SÁRKÁNYHAJÓ ROADSHOW 2013 - GYŐR

SÁRKÁNYHAJÓ 2013-05-11

Sárkányhajó Roadshow első fordulója Győrben!

A sárkányhajózásban talán az a legnehezebb, hogy a rajt időpontjában 20 fő evezős, dobos és kormányos, mind a hajóban üljön, és ha már mind ott ül, mind ugyanazt gondolja és tegye. Mind, sorban egymás mögött árnyékaként kövesse a másikat, az izom és test, a lélek és elme különös vegyülete egyetlen akarattá kovácsolódjon, mire a rajt vezényszavak elhangzanak.

Nehéz feladat, talán a legnehezebb, nem mindig sikerül, és ha nem sikerül, a célvonalon áthaladva fájdalmas felismerés éri az evezőst, mind a húszat, egytől-egyig, külön-külön.

A győri verseny azért nehéz, mert a szezon elején van, még nem áll össze az egység, sok az új versenyző, nincsenek meg a közös versenytapasztalatok, bár az előző évről sokakban dereng az eufórikus érzés, milyen csodálatos nyerni.

Az első időfutamunk katasztrofálisan sikerült, a bójás rajtoltatás csupán arra volt jó, hogy a figyelmünk nem a rajtra, hanem a hajó állítgatására és a bója kihalászására összpontosult. A szél lefújt minket, ahhoz, hogy a pályán maradjunk igazítgatni kellett, hátulról üvöltözés, ki mit csináljon ahhoz, hogy a hajó egyenesbe kerüljön a rajtig. A koncentrált figyelem teljes hiányában a rajtot követően nehézen áll össze a csapat és komótosan indult meg a hajó. A bíztatás ezúttal elmaradt, a siker szintén, a parton feszültség.
Újabb kísérlet, második időfutam, a rajt összeszedett, a hajó elindul, gyorsul, 150 méternél falnak ütközik. Első gondolatom az értetlenség: Hogy lehet ez? Miért nem ment? Mit csináltunk rosszul? A többiek nyugodtabbak, a tényekre világítanak: 18-an evezünk, 7 új versenyzőnk van, ebből 4 korábban sohasem versenyzett.

A reményfutamra lehiggadtam, tisztes helytállásban bízva ültem a hajóba, és végül megkaptam az érzést, ami hétről hétre hajt, amiért lejárok az edzésekre, intézem a csapat dolgait, szépen versenyeztünk, utolsó erőnkig küzdöttünk, harmadik helyen befutva megvertünk egy a rangsorban előttünk álló egységet, 18 fővel, első bálozókkal. Érem és győzelem nélkül is büszke voltam a csapatra!

A 2012-es eredmények alapján a szezont a divízió I.-be kezdhettük. Nagy reményekkel vártuk az indulást, tudva azt, hogy a korábban megtapasztalt verhetetlenség érzéséről nehéz lesz lemondani, de ez egy másik kategória, itt profik versenyeznek, nem elég jónak, erősnek lenni, aki itt győzelmet akar, annak a legjobbakkal kell megküzdenie.

A verseny előtt láttuk, hogy az esélyek nem bíztatók, a sorsolás és a versenyműsor összeállítása nem kecsegtet viharos sikerrel, két időfutam a ragsorban első és harmadik csapatok ellen, egyenes úton irányít majd minket a reményfutamba. A papírforma beigazolódott, a mindkét időfutamot Römi csapata nyerte, és Tata is mindkétszer erősebbnek bizonyult. A reményfutamban élen végzett Tata, majd a másik ágon bejutó Győr, harmadikként a Merkapt. Ezzel a tabellán előttünk álló Bács-Dragon csapatát sikerült magunk mögé utasítani, ami a pontszerzésnél előny, de a versenyszabályoknak megfelelően, rövid szereplés után így is búcsút kellett mondanunk az I. osztálynak.

A döntőben viszont nem a szokásos befutási sorrend alakult ki, a Lapátolók csapata legyőzte a Römi KKSK legyőzhetetlennek hitt egységét, őket Tata és Győr követte. 

A 2000 méteres versenyszámban Römiék szépíteni tudtak, a második helyről bója kihagyás miatt kizárt Tata helyére a LapáTolók léptek, harmadik Győr, a Merkapt Sárkányok a negyedik helyen végeztek, a Bács-Dragon nem áll rajthoz.

Beszámoló: Fülöp Ildikó