más csak egy marék hamu?

egysebi__salzkammergut_trophy

Számat sírásra görbítettem volna, ha nem kapok egy újabb, már majdnem igazi segítséget. Egy arra kerékpározó osztrák srác érdeklődött, hogy mi a baj. A lassan már bevásárló lista hosszúságú meghibásodásokat felsoroltam, külön kiemelve a legfrissebb, lánc szétnyílást. Amire ő, hopp, átmászott a szalagkorláton rövid időre eltűnt a domboldalban, végül visszatért egy falevéllel…pfff…ennél, még a kábelkötegelő is jobb volt….most tényleg ezzel fogja megpróbálni összekötözni a hibás láncszemet? Persze, hogy nem! Osztrák ismeretlen vs. női logika: 1:0. A falevél azért kellett, hogy azzal fogja meg és próbálja összenyomni a nem túl tiszta láncszemet. Nem sikerült, de egy percig sem csüggedt. Szalagkorláton át, felszívódás, majd két nagyobb kődarabbal megjelenés, részemről megijedés aztán megnyugvás, amikor a láncot kezdte el vele két oldalról püfölni és nem engem.

Sokkal jobb nem lett a helyzet, abban maradtunk, ha elég „lucky” vagyok, talán eljutok Bad Goisern-be. És naná, hogy AZ vagyok! :D Mert útszéli chat-elésünk alatt, érkezett egy, szintén a versenyt feladó B-távos, láncbontót rejtő nyeregtáskával. Az osztrák srác elmondta németül, hogy mit kéne csinálni, az egyéb nyelvet nem beszélő másiknak, majd magunkra hagyott.

Emberünk csak 80%-osan értett a láncbontóhoz, ezért teljesen kitolta a szemből a stiftet, ami lehetetlenné tette az összeszerelést. Hála égnek, nem volt nagy sor a szappan boltban és Janiék ennél a résznél érkeztek meg. Ő elmondta magyarul, hogy mit kéne a srácnak tenni, én meg próbáltam angolul megértetni vele. A „nem csinálnád, meg Jani?” - kérdés viszonylag hamar (10mp) felszínre tört belőlem. De csírájában el lett fojtva egy ”figyi, én nem olajozom össze a kezem, csinálja csak ő.”- válasszal.

Magyar barátom kizárólag a fotó dokumentáció terén aktivizálta magát, illetve a bringám singlespeed-re alakítása végén, a közeli bozótosból kikukázott egy baseball sapkát, hogy a srác megtörölhesse benne a kezét, aki nem élt a lehetőséggel, így a maradék láncom elcsomagoltam a sapiba és Jani szélárnyékában visszapörgettem a célhoz….

anslussz_salzkammergut_trophy

Kicsit csalódott vagyok, hogy nem sikerült befejezni a versenyt. Bár 2009-hez képes mindenképp előrelépés, hogy elindultam, sőt egészen sokáig el is jutottam a pályán.
Jövőre mi lesz? Szakadó eső és 10 fok? De nem érdekel, egyszer tuti, hogy végig csinálom! Találkozunk 2014. Július 12-én 8.10-kor a depóban!

Beszámoló: Manka


CIKKAJÁNLÓ



2018-04-17  HEGYIKERÉKPÁR

ZSELIC MARATON A KELLYS SÁTOR MELLŐL

Fördős Panni, a Zselic Maraton master 1-es női győztesének küzdeleme a verseny előtt, közben és után. [...]




KOMMENTEK



protein-vitamin.hu2013-07-25 23:05:48
Remek élménybeszámoló! Kicsit megijedtem, hogy ez ilyen hosszú, de mivel bátor(!) vagyok, így a 10. mondattól már nem volt megállj. A végére teljesen megvilágosodtam és kétséget kizáróan megállapítottam, hogy Te tényleg nagyon lökött vagy. :D
Buki2013-07-24 15:33:21
"a következő frissítőn csak „piros”, vagy „van benne piros” dolgokat fogyasztok" Ez nagyon adja. :D Kene egyszer csinalni olyan versenyt, ahol mindenkinek ki van adva, hogy milyen szinu cuccokat tomhet magaba a frissiton, persze mindenkinek mas szin lenne. :D Ha nincs olyan a frissiton, akkor "next one". :D
Alex2013-07-24 14:41:32
Hát ez jó volt! (elolvasni) Már csak az olaszok miatt is megéri oda látogatni, mint pl. a kábelkötegelős... :) Jövőre ott!
Tom2013-07-24 11:42:00
Lehet érdekesen is tálalni egy balszerencsés versenyt. Én nagyon élveztem a beszámolót. Köszönöm.








Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: három + négy =