Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ




BBU FUTÓVERSENYEK EGÉSZ ÉVBEN!



16. MARATONA DI ROMA

ATLÉTIKA 2010-03-21

Felnézek a fejem feletti órára és megpróbálom felfogni a számok reális értékét: 2 óra 47 perc 21 másodperc. 96. hely - korosztályomban (40-45 év) 15. helyezés. Átlépek a célkapun és abban a pillanatban egy "újabb lépcsőn" is. Az utolsó gördülő fázist már nem követi a következő ellépés és repülés, hanem egyszerű sétává csendesül mozgásom. Végetért egy ÁLOM.

Megharcoltam és véghezvittem. 2010. március 21-én a 16. Maratona di Román 3 perc 58 másodperces ezer méterekkel lefutottam a 42 196 métert! Megszünt valami és hirtelen üres lettem. Inkább üres és tiszta. Lebegek a tér és az idő között valahol félúton. Kicsit olyan érzésem támad, mintha egy kristálytiszta vízfelszint bámulnék egy méteres mélységből. Mindent tisztán látok, de a hangok nem jutnak el hozzám. 

Körbenézek. Jó száz méterre mögöttem a Colosseum áll csendesen és beletörődve az évezredek súlyába, csak szótlanul veti árnyékát minden egyes célbaérkezőre. (A befutólista alapján 10995 résztvevőre. Az előzetes információk 15300 indulóról regéltek.) Kétoldalt a biztonsági rácsokon túl a százezres tömeg buzdítása segít át az utolsó métereken. Egy hatalmas kígyószerű szinkavalkád az egész embersereg. Előttem nyolc oszlopban osztják a befutó érmeket, nekem egy bájos arcú leány - kedves mosoly kiséretében - akasztja nyakamba a medált. Kezembe adják az energiaitalokat, testem aufóliával takarják. Gyümölcsöt majszolok, miközben megpróbálok lépéseimbe a maradék erőimből átcsoportosítani valamennyi energiát. Kifutottam magam-teljesen nullára. Szinte gondolataim sincsenek. Egy csendes, nyugodt részen leülök a járdaszigetre és kinyújtom a lábaimat. Jót harcoltak ma. Megérdemlik a kényeztetést. Fürkészem a befutótársaim arcát. Borzasztó fáradt arcvonások tűnnek fel előttem a gyötrelmes percek vájta árkokkal, de a szemeik ragyogóan tiszták. Tükörképei vagyunk egymásnak.

maratona_di_roma

A külvilág hangjai lassan visszatérnek és újra a valóságba repítenek. Megérkezik Aszódi Gábor barátom - 5 perccel követett a célban. Átöleljük egymást és kezetfogunk. Ezt az egész csodát még tavaly Szeptemberben terveztük el. A felkészülésről már olvashattatok. A nevezéskor is meglepetés várt reánk. A rajtszámokat ugyanis a legjobb idők alapján adják, így Gábor a 299-es, jómagam a 300-as és Asztalos Sanyi barátunk a 928-as rajtszámot kapta. Ezen rajtszámok az ELIT-zónába rangsoroltak minket! Így a meghívott és a végső győzelemre hajtó profi - sárga rajtszámos - versenyzők mögé állhattunk be. Hihetetlen büszkeséggel melegítettünk a világ legjobb maratonfutóinak közelségében.

A rajt 9 óra 10 perckor volt, így a reggeli ébresztőt 5-re tettük. A megfelelő időben elfogyasztott reggeli nagyon fontos és a verseny meghatározó eleme. Két szalámis szendvicset ettem, sok teával és egy falat csokit. 7 óra 15-kor irány a Colosseum, vagyis a rajthely. A metrón iszonyú embertömeg. Szinte felfoghatatlan. A maraton 15 ezer indulója mellett, a 4 kilométer közel kétszeres számú résztvevője betöltötte a teret. Ehhez párosult a kísérők, helyiek és turisták özöne. Fél kilencig még ettem egy banánt, pár korty vizzel, majd készítettünk egy-két képet a Colosseum előtt összeállva.

maratona_di_roma5

Háromnegyedkor becsekkoltunk a zónánkba, majd az ókori köveken elvégeztük az utolsó átmozgató bemelegítésünket. Lekocogtunk a rajthoz és beléptünk az álmaink terepére. Vangelis Tűzszekerek zenéjére teljesen elérzékenyültem. Pár perc a rajtig. Előttünk 20-30 profi, mögöttünk 15 000 lelkes futó. Gáborral kezetráztunk és vállunk felett visszanéztünk a Colosseum hatalmas falaira. Bő 2 és fél óra múlva újra látjuk egymást. Igazából most fogtam fel először,hogy egy teljes maratoni futás vár reám. Mielőtt azonban még jobban elbátortalanodnék eldördül a rajtpisztoly. Gábortól még egy utolsó figyelmeztetés: "csak okosan az elején!" Tömör válaszom: "Oké!" Az időjárás is teljesen ideális.+15 °C, enyhén borult, időnként napsütéses idő. A szél abszolút nem számottevő. Egyértelmű a rövid futócucc.

1 Km: 3’52"-pulzus: 162’

2 Km: 3’45"-pulzus: 165’

Minden stimmel és a terv szerint kezdtünk. Megkerüljük az ókori arénát, majd megkezdjük a "városnéző" körfutásunkat. A 3. kilométert észre se vettem. Nézelődöm. Élvezem a futás minden egyes méterét. 4 kilométernél ráfutunk egy 10 fős bolyra, melyben Balassa Levente barátunk és három profi nő is fut. Megyünk velük.

5 Km: 18’38"-pulzus: 165’ .Átlag ezrek: 3’44".Szuper!

Jön az Angyalvár és a Vatikán. Suhanunk a kordonok között és az emberek sorfalai mellett. Felemelő ez az egész. A katonazenekar is indulót játszik. Már itt sem vagyunk.

10 Km: 37’09"-pulzus: 165’-még mindig!

A második 5 Km: 18’31" - 3’42"-es ezrekkel. Hűha!

Gábor egy kicsit lemarad, én tartom az iramot. Nagyon jó futni. A három női futóból kiszakad az orosz induló. Egy hármas bolyra találok én is. Kezdünk szétszakadni. Egy kicsit elkap a félsz, de még "kerek a pite!"

15 Km: 55’47"-pulzus: 165’-tartom! A harmadik ötezrem: 18’38"-3’43"-as ezrekkel.

Megérkezünk a külvárosi részekhez és a szél is néha erőre kap. Melletünk a Tiberis folydogál lomhán és a jó öreg Dunát idézi. Eszembe jutnak a téli-alapozós futások a mínusz fokokban és ez mosolyt csal az arcomra. Mit ez a futás most közel +20 fokban, 5 km-ként frissitővel és minden 2,5 Km-nél vizes szivaccsal! Kánaán az egész, csak tolni kell!!

21,097 Km: 1ó 18’52"-pulzus: 166’-semmi gond!

A 6 Km-em: 23’05"-átlag: 3’47" ezrek. Csoda?! Még mindig jól vagyok, pedig közel tíz éve nem futottam ilyen tempót! Az egész egy olyan dimenzióba repít, mintha egy ismert régi verset kéne újra tanulnod. Szinte tudat alatt érzed, hogy mi lesz a következő versszak. Megkapom Edittől az energia zselémet, amit 25-nél eszek meg.

maratona_di_roma4

25 Km: 1ó 33’57"-pulzus: 167’-még tartom! A négyezrem: 15’05"-átlag: 3’51" ezrekkel. Valamilyen autópálya szélén haladunk, keresztezve a folyót és egy erős jobbos kanyarral visszaindulunk a belváros felé. Erőteljes szembeszél. Szerencsére egy sráccal hasonló tempót futva, felváltva segítjük egymást. Most nagyon kell a támogatás!

30 Km: 1ó 53’43"-pulzus: 166’-168’-már érzem! Az ötösöm: 19’47"-átlag: 3’57"-es ezrek.

Hiába ez már a 6. szigetkör! Ráadásul a jobb lábam középső újja minden egyes lépésnél kegyetlenűl fáj. Amolyan satuba fogom féle érzés. Nem állhatok meg, olyan nincs! Pannira gondolok, amikor egy hónappal ezelőtt, szintén hasonló gondokkal edzette végig a napi távot - igaz estére egy körömmel kevesebbel tért nyugovóra! Ez erőt ad és már az ellépésre figyelek. Visszaállok a ritmusra. Kikapcsolom a fájdalmat! 32 Km-nél a családom bíztatása átlendít a holtponton! Kisfiam egérke hangján kiabálja: "Hajrá apa!". Ez átüt a tömeg morajlásán és a szembeszél kitartó zúgásán! Teljesen elborulok! Megkezdődőtt a maratonom! Ezért jöttem és most itt harcolom!

35 Km: 2ó 14’45"-pulzus: 168’-170’-küzdök! Az 5 Km-em: 21’01"-átlag ezrek: 4’12".

Újra a belváros és újra a macskakő! Ha a biztató tömeg nem lenne, biztos hangosan szitkozódnék. De most futnom kell. Egy szemtelenűl fiatal triatlonos sráccal próbálok lépést tartani - erőteljesen koncentrálok a lapockájára tetovált IRONMAN felíratra. Egy darabig tartom. Csak megyek előre, mint a gép. Már csak egy szigetkör és megvan! Az órámra nézek és tudatosul bennem, hogy minden egyes másodpercért küzdenem kell! Nincs több tartalékom az első 30 kilin összeszedettből. Közben a Spanyol lépcsőt passzálom. A tömeg is önkívűletben biztat.

40 km: 2ó 37’08"-pulzus: 172’-keményedik a harc! Az 5 km-em: 22’23"-átlag kilik: 4’28".

Mintha vízben futnék ólomcsízmákban. Kivagyok. A mozgásom enervált és minden ellépésemhez megerőszakolom a testem. Nem hagyom magam szétesni. Meghallom a húgomék bíztatását. A legjobbkor! Egyedűl vagyok az álmaimban egy közel százezres tömeg kellős közepén. Mennem kell. Ezt választottam. Csak magamra számíthatok. Már a fájdalom újabb szintje sem érdekel, mert az endorfin elborítja az agyamat. Ultímo kilométer. Ráadásul macskaköves és emelkedős. Megyek rendületlenül. A Colosseum árnyékába érek. Befordulok az utsó 100 méterre és ránézek a futóórára 2 óra 46’59".....

Kilazulok. Hazaértem. Átlépek a célvonalon és leállítom a stopperem 2 óra 47 perc 21 másodpercnél. Az utolsó 2,196 Km-em: 10’13" volt- 4’39"-es ezrekkel, 175-ös pulzussal. Hirtelen üres lettem....

maratona_di_roma3

Szeretném ezt a futásomat annak a sporttársamnak ajánlani, akivel még két évvel ezelőtt megbeszéltük, hogy Peking után segítek felkészülni egy igazi maratonra. Sajnos, mint tudjuk a sors ezen együttfutást is elvette tőlem, ahogyan mindannyiunktól! Pedig a Bécs-Budapest záró félmaratoni távját számtalanszor együtt teljesítettük a népes mezőnyben!

Hittem a magányos hosszú futások alatt is, hogy nem egyedül harcolok, akár a római-parton, akár a hegyekben. És hittem Rómában is az egyenetlen macskaköveken szárnyallva. Az álmok valóra válásakor a vasakarat mellett a motivácíó a legmeghatározóbb! Ezt köszönhetem Neked Kolonics Gyuri! Vittelek magamban magammal... Köszönöm,hogy velem voltál....

maratona_di_roma2

Hazaérkezésem után két héttel Szemán Robi barátom kérésének eleget téve futottam egy Szigetkört. Szinte egy-két átmozgató futásból. Az eredmény engem is meglepett. Az 5350 métert 18’27,8" alatt futottam le. Ez 3’30"-as ezreknek felel meg! Elutazásomkor a 20 perccel is kiegyeztem volna. Hiába, ha megjön az étvágy, akkor nehéz abbahagyni!

Mindenkinek jó versenyszezont és találkozunk a Vivicittán!!!!

Beszámoló: Kassai "Kacsa" Károly


CIKKAJÁNLÓ



2018-05-08  ATLÉTIKA

ZSÁMBÉKFUTÁS, AVAGY A TÉLI ALAPOZÁS JUTALMA

Még dolgozik bennem az utolsó koffeines gél, mikor ezeket a sorokat írtom, így a beszámoló talán visszaadja majd az élményeimet. Abból ugyanis kaptunk bőven a mai gyönyörű időben, a zsámbéki határban. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: hat + kilenc =