Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ

CSAPATTAGOK
TISZTELETBELI TAGOK
DICSŐSÉGFAL
ADÓ 1%



TÁMOGATÓINK

merkapt1 trek1 fnt_projekt1
high5_1 hajtany1 moose1
heavytools1 mountainbikeblog rudyproject1

STRAVA



III. VILLAPARK VÉRTES MARATON

HEGYIKERÉKPÁR 2013-05-13

Május 11-én került megrendezésre a III. Villapark Vértes Maraton, amely a Mountainbike Challenge 2013-as szezonjának a nyitóeseménye volt. A csapat stabil létszámmal, 9 fővel vett részt az eseményen, azonban az eredménylistán csak a létszám 2/3-a szerepel. Nézzük hogyan…

Mindenképpen terveztem az indulást a várgesztesi versenyen, mert ezidáig valamiért mindig kimaradt. A kedvezőtlen időjárás-előrejelzés sem vette el a kedvemet és úgy tűnt, a többiekét sem. Elég volt csak az indulásnál Pásztor Lacira nézni, aki rendkívül optimistán, rövid naci-póló-szandálcipő kombóval készült az esős napra.

Az első árnyék nagyjából 7 óra körül futott végig Laci arcán, amikor elhagytuk a fővárost és az autópályán elkezdett szemerkélni az eső. Ahogy az autó digitális hőmérője lassanként visszaszámlált és közvetítette számunkra az egyre csökkenő hőmérsékletet, úgy mélyültek Laci homlokán a ráncok, aki vezetés közben hevesen kutakodott az emlékei között, hogy milyen magára vehető bringás holmit dobhatott be reggel a soványka sportszatyorba.

Mire 8 óra körül megérkeztünk a Villapark parkolójába, ahol magányos farkasként Fityisz autója ácsorgott csupán, komoly esőzés kezdődött és nagyjából 11 fok lehetett. Kicsit pislogtunk még a fűtött autóban, majd besétáltunk a nevezés helyszínére a Villapark főépületéhez. Itt már nagyobb volt a mozgolódás és jó pár ismerősbe is belebotlottunk, akikkel együtt latolgattuk az időjárás további alakulását.

villapark_vertes_maraton_30

Közben befutottak a többiek és a csapatsátor is megérkezett, így közös erővel kiépítettük a bázisunkat, majd az ismét hevesebbé váló esőben mindannyian beálltunk a sátor alá. Ott toporgott Jucus, Zita, Szilvi, Alex, Buki, Csabi, Laci, Keczkó Zoli és én.

Az arcokon körbenézve sok lelkesedést nem találtam. Többen azon morfondíroztak, hogy egyáltalán nem indulnak, míg a lányok a rövidebb távra való átnevezésben látták a megoldást a sárban töltött órák csökkentésére. A legsiralmasabb Laci volt, aki ekkorra már egy pokrócba csavarva ácsorgott falfehéren a kihűlés határán, Keczkó Zoli pedig valami gumimintázatról magyarázott, amely lehetetlenné teszi az indulását (bevallom nem jegyeztem meg minden részletet).

villapark_vertes_maraton_10

Próbáltam buzdítani mindenkit, hogy volt már rosszabb is és, hogy menjenek pingpongozni ha kiszámítható körülményekre vágynak, végezetül az égre tekintve megállapítottam, hogy a rajtra eláll, majd elindultam készülődni.

A rajt előtt csata nélkül vesztettünk pár embert: Laci, Zoli és Zita végül el sem indult, Jucus és Szilvi pedig 23-ra csökkentették az előzőleg tervezett 57 km-es távot, azzal hogy átneveztek a rövidebb távra. Így végül a csapatból négyen álltunk be a 10 órás rajtra (Buki, Alex, Csabi, Miki), amelyre - láss csodát -, elállt az eső.

hudak_szilvia_vertes_maraton

Kicsit béna visszaszámolás után, ahol egy női hang mondta be a rajtig hátralévő időt, a „15 másodperc a rajtig” mondatra elsütött rajtpisztoly jelére nagy lendülettel elhagyta a mezőny a Villapark területét. Azaz csak hagyta volna mert a sorompó zárva volt és mindenki gyors jobbról-balról kikerülő manőverbe kezdett, aminek tömörülés, majd több bukás lett a vége.

villapark_vertes_maraton_4

Az országútra kiérve rendeződni látszódtak a dolgok, a tempós menetben mindenki igyekezte megtalálni az erejének megfelelő helyet. Aztán terepre fordultunk, ahol meg is kezdődött a csúszkálás és a mögötted jövők sárral spriccelése. A jogosnak tűnő félelmek ellenére sem a hőmérséklet, sem a sár mértéke nem volt zavaró számomra. Ha már választhatnék, akkor máskor is inkább 12-15 fokban tekernék, mint 30-ban, nekem a hűvös jobban fekszik.

Magam előtt a csapatból Csabit láttam, akiről – bár tudtam, hogy elkerülhetetlen -, nem akartam leszakadni. Kb. 8-9 km-t mentem mögötte, amikor egy ismerős szakaszhoz értünk (a MTB Piknikkel közös pályarész), ahol egy rövid, csúszós, meredek részen tolni láttam legfrissebb tagunkat, akit a Röfitől idézett „nem gyalogtúra Csabikám!” mondattal noszogattam. Valószínűleg hatott a bíztatás, mert ez volt az utolsó pillanat, amikor láthattam a hátát.

villapark_vertes_maraton_5

Az erdei csiki-csuki után egy aszfaltozott útra tértünk, ahol hátra pillantva megláttam Bukit zárkózni, aki nagy lendülettel megérkezett és elém állt. Bírtam a tempóját, aminek az lett a vége, hogy jó 20 km-t együtt zakatoltunk. Ekkora egy kisebb boly részesei lettünk, 3-4 arccal együtt, akik fel-fel bukkannak, lemaradtak-megelőztek minket. Az egyikük megúszni látszott, én vele tartottam, aminek következtében elhagytam Bukit.

villapark_vertes_maraton_2

Nem tudom pontosan, kb. 30-35 km tájékán volt egy meredek, fák között vezető, gyökeres, köves lejtő, aminek a végén hajtűkanyarban fordult vissza az út, na ezt mi rendesen benéztük és egy mocsaras részig lejtőztünk, ahol egy elágazás volt. Lassan sejtettük, hogy gond lesz, így az egyik, majd a másik lehetséges útra is elmentünk keresve mások keréknyomait. Mivel voltak nyomok, csak lassan esett le, hogy teljesen vissza kellene tolatnunk. 

6-8 percet elszórakozva másztunk vissza a kérdéses részig, ahol éppen Alex fordult az emelkedőre. Kissé felspanolt az eset, így Alexszel csupán pár szót váltottam és Buki üldözésébe kezdtem, aki nem is sejtette, hogy elém került.

vertes_maraton_alex

Jó ideig utaztam egy VKE-Nelsonos kollégával, aki nekem fekvő tempót ment. A Buki-üldözés sikerességét az út mellett fotózó Hostya Zoli bekiabálása erősítette meg, aki 5-6 másodperce jelezte előttem a csapattársam. Lendületesen értem utol Bálintot, aki elfogyni(?) látszott, mert nem bírta a tempómat és hamar leszakadt.

Bocsássa meg az olvasó, hogy a személyes élményeimet osztom meg, de nem akartam a sárral és az eltömődés miatt használhatatlanná váló váltóról anekdotázni, illetve a sáros lejtőkön való csúszkálást és a mókás rollerezést ecsetelni, amelyeket a beszámolót utólag olvasónak úgysem lehet megfelelően visszaadni.

vertes_maraton_buki

Azért néhány mondatot ejtsünk a pályáról. Gyors, változatos nyomvonalon tekerhettünk, amely szárazon mutatta volna meg igazi arcát, így sárosan a lejtőkön sem lehetett szusszanni vagy kedvünkre ereszteni, mert hihetetlenül csúszós volt. Kíméletlen mászás vagy technikailag necces szakasz nem került be, számomra még sárosan is igazán élvezetes volt.

villapark_vertes_maraton_6

Buki elvesztése után a célig egyedül haladtam, nem értem utol senkit és mögöttem sem tűnt fel versenytárs. Összességében jó kis erőpróba volt a Vértes Maraton, és mindenképen az „érdemes volt elindulni” kategóriába sorolom, annak ellenére, hogy a beszámoló végén összeírt summában néhány negatívumot megemlítenék.

A többiek teljesítményével kapcsolatban mindenképpen kiemelendő a lányok produkciója, akik a női master 1-es dobogó első és harmadik fokára állhattak fel, ráadásul Jucus a nők abszolút versenyét is toronymagasan nyerte.

villapark_vertes_maraton_7

Negatívumok:
- elkapkodott rajt, a mezőny előtt lezárt sorompó,
- hiába volt két izós-táplálékkiegészítős cég is jelen, egy csepp izotóniás italt sem sikerült kapni sem a frissítőkön, sem a célban. (A HIGH5-os Bereczki Laci ugyan adott egy flakonban innivalót, de azt személyes ismeretségünk okán kaptam és nem az ellátás részeként. Köszi Laci!)
- egyetlen slagos bringamosó, amelyre meg sem próbáltunk sorba állni.

Pozitívumok:
- nagyszerű infrastruktúrával rendelkező helyszín,
- szuper pálya,
- finom bableves, amelyet étteremben, kulturált körülmények között lehetett elfogyasztani (sajnos a sütiről, tortáról szintén lemaradtam),
- zuhanyzási és élményfürdőzési lehetőség.

Jövünk még!

Beszámoló: Fülöp Miklós
Képek: Danó Péter (hegyibringa.hu), Hostya Zoltán, Hudák Szilvia


CIKKAJÁNLÓ



2018-04-17  HEGYIKERÉKPÁR

ZSELIC MARATON A KELLYS SÁTOR MELLŐL

Fördős Panni, a Zselic Maraton master 1-es női győztesének küzdeleme a verseny előtt, közben és után. [...]




KOMMENTEK



Szilvi2013-05-15 16:53:40
Jucushoz csatlakozom, hogy dicsérjem a rugalmasságot a nevezésnél. Én már a rajtszámot is átvettem és simán megkaptam a középtávos rajtszámot, azzal, hogy "majd visszahozod a másikat".
Balu2013-05-15 11:19:58
nyugi, ha szar az idő vagy nem bírom én is le szoktam engedni a kereket és defektet szimulálok :D
Jucus2013-05-14 17:56:46
Még egy pozitívumot szeretnék kiemelni. Maximális rugalmasság amikor az átnevezés felől érdeklődtünk, hogy lehetséges-e. Nem járt plusz költséggel és kb. 2 perc alatt megvolt :)
Buki2013-05-13 22:08:04
Elfogytam? Persze, orom volt nezni... :) Kb. onnantol nem forogtak a labaim, ahogy utolertelek, Miki. :) Ossze kell kapnom magam egy kicsit, ez most nem adta ki. :)
Zézó2013-05-13 19:34:13
Maradt egy überlhetetlen mentségem a nem indulásra! Az előző este tublesesitett első gumim a kocsiban eleresztette a levegőt és csak hétfőn kompresszorral sikerült felfújnom (pumpával nem ment). Sajnos ez egy technikai sport így én nem tehetek az egészről.
Szabi2013-05-13 17:01:18
Fáj, hogy nem lehettem ott...
Miki2013-05-13 15:31:50
Oh, köszi. Régen írtam már, reméltem, hogy valami élvezhető, elolvasásra érdemes születik. :-)
Alex2013-05-13 15:10:43
Szuper beszámoló Miki!








Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: nyolc + három =