Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ




Sportagvalaszto_logo

underworld_logo



EGY IRONMAN TÖRTÉNETE

TRIATLON 2010-08-14

eXtremeMAN: XX. Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokság 2010, Nagyatád

A kezdetek

Hogy kerül valaki egy ironman verseny rajtjához? Annyi bizonyos, hogy nem egy hirtelen ötlettől vezérelve. Az én történetem is sokkal régebben kezdődött… Az elmúlt években többször részt vettem a Bécs-Budapest Szupermaratonon, ahol bringával kísértem a futó társaim. Később csapatban futva is teljesítettem ezt a több napos versenyt. Rengeteg hősies, kitartó küzdelmet láttam és éltem át az évek alatt, hatalmas emberi teljesítmények tanúja lehettem. A közös célért harcolás, a csapaszellem, az ezeket az erőpróbákat körüllengő hangulat teljesen megfogott. Talán itt kezdődött…

4 éve Dr. Ubrankovics Zsolt és Kasa Tibi barátommal már ott voltam Nagyatádon, igaz még csak szurkolóként. A verseny hangulata nagyon nagy hatással volt rám, mint hobbisportolóra és nyugodtan mondhatom, hogy elkapott a versenyszellem. Ez oda vezetett, hogy 2007-ben 5 fős csapat részeként - a bringázásból és a futásból kivéve a részem – már, mint versenyző vettem részt a viadalon.

2009-ben - szintén Nagyatádon - újabb lépésként duóban Halgas Pistivel teljesítettem az ironman távot, ahol minden résztávon fele-fele arányban osztoznak az iron-párok. Ekkor éreztem először, hogy egy komoly felkészüléssel lehet esélyem a teljes táv teljesítésére, így a sorsom megpecsételődött.

ironman

Felkészülés

A korábban említett kétszeres ironman Kasa Tibi, és a nyolcszoros ironman és kétszeres dupla ironman Ubrankovics Zsolt irányításával és egy lelkes pilisi 8 fős társaság tagjaként fogtam neki a felkészülésnek, ahol ki-ki az általa választott távnak és célnak megfelelő edzésmunkával készült.

A felkészülésben heti 1-2 alkalommal úsztam folyamatosan növelve a távot, 1000 méterről kezdve egészen a 3,8-4 ezer méterig. A futómennyiség kezdetben heti 20-25 km volt, amely júliusra tetőzött heti 70-90 km-rel. A bringa heti 40-60 km-ről indult és a felkészülés végére elérte a heti 300-400 km-t. A terhelést januári alapozással kezdve folyamatosan növeltük. A legkeményebb június második felétől július 20-ig tartó 6 hét volt, melyben voltak olyan hetek, amikor különböző napokon az ironman távokat külön-külön teljesítettem. Ez lett volna a hivatalos forgatókönyv…

Sajnos a felkészülésemben súlyponti eltolódások történtek. Egy foghúzás 3 hét kiesét jelentett, egy bringás bukás 40 km/h-nál 2 hét kényszerpihenőt szült, egy futó edzés közbeni esést 1,5 hét kényszerpihenő követett és egy MTB bukás is plusz 1 hét kiesést jelentett. Mindezeket betetőzte idegbecsípődés, amely öt napra tett harcképtelenné. Mindezek jelentősen befolyásolták az egész éves felkészülést. Mikor a túlzott terhelésre - a verseny előtt 2 héttel - edzés közben becsípődött egy ideg és bringázás közben elestem, az esésből felállva éreztem úgy, hogy innen már semmi nem akadályozhat meg a rajthoz állásban.

ironman_uszas

A verseny

Hatalmas csapattal érkeztünk, a sok kísérő és segítő mellett többen különböző összeállításokban készültek a versenyre. Volt duópárunk, 3 lányból álló női csapat, 3 fős férfiváltó és nem díjazott családi váltó is. Sokat jelentett, hogy ismertem a távot, hogy a pályán már versenyeztem, ismertem a lebonyolítás menetét, ennek ellenére idegesen, szótlanul, magamba fordulva vártam a versenyt. Azután oldódott ez az állapot, hogy pénteken úsztam a neoprén versenyruhában, valamint a pályabejárás alatt végig mentünk a 75 km-es nagykörön. Ezek a momentumok megnyugtattak és egy normális versenydrukk vette át a helyét.

A versenyt megelőző éjszakát Háromfán töltöttük egy vadászfogadóban. Este 7-kor technikai értekezletet tartottunk, ahol kiosztottuk a feladatokat, megbeszéltük a sátorállítást, a frissítők feladásának rendjét, a váltások menetét, a segítők elhelyezkedési pontjait és átvettük a versenyszabályzatot is, nehogy bármi hiba becsússzon.

Ezzel nem is volt gond, ám jött egy vihar, ami magával vitte az áramot és sötétség borult a házra. A bringákat, a frissítőket, ruhákat fejlámpa fényénél raktuk össze és néztük át.

ironman_merkapt

4.30. Ébresztő! Áram sehol, még mindig sötét van, ami nincs jó hatással az idegeinkre, kezdődik a kapkodás: nincs meg a rajtszám, leesik a chip, a kaja elkészítése nehézkes és reménytelen – most kezd pattanni a cérna.

5.00. Fél óra kapkodás a sötét házban, majd indulás a kinti sötétben és ködben. Egy óra az út Háromfától Gyékényesig, az úszás helyszínére. Az úton már megindul a versenyzés: a bringákkal megpakolt versenyre igyekvők autók előzgetik egymást. Végül a helyszínre érünk, ahol útterelés, torlódás, sorban állás fogad újabb izgalom adagot pumpálva a szervezetembe. Nem ártana igyekezni, ugyanis a bicikli depo 6.50-kor zár.

6.20. A parkoló megközelítése egy örökkévalóság. Bringa lepakolása és átnézése, frissítők felhelyezése a bringára, a tekeréshez a ruha összekészítése, közben beöltözés úszáshoz. Chip ellenőrzés (bokára), jól látható helyre a biciklis rajtszám kikészítése.

Mezitláb, úszó szerelésben ballagok a rajthoz, nem beszélgetek senkivel, beleül már elkezdődött a viadal, mindennek a terv szerint kell haladnia. A deponál ellenőrzik a fékeket, bukósisakot és a rajtszámot. Lerakom a bringát a depoba, mindent összehajtva célszerűen bekészítek a váltáshoz. Most veszem észre, hogy a barátok és a családtagok is velem vannak, érzem az értem való aggódásukat. Gyors búcsúzás: szorítsatok!

6.50. Néhány mozdulattal bemelegítek az úszáshoz, háttérben a megfelelő sorrendben dübörögnek az évek óta jól megszokott zenék. A rajt előtt egy pap reverendában bemegy a vízbe, szembe fordul a versenyzők seregével, rövid imát mond és megáldja a rajtra várakozókat.

ironman_rajt

ironman_rajt1

ironman_rajt2

7 órakor a visszaszámlálás után egy ágyúdörrenésre elindul az egyéni mezőny. Mellúszásban vágok neki – nem úgy mint a profik - a szélére húzódva próbálom a húsdarálót elkerülni, szinte forr a víz a tempózó kezek-lábak nyomán. Közben hatalmas köd borul a tóra, a látótávolság 10 méterre szűkül, csak a közvetlenül előttem úszókat látom. Mint egy horrorfilm képei, mindenkit elnyel a kavargó szürkeség, halálfélelmem van. Látszólag céltalanul tempózom a semmiben. Volt, aki nem bírta a nyomást és visszafordult. Az oldalt álló biztosítóhajókat sem látni, a profi mezőny is többször elvéti az irányt, így rossz felé vezetik a többieket.

Az első körön (1900 méter) átlagos tempóban, minden külső tényezőt kizárva, csak a jó irányra figyelve haladok. Hosszú, nyugodt, kiegyensúlyozott húzásokra és levegővételre állok be. Lassan telik az egy óra, ennyi kell egy kör megúszásához. A második kört kezdve a mezőny első része már a bringák felé rohan. És én a tervezett időnek megfelelően megyek az úszótáv második felére. Jól megy az úszás, próbálom optimálisan beosztani az erőmet. Jó, hogy a nadrágomba készítettem egy Powerbar zselét, amit menetközben betolok, majd lekísérek 2-3 korty tóvízzel, nem is rossz: szürcsölök még kicsit.

Szerencsére oszlik a köd. Az utolsó 900 métert nyugodt tempóban, csak a görcs elkerülésére koncentrálva teljesítem. Van erőm és tudom, hogy a 2 óra 20 perces limiten belül már bringán leszek.

ironman_uszas1

Úszás (3,8 km): 2 óra 2 perc 27 másodperc

Vízből kiérve a csapatváltóban érdekelt Pisti segít öltöznöm, neki a váltóembere már elment, így ráér. Nyugodt vagyok, de a kilátások nem jók : kicsit fázok, ködös az idő, szemerkél az eső, borult az ég. 8 perc depo után már a bringán nyomom, de az első és egyik legnagyobb hibámat ekkor már elkövettem. Két kulacsban isostar és sópótló van nálam, a harmadik kulacs víznek nem marad hely. Nem a bringás mezt készítettünk ki, hanem egy hátsó zseb nélküli változatot és nem tudom hova tenni a harmadik kulacsot és az energiaszeleteket – hatalmas hiba! A zseléket ide-oda bedugdosom, találok helyet nekik, de a kulacs itt marad. Ezzel majdnem megbélyegeztem a teljesítés sikerét.

Egy 75 km-es nagy kör és három 35 km-es kisebb kör vár rám. A nagykörön minden rendben megy, a táj szép, nyugodtan tekerek. Nemzeti parkon keresztül halad az út, erdőt szelünk ketté, érintetlen a környezet. Kezd hiányozni a víz: szomjas vagyok, az úszásból kiérve sem ittam eleget. A nagy emelkedő utáni 25 km-es frissítőnél próbálom behozni 3 pohár vízzel, amit lehet, de magammal vinni nem tudok. Új aszfaltozású úton nyomjuk tovább, közben kisüt a nap is.

Komoly páratartalom és folyamatosan nő a hőmérséklet. Az 55 km-es elágazás előtt tudom, hogy ennem kell: kínkeservesen letuszkolok egy ¾ szendvicset és hál’ istennek közeledik a frissítő pont. Lassan feliszok minden folyadékot, ami nálam van. Nagyatád felé halad a pálya, itt újabb frissítőnél banánt, energiaszeletet eszek. A figyelmemet leköti, hogy előző esti vihar által az útra hordott sárátfolyásokon esés nélkül átjussak. Az egész tekerés alatt végig tudatosan figyelek a veszélyhelyzetekre, hogy bukás nélkül eljussak a futásig.

Jó látni, hogy feltűnik Nagyatád, jó begurulni a városba. Minden rendben megérkezünk a verseny központjába, áthaladok az időmérő ponton. Végre feladják a segítők a vizes kulacsot, a kiürült sósat eldobom. Irány az első kis kör, jól vagyok a kis emelkedő ellenére. Próbálom tartani a 27-es átlagot. A necces részeknél inkább kilépek a patentből és lassítok, kizárólag a biztonságra törekszem. Úthibáknál, kanyaroknál fékezek, nagyobb lejtőn - mikor lehetne száguldani is - inkább lassítok.

ironman_merkapt_bicikli

Az első kis kört viszonylag gyorsan teljesítem, nincs gond. Délután egy óra van, nincs felhő az égen, kezd izzani az aszfalt. Demoralizálólag hat, hogy az első kör végén látok versenyzőket, akik a bringát letudva már a futást nyomják. Frissítőnél szendvicset eszek és vágok neki a második körnek, próbálom betartani a mentoraim utasítását: minden első 15 percben inni, minden második 15 percben enni-inni. Ez ad egy ritmust. Beállok erre monoton ritmusra, ami most az előrejutásomat jelenti. Ezután minden frissítőnél kötelezően eszek és iszok. A második körről visszafelé kikerülök egy balesetet, egy bringás társam elé kitolatnak, aki beszáll a hátsó szélvédőn. A látvány nem tesz jót a hangulatomnak.

14.30. Egyre melegebb van, már mindenhol szembe fúj a szél és mindenhol emelkedő van, mindenhol izzadok, egyre nehezebb. Gondolataim sincsenek, csak melegem van. Nyomom, nyomom, nyomom. Ekkor belém hasít, hogy még egy kör hátra van.

Folyamatosan könnyebb áttételre váltok, elképzelni sem tudom, hogy hogyan fogok ezután még lefutni egy maratont. Már nem érdekel az átlag sem, csak figyelem, hogy ne görcsöljek és próbálom pihentetni az izmaim.

7 és fél órája dördült el a rajtjel. Az utolsó körön a fordítóban már magnézium tablettát kérek mert görcsöl a lábam. Amíg kicserélik a kulcsom, először szállok le a bringáról és próbálok nyújtani. Nagyon meleg van. Utólagos elmondások szerint itt már szétesett volt a tekintetem. Végiggondoltam odafelé, hogy 3 dolgot akarok felkérni a frissítőktől, kettőt ebből elfelejtek.

Gyerünk tovább, legyünk túl rajta, még 35 km van hátra! Azzal nyugtatom magam, hogy minden bokortól elbúcsúzom: többet nem jövök ma már erre. A nagy melegben, simán letelik az 1.20 perc és véget ér a 180 km tekerés. Nagyatádhoz közeledve a kiadott tanácsoknak megfelelően az utolsó 10 km-en nyújtok, lazítok, és egyre hangosabban szólnak a fejemben Doki szavai: „az ironman a bicikli után kezdődik!”

Kerékpár (180 km): 7 óra 34 perc 22 másodperc

Jó beérni a versenyközpontba, eljátszom a kemény versenyzőt, de a bicikliről leszállva megtámasztanak. Ezután próbálok egy helyben maradni, nem kísérletezek járással. Azt érzem, hogy nagyon meleg van és semmi kedvem a továbbiakhoz, lépni sem bírok. Látom barátaim arcán a féltést és azt is, hogy sok esélyt nem adnak nekem. Bevánszorgok az öltözőbe csak, hogy ne süssön a nap, és a terveimet megváltoztatva hideg zuhany alá állok. Lassan átveszem a futóruhát, majd 9 perc elteltével, majdnem szökdécselve elballagok a csodálkozó baráti sereg előtt és elkezdem az ironmant.

12 db 3,5 km-es futókör vár rám, az első lépések nagyon nehezek, vigyáznom kell a sérülésveszélyre, lassan melegednek a futáshoz használt izmaim. Lassú az első kör, borzasztó a hőség. Próbálom föltérképezni az erőnlétem, valami rendszert kialakítani - reménytelen.

Fél óra az első kör, el sem tudom képzelni, hogy még egyet lebírok futni. Különböző hűsítési praktikákat próbálok ki. Inni akarnak adni, de ellököm a kezeket, mindenki zavar. Csoszogva futok, rádöbbenek, hogy rajtam van a pulzusmérő, így mást próbálok. Megvan a második kör. Azt hiszem, hogy még egy kört becsületből megcsinálok.

Állati a hőség, semmi nem hűsít, hiába a vizes szivacs, hiába fejre öntött víz. ledobom a vizes sapkám, csak két korty tiszta vizet iszom. Megszédülök, valami gáz van! 165-167 a pulzusom, tudom, hogy 142 alatt kellene lennie, hogy ne savasodjak. Lassítok a tempón, a parkban a hűvösben futva kicsit összeszedem magam, de szépek ezek a hatalmas fák, de jó, hogy ekkora a lombjuk, de jó, hogy rám vetik az árnyékukat. Kezd működni a rendszer, tisztulnak a gondolataim. Az egyenes szakaszokon nagyobb tempó, árnyas részen pulzus korrekció, egyenes részen nagyobb tempó és frissítés, árnyas részen pulzus korrekció…

A negyedik körömet csinálom, veszekszem a segítőkkel, nem kell ennivaló, nem kell semmi, hagyjatok békén. Tibit nem lehet lerázni, tudja, hogy ennem kell, belémtöm egy fél energiaszeletet és egy kis vizet. Ha megcsinálom a negyedik kört, az egyharmadán túl vagyok.

Bal lábam húzódik, újra magnéziumot eszek. Kipróbálom a frissítőnél a kínált energiaitalt, nem tesz jót, legörcsölök, összegörnyedek, meg kell állnom. Fölgázosodok, borzalom a futás, keserves minden lépés. Reménytelennek tűnő szakasz után végre kiszakad belőlem a levegő és a mellettem futó kislánytól elnézést kérek.

Az ötödik körre látványosan javul a teljesítményem, már csak vizet iszom és mindenhol eszek egy-két falatot. Még mindig süt a nap, de picit jobb. Már csak becsületből is megcsinálom a fél maratont és úgy szállok ki. Nem tudom, hogy hogyan, de befutok a hatodik körről, Tibit kérdem: van-e esélyem rá, hogy megcsináljam? Még három óra futás és meg lenne az ironman. Még így is maradna egy plusz óra a szintidőből.

ironman_csapat

Kicsit megnyugtat. Nagyon jó, hogy hűl a levegő, most már a kigyakorolt standard szerint megyek: az egyenes szakaszokon nagyobb tempó, árnyas részen pulzus korrekció, egyenes részen nagyobb tempó és frissítés, árnyas részen pulzus korrekció…

Leugrik a harmadik magnézium kapszula, találkozok Bécs-Budapest maratonról a mindig lelkesen szurkoló trombitás sráccal és jól esik, hogy csak nekem játszik. Egyre többen fejezik be a csapatból a versenyt, egyre többen vannak a csapatsátornál, egyre többen bíztatnak. Javul a közérzetem, tovább hűl a levegő, javul a teljesítményem. 9. kört megkezdve az eredményjelzőn a megtett köröket mutató szám 10-et jelez. Boldog vagyok, hogy a technika is velem van. Viszont nem tesz jót, hogy egyre több embert ápolnak az út mellett, egyre többet kötnek infúzióra.

Egyre több zombivá vált társammal komoly fájdalmak közt, kínlódva nyomjuk a távot, kérdezgetjük egymást, hogy mennyi van hátra. Baromi jó, hogy vannak akinek több van még vissza mint nekem. A 9. kört befejezve valósággá válik, hogy ismét a 10-et kezdem, az óra ismét újra jól mutatja, így a jobb.

Lassan sötétedni kezd és kezdem sejteni, hogy meglesz. Tudom, hogy a 11. köröm nem fog stratégiailag változni, ugyanazt csinálom, mint eddig: figyelem a pulzusom, eszek és iszok. A fiuk azt mondták, hogy nem baj ha sírok. Azt hiszem, hogy nem merek még sírni.

Mindenki buzdít, a sötétből egy kisgyerek az apukájával „hajrá Merkapt”-ot kiált, talán Kropkó Peti az és tart ki a végsőkig szenvedőkkel. Az út mellől vizet nyújtanak felém, tapsolnak, én is azok között vagyok, akikért családtagként izgul már mindenki.

Az utolsó körben a lakótelepen kint ülőktől elköszönök, a frissítőpontokon is elköszönök, köszönöm a segítséget. Nem csinálok semmilyen hírtelen mozdulatot és nagyon örülök, hogy tudom művelni ezt a futásnak nevezett csoszogást.

Aztán a teljes sötétségből egyre hangosabban szól a zene, megjelennek a pom-pom lányok, ahogy közelebb érek, látom, hogy a kislányom is ott van köztük. A befutóhoz közeledve mellém szegődnek legfőbb segítőim: a családom. Ők azok, akik végig élték velem a felkészülést, megadták a lehetőséget a tőlük elvett idővel, hogy megtapasztalhassam azt az örömöt, ami bennem dübörög. A szalagot átszakítva visszafordíthatatlanul és örökre én is az ironman-ek közé tartozom!

Hatalmas élmény!

ironman_befuto

Futás (42 km): 5 óra 35 perc 21 másodperc

Ironman: 15 óra 12 perc 10 másodperc

Köszönetet mondok mindazoknak, akik segítettek a felkészülésben és kitűzött cél elérésében.

Utóirat:

Jól esik a pihenés, de azt hiszem, hogy 80-90 percet tudnék faragni az időmből…

Beszámoló: Halgas Csaba


CIKKAJÁNLÓ



2014-09-06  TRIATLON

ÍGY LETTEM ÉN IS IRONMAN!

Jaj, de jó! Vége az első sulis hétnek, itt a hétvége! Megint alhatunk egy kicsit tovább... gondolta több ezer diák ezen a napon. elük ellentétben több száz sportoló gondolta úgy, hogy itt az ideje olyan korán fölkelni, amilyen korán még soha!   [...]




KOMMENTEK



Robi2013-05-23 15:17:14
Csabi Úr! Nagyon-nagy tetett hajtottál végre gratulálok a sporttársaim nevében is és engedd meg,hogy holnap tiszteletbeli kenussá avassunk Szt.Jupát nevében a maratonista Edvin Úrral.A Merkaptosoknak letetted a nyomot igyekszünk követni,a beszámőlód új műfajt teremtett a szenvedős,szenvedélyes humor elegyét.Belica Béci útasítást adott nekünk,hogy próbáljunk befűzni a szakosztályváltásra,igy szeretnénk ha kenuznál!
Kati2013-05-23 15:16:56
Kedves Csaba! Még egyszer szívből gratulálunk vasemberré válásodhoz és hogy ezen a versenyen a csapat neve alatt mi is részt vehettünk.Elmondhatom, hogy a nagyatádi verseny benne van életem "best of" élményei között,bár piszok nehéz volt így váltóban is.El sem tudom képzelni, hogyan tudjátok ezt egyedül véghezvinni...Büszke vagyok mindenkire, aki megcsinálta és köszönöm a sok elméleti és gyakorlati segítséget mindenkinek, a támogatást és szurkolást!Most jó pihenést neked, bár úgy todom, e hét végén a sárkányhajót vállaltad be, gyönge kis lazításként:)
Tibi2013-05-23 15:16:37
Tényleg mégegyszer átéltem a verseny hangulatát. Úgy néz ki Csabi, nemcsak IRONMAN születetett, hanem egy "bestseller" is, ami az "Első áldozók kis kátéja" címen is megjelenhetett volna....:) Még egyszer gratulálok Vasember Úr!!! :) "Jó mulatság, férfi munka volt..."
Pisti2013-05-23 15:16:20
Csabám (Bélám)! Nagy élmény volt olvasni a beszámolód. Bár ott voltunk a közeledben, de most így is átélhettük ezt a nagyszerű teljesítményt! Én féltettelek a versenytől, attól, hogy összeszedsz valami sérülést, hogy esetleg fel kell adnod. Örülök, hogy nem így történt! Sokat tanultam a soraidból.. Kitartást, egészséget a következő nagy kihíváshoz! Pisti Köszi Tibi! És köszi mindenkinek! Jó kis csapat volt!
Béla2013-05-23 15:16:05
Irigyellek, klassz lehetett megküzdeni magaddal. Csak vigyázz, nehogy túlságosan megkedveld a "szenvedést"! Azon gondolkodtam, hogy mi lehet a következő kihívás? Talán Görögországban a Spartathlon. De mivel családos emberek vagyunk, inkább kihívlak egy sör-virslire. Én is őszintén gratulálok!
bálint2013-05-23 15:15:43
"Gondolataim sincsenek, csak melegem van." na ezt a mondatot egy sztáríró is megirigyelné! Kedves Csaba! Nagyon köszönöm a remek beszámolót és hogy bebizonyítottad a lehetetlen nem létezik. Az írásod volt a legizgalmasabb szövegfolyam amit az idén olvastam, esküszöm hogy jobban izgultam mint egy besteller regényen, még úgy is hogy tudtam a végeredményt:) gratula! büszkék vagyunk rád.








Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: hat + kilenc =