Facebook


  FŐOLDAL  SZAKOSZTÁLYOK  SPORTKÖZPONT  KAPCSOLAT



CSATLAKOZZ




BBU FUTÓVERSENYEK EGÉSZ ÉVBEN!



14. KÉKES CSÚCSFUTÁS

ATLÉTIKA 2011-06-03

Tizenöt másodperc. Befordulok a célegyenesbe, ami nem más, mint egy jó 150-200 méteres kemény emelkedő telis-tele öklömnyi kövekkel tarkítva. Az első kövek egyikén még egyensúlyt is vesztek, de szikár zerge módjára azonnal korrigálom a másodperc törtrésze alatt. Továbbra is tartom a tempóm és egyetlen célom maradt, behozni magam és a Merkaptot 49 perc alá!

Előttem ebben a pillanatban Pelsőczy Attila átszakítja a célszalagot. Lelki füleimmel még azt is hallani vélem, hogy a szalag érces sercenéssel érinti testét. Ekkor rám tör a második hely euforiás hangulata és abszolút nincs bennem hiányérzet, hiszen 48’50”-cel átlépek a célkapun. Jól ismert szpikerünk - Péter Attila - azonnal felém robog és a pulzusmérő órámat fürkészi. A mikrofonba már döbbenten harsogja: „Hölgyeim és uraim! Kassai Karcsi barátom mindössze 175’-ös pulzussal nyomta ide fel a 11,6 km-es távot Mátrafüredről!”

Tizenöt másodperc. Ennyi volt közöttünk. Akik a befutónál álltak, azok csak ennyit láthattak „kettőnkből”. Azt hiszem ezen a napon és ebben az órában, csak mi ketten Attilával tudhattuk, hogy ennek a „tizenöt” másodpercnek, milyen csodálatos „titka” van.

ppic_14_Kekes_Csucsfutas_rajt_050

És ez a „titok” még Káposztásmegyerről indult. Mivel a rajt 11 órakor volt, ezért a találkozónkat 9.30-ra időzítettük. A csapatunk a jól megszokott felállásban indult a Kékes felé. Bartos Juc, Dezső Anti és jómagam. Igazán nem lehetett okunk a panaszra, mert hamar legyűrtük a 80 kilométernyi távolságot Mátrafüredig. Az időjárási előrejelzésekben szerencsénkre most melléfogtak, hiszen kellemes napsütésben utaztunk. A rajt előtti szokásos proceduráinkon átesve, egy jó 20 perces melegítésbe kezdtem. A ráhangolódást most egyedül végeztem.

A rajt felé kocogva elköszöntem Juctól és Antitól, természetesen sok sikert kívánva nekik, majd egy-két „repülő” 100 métert már a teljes mezőny előtt ejtettem meg. A fülledt meleg idő nyomban éreztette a hatását. Alig mozogtál egy pár métert és szakadt rólad a verejték. Az utolsó lendületes métereken, Beda Szabi is társult mellém. A rajthoz beállva és a mezőnyt kémlelve meg is jegyezte: „Ma mindkettőnknek meglehet a dobogó, mert rajtunk kívül egyedül Pelsőczy Attila az esélyes!” Válaszomban taktikusan kifejtettem, hogy: "Igazad lehet, de a fiatalokat nem ismerjük, és az embert érhetik meglepetések!". Ami nem is kizárható 1250 indulóból!

Kekes_Csucsfutas_rajt_059

Taktikám a tavalyival ellentétben most az volt, hogy addig megyek az elejével, ameddig tudok. Ezt arra építhettem, hogy a prágai felkészülésem jól sikerült és a maratonomra két héttel futottam egy Szigetkört (5350 méter) 18’02”-re, ami 3’23”-as ezreknek felel meg. Egyrészt belülről éreztem, hogy az erő mellé most a gyorsaság is társult. Másrészt a „hegyek-pokla” emelkedőket, pedig imádom. A pályát ismerve megfogadtam, hogy az első 8 kilométeren tapadnom kell az elsőkre, mert Mátraházától kezdődik az én világom. A kemény emelkedők, a maradék 3,6 km-re.

A rajt után közvetlenül egy 4 fős bolyban találtam magam. Pelsőczy Attila, Beda Szabolcs, Szabó Sándor alkották velem együtt a „négyes fogatot”. Nagyon jól éreztem magam, és az iram sem tűnt egetverően keménynek. Az első 1 km-t 3’53”-ra hoztuk. Nem is a futással foglalkoztam, hanem a többieket próbáltam feltérképezni. Attila nagyon könnyedén futott előttem, mellette Sanyi már kevésbé, Szabi mellettem, pedig erősen zihált.

kekes_csucsfutas_2

Nagyon figyeltem a mozgásomra. Mostanában különösen ügyelek arra, hogy minden erőbevitel a legjobb hatásfokot érje el bennem. Közben „megettük” a 2. km-t (7’50”), tartva a 4’-cen belüli átlagot. Csapatunk egyenletesen haladt felfelé, és váltogatva segítettük egymást az élen. A harmadik kilométer esett rám, és én becsületesen vittem is a tempót. Sajnos Szabinak ez most túl sok lett volna, ezért a „vonatunk” végén utazott. Az első frissitőponton két pohár vízzel tankoltam fel magam, egy felet megittam a maradékkal hűtöttem a fejem és a tarkóm.

Az 5 km-t még négyen passzáltuk egyszerre, majd Attila iramváltását követően Szabi kiszakadt. A felállás is változott, mivel most én futottam az első vonalban fej-fej mellett Attilával, míg Sanyi kezdett „lobogni” rajtunk. Az 5 km-es részidőnk még mindig pazar volt: 20’15”. Olyan „egyben” voltam fejben, hogy az iramváltásokat azonnal reagáltam. Egyedül a meleg tett próbára, de szerencsére, már közel volt a 6 km-es frissitőállomás. Attila ellenben úgy gondolta, hogy talán ez az a pont ahol elléphet, ezért meghúzta egy kicsit és nem frissítet. Felvéve a „kesztyűt” én szorosan követtem, - igaz közben, már „vattát” köptem - de nem hagytam elmenni. Sanyi jó tíz méteres hátrányba került, ezt még ledolgozta a 7. km elejéig, de itt kiszállt a küzdelemből.

kekes_csucsfutas_1

Mátraházára ketten értünk, miközben szinte egyszerre léptünk és legbelül mindketten tudtuk, hogy most kezdődik az igazi kihívás! Kitartottam a 8. kilométerig! Irány a tető. Az eddigi emelkedő kétszer meredekebbé válik és Attila ellép vagy jó tíz méterre. Frissítek egy jót, majd „összeállítom” magam. Ezt vártam, akkor itt az ideje, hogy kiélvezzem a pillanatot. A szokásos mondókám idézem: kéz a test mellett erőteljesen és egyenes vonalban húz, sarok emel és az ellépéskor lábujjhegyen legyek. Testem engedelmesen végrehajtja kéréseim özönét. Úgy futok fel vetélytársamra, mint nagymamám nejlonharisnyáján a szem. Jól érzem magam és fáradhatatlan vagyok. Fejben oly módon kikapcsolok, hogy újra Prágában érzem magam. Szentül hiszem, hogy a távolban lévő tábla, már a 40 km-t jelöli. Messziről, csak a nullát láttam és egyből a maraton ugrott be, mint emlékkép.:-)

A tábla jelen esetben a 10 kilométert jelölte és azt, hogy lassan el kell döntenünk a „kérdést”. Mátraháza óta legalább hatszor előztük oda-vissza egymást és ezt tesszük most is! Miközben Attila előttem harcol, eljátszok a gondolattal, hogy vajon mire gondolhat? Számomra ez nem kérdés, már régen kikristályosodott bennem, hogy mi lehet ez az egész, amit mostanság átélek.

Álom? Valóság? Realitás? Képzelet? Szinte az összes tézist el kell fogadnom, mert amit átéltem, csak ebben az évben, az mind-mind egy olyan dimenzióba repített, ahol önmagammal találkozhattam. Egyszerre lehettem újra az álmokat kergető gyerek, tudatos, érett maratonfutó, vad szeleket és tajtékokat átszelő tengerész, duatlon bajnok és álmodozó. Nem tudom mi ez és hová vezet. Csak azt tudom, hogy bármelyik kaput nyítom meg magamban és lépek keresztül rajta, képes leszek önmagam legyőzésére…

A 11. km-nél az elsőként frissítek. A határaimat súrolom. Attila egy utolsó rohamot indít és ellép tőlem. Nem reagálom, és nem megyek vele. Olyan könnyedén elfogadom a második helyezést, mintha a verseny elején, már egy lapon elém tették volna. Nincs több bennem. Húsz nap különbséggel újra kizsigereltem magam. Nem látszik a mozgásomon, de ott „legbelül” én tudom, hogy ma ennyi volt bennem és egy dobogós hely! :-)

Kekes_Csucsfutas_62

Tizenöt másodperc. Befordulok a célegyenesbe…

A kötelező „Csúcsfotó” után, azonnal lefutottam Juc elé, közben Vígh Fecó (1 óra 16’03”) barátomat és több ismerőst is buzdítottam! Jucot bevárva együtt futottunk vissza a csúcs felé. Megbeszéltük, hogy most nem az időről és a helyezésről szól ez a futása. Ennek szellemében a saját iramában hagyom futni, csak a frissítőnél segítem. Az idején így is rengeteget farag és 1 óra 23’20”-cel lép át a célon. A 2008-ban futott ideje: 1 óra 27’54” volt. Hatalmas gratula! Ahogy Antinak is, hiszen 1 óra 31’52” alatt legyőzi a hegyet, ahogyan önmagát is! :-)

A versenyt, így Attila nyerte 48’35”-cel előttem (48’50”) és Szabi előtt (49’57”). Negyediknek Sanyi érkezett 50’38”-cal. Tavaly az 5. voltam 54’41”-cel! Az eredménylistát böngészve egy kicsit elmosolyodtam. A születési évszámokat leírom a helyezések sorrendjében: 1983, 1968, 1977, 1993. Ez csak azért érdekes, mert a verseny után odajött hozzám egy fiatal srác és megkérdezte: „Nem zavar, hogy a születési évszámomat állandóan felcserélik 86 helyett 68-ra!” :-)

A hölgyeknél első helyen Fábri Andrea 1 óra 03’23’’ második helyen Ladányi Tímea 1 óra 03’28’’ harmadik helyen Aba Judit 1 óra 04’29’’-cel ért a célba.

Hazafelé a szokásos ünneplős cukrászdázásunkat, Anti barátom jóvoltából "becseréltük" egy hamisítatlanul igazi dunaparti hekkezésre. Az Északi-összekötő pesti oldalán található hangulatos kisvendéglőben ("Vasmacska") elevenítettük fel a verseny izgalmait, részleteit. Az külön megtiszteltetésnek hatott, hogy a tulajdonos "Csupaszív" Magdi személyesen szervírozta a fenséges étket nekünk. Méltóképpen búcsúztattuk a napot, ezer köszönet érte! :-)

Hajrá a megmérettetéseken!

Beszámoló: Kassai Karesz
Fotók: futanet.hu


CIKKAJÁNLÓ



2018-05-08  ATLÉTIKA

ZSÁMBÉKFUTÁS, AVAGY A TÉLI ALAPOZÁS JUTALMA

Még dolgozik bennem az utolsó koffeines gél, mikor ezeket a sorokat írtom, így a beszámoló talán visszaadja majd az élményeimet. Abból ugyanis kaptunk bőven a mai gyönyörű időben, a zsámbéki határban. [...]




KOMMENTEK











Kérlek add meg számmal az alábbi két szám összegét: kilenc + egy =